– Ha a szélerőművek alkalmazhatóságát vizsgáljuk, különbséget kell tenni szárazföldi (onshore) és tengeri (offshore) erőművek között. Az offshore szélturbinákat a tengerek partközelében telepítik, ezek legnagyobb arányban Európában az Északi-tengeren találhatóak az Egyesült Királyság, Franciaország és Dánia által bezárt háromszögben – mondta el lapunk megkeresésére Zay Balázs, a Klímakutató Intézet szenior kutatója. Kifejtette, a tengeri turbinák telepítése sokkal zordabb körülmények között zajlik, viszont a tervezése sokkal egyszerűbb, hiszen a ciklonok által keltett parti szelek és a nyitottság elegendőek a megfelelő energiatermeléshez, emellett az alacsony talpi mélység a gazdaságos megvalósíthatóságot biztosítja.
Ezek között mind a jelenlegi, mind a kivitelezés alatt álló legnagyobb offshore farmok az Egyesült Királysághoz köthetőek, ahol már most is csaknem 27 gigawattnyi szélenergia-potenciál áll rendelkezésre.
Az onshore szárazföldi erőművek tervezése és telepítésének szabályozása sokkal összetettebb feladat. Egyrészt szükséges hozzá a nyitottság mellett egy állandó szélirány, másfelől számolni kell a lakott területektől való távolsággal, a természetvédelmi területek védelmével, tájképi megfontolásokkal is. Németországban nemegyszer keltett nagy visszhangot, amikor egy-egy turbina megépítése miatt nagyobb erdőterületet irtottak ki.
Csak a természeti tényezőket figyelembe véve az Egyesült Királyság és Írország, valamint Dánia rendelkezik a legnagyobb potenciállal, de elvben minden észak-európai ország jelentős mértékben alapozhat a szélerőművekre.
– A földrajzi tényezők mellett a hatékonyság sem elhanyagolható – mutatott rá Zay Balázs. A turbina veszteségei miatt van egy minimális indítási szélsebesség: általában amíg a szél nem éri el a három méter per szekundum (10,8 kilométer per óra) sebességet, addig a lapátok nem forognak, viszont a gépészet áramellátását addig is biztosítani kell. Azaz alacsony széljárásnál a szélerőmű fogyasztóként viselkedik.
– Efölött már megéri elindítani a rotorokat – ismertette a kutató –, de a gazdaságos működtetéshez az előbbi minimális sebesség duplája szükséges. Hozzávetőleg tíz méter per szekundum (36 kilométer per óra) sebességnél éri el az eszköz a tervezési szélsebességet, efölött a teljesítményt a lapátszög állításával szabályozottan állandó értéken tartják. Van egy maximális szélsebesség is, ami felett a szélturbinát leállítják, hogy elkerüljék a meghibásodást.