A jelenlegi villamosenergia-ellátást meghatározó váltakozó áram nagy mennyiségű tárolására nincsenek még kielégítő megoldások, ezért minden pillanatban ugyanannyit kell belőle megtermelni, mint amennyit elfogyasztunk, különben a rendszer stabilitását és az ellátásbiztonságot nem lehetne fenntartani. A rendszeregyensúlyhoz szükséges rendszerszintű szolgáltatásokat nyújtó piaci szereplők egyik képviselőjének, az MVM Partner Zrt., az MVM Csoport villamosenergia-nagykereskedőjének szakértőivel beszélgettünk az ellátásbiztonság feltételeiről.
Az áram piacát négy nagy csoport határozza meg. A fogyasztók és a termelők mellett a kereskedők, illetve a rendszer egészét felügyelő rendszerirányító, amely hazánkban a MAVIR ZRt. Az első három csoport minden naptári napra, a mérlegkörfelelősökön keresztül, negyedórás pontossággal adja meg a rendszerirányítónak, hogy mekkora mennyiségben termel és vásárol, vagy éppen ad el és fogyaszt energiát. Az így elkészített és leadott, menetrendnek nevezett tervekben minden napra 96 darab negyedórás érték szerepel (kivéve azokat a napokat, amelyeken a nyári és téli óraállítások történnek), ami az úgynevezett kiegyenlítő-energia elszámolásának az alapja. Rendszerszinten a tervezést az teszi egyszerűbbé, hogy a MAVIR felé nem az egyes szereplők mindegyike, hanem az úgynevezett mérlegkörfelelősök adják le a menetrendbe foglalt prognózist. Minden villamosenergia-piacon részt vevő szereplőnek tartoznia kell egy mérlegkörhöz, ezáltal minden termelő és fogyasztó egy mérlegkör része, és minden mérlegkör minden napra nullásra tervezi az egyenlegét: vagyis a termelt, a mérlegkörbe betáplált és az elfogyasztott, valamint a mérlegkörből kiszállított áram egyenlegének nullának kell lennie minden elszámolási időegységben, azaz negyedórában. Ez egyébként a mérlegkörfelelősnek gazdasági érdeke is egyben.
A valóságban azonban szinte biztos, hogy lesz eltérés a prognózis és a ténylegesen megvalósuló termelés és fogyasztás között. Egy erőmű például nem tudja „tűpontosan” tartani a menetrendet, vagy egy hirtelen kialakuló üzemzavar miatt csak kevesebbet tud termelni, mint várta, a fogyasztó pedig többet vagy kevesebbet fogyaszt, mint amennyi a menetrendben le lett jelentve. Ezeket az eltéréseket viszont – a rendszer stabilitása és az ellátásbiztonság érdekében – kezelni kell, hiszen minden időpillanatban ugyanannyi áramnak kell bekerülni a rendszerbe, mint amennyi kikerül onnan. Itt lép be a rendszerirányító, illetve a kiegyenlítő-energia fogalma és a rendszerirányítási tevékenység fontossága.