Kiegyenlítő-energia biztosítása az árampiac szereplőinek kezében (X)

A jelenlegi villamosenergia-ellátást meghatározó váltakozó áram tárolására nincsenek kielégítő megoldások.

A menetrendekhez képest a valóságban kialakuló különbségeket a rendszerirányító olyan erőművek bevonásával egyenlíti ki, amelyek kapacitásaikat – vagy azok egy részét – nem értékesítették az adott napon a fogyasztók és a villamosenergia-piac felé. Ha kevesebb az áram a rendszerben, mint kellene, akkor az erre szerződött egység kap egy jelzést, és elkezd többet termelni. Ha pedig többlettermelés van, mert például a naperőművek nem várt áramtöbbletet adnak a rendszerbe, akkor szintén a rendszerirányító jelzésére az adott erőmű csökkenti a termelését.

Mindez természetesen pénzbe kerül, a MAVIR egy, a saját maga által irányított aukciós rendszerben vásárolja meg ezeket a kapacitásokat, szabályozási képességeket az arra alkalmas piaci szereplőktől. Egy egyszerűsített, sematikus példával élve: a rendszerben két erőmű (A és B), illetve két fogyasztó (1 és 2) van. A tervezéskor egy adott negyedórában tíz-tíz egységnyi áram előállítását prognosztizálják az erőművek, és ugyanennyi fogyasztást a két felhasználó, a negyedóra egyenlege tehát nulla. Ha azonban az 1-es fogyasztó végül csak öt egységnyi áramot használ fel ebben az időegységben, akkor máris cselekvésre van szükség a rendszer egyensúlyának a fenntartása érdekében. A rendszerirányító ilyenkor megnézi, hogy van-e olyan erőmű, amely képes visszaterhelni, azaz csökkenteni a termelését. A példában a B erőmű ekkor kap egy jelzést a rendszerirányítótól, hogy a tervezett tíz egység helyett csak ötöt termeljen. A B erőmű ettől függetlenül megkapja a tíz egység értékesítése után eredetileg neki járó értékesítési díjat, de ezen felül a rendszerszabályozásban nyújtott szolgálataiért is kompenzációt kap a rendszerirányítótól.

A MAVIR a kiegyenlítő-energia költségét azoktól a piaci szereplőktől szedi be, akik miatt szükség volt a kiegyenlítő-szabályozásra, azaz okozathelyesen allokálja ezen költségeket. Amit az egyik oldalon a szabályozó egységeknek kifizet, azt a másik oldalon kiszámlázza azoknak, akik az előzetesen leadott menetrendtől eltértek. Ezek a szereplők pedig a fogyasztókat, termelőket és kereskedőket egy csokorba fogó mérlegkörfelelősök, akik általában villamosenergia-kereskedők is. Vagyis a rendszerirányító nem egyenként az erőművekkel, fogyasztókkal (üzemekkel, háztartásokkal) számolja el a kiegyenlítési költségeket, hanem a mérlegkörfelelősökkel. A mérlegkörfelelős pedig ezt követően a saját mérlegkörében (fogyasztói, termelői körében, azaz a saját mérlegköre tagjai között) vizsgálja meg, hogy ki okozhatta az eltérést, és a velük kötött szerződéstől függően terheli át a költségeket. A mérlegkörfelelős saját gazdasági érdeke, hogy a MAVIR ZRt.-től kapott kiegyenlítő-energia költségét okozathelyesen allokálja a mérlegkör tagjaira.

A kiegyenlítő-energia szolgáltatás jövőjét az Európai Unió egy „páneurópai” összevont, robosztus rendszerben képzeli el, a jelenlegi tervek szerint már 2024 nyarától. Az új metódus lényege, hogy a kiegyenlítő-szabályozási energia nyújtására alkalmas piaci szereplők ajánlatait – amelyeknek egyébként igen szigorú technikai paramétereknek kell megfelelniük – egy nagy, közös platformra továbbítják az egyes országok rendszerirányítói. Ezután egy optimalizáló program a beadott ajánlatokból előállít egy közös lehívási listát az energiadíjak sorrendjében, és az egyes rendszerirányítók elsősorban ezeket a kiegyenlítő-szabályozási tartalékokat használhatják majd fel a villamosenergia-rendszereik kiszabályozására, a rendelkezésre álló határkeresztező kapacitások függvényében. Így egy magyar erőmű akár a portugál rendszer szabályozásában is részt vehet majd, vagy éppen fordítva.