Közel egy hét különbséggel kétszer is csökkentette teljesítményét a Paksi Atomerőmű annak érdekében, hogy a Duna vízhőmérséklete az erőmű mérési szakaszánál ne haladja meg az előírásban rögzített harminc fokot.

Fotó: MTI/EPA/TVO
Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő a leszabályozások nyomán lapunk megkeresésére elmondta, extrém hőmérsékletek esetén a szabályozás miatt előfordulhat, hogy rövidebb ideig néhány száz megawattal csökkentik a Paksi Atomerőmű teljesítményét annak érdekében, hogy az üzemeléshez szükséges hűtővíz kibocsátási pontjától számított 500 méteren lévő szelvény bármely pontján a befogadó Duna-víz hőmérséklete ne haladja meg a 30 Celsius-fokot. A világon üzemelő atomerőműveknél frissvízhűtés esetén az ilyen esetekre – a helyi adottságnak megfelelően – különböző szabályozások érvényesek. Valahol például magasabb hőmérsékleten állapítják meg a kibocsátási korlátot, van, ahol a befogadó víz teljes keresztmetszetén bocsátják ki a hűtővizet a környezetvédelmi követelmények teljesítése érdekében.
Kiemelte: mindezt azért, mert
az atomenergetikai iparban a nukleáris biztonság elsőrendűsége mellett kiemelt szerepe van a környezetvédelemnek.
A négy paksi blokk névleges teljesítménye a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően ma már nem 1760, hanem 2027 MW – mutatott rá Hárfás Zsolt –, a teljesítménycsökkentés idejére gyakorlatilag a korábbi teljesítményére „állt vissza” az erőmű. A szakértő beszélt arról is, hogy az egyes paksi blokkok hatásfoka a hűtővíz hőmérsékletének függvényében változik. Ugyanis az éremnek két oldala van, azaz amíg nyáron az extrém hőmérséklet miatt a teljesítmény csökkentése lehet szükséges, addig télen az erőmű teljesítménye hosszabb időn keresztül a névleges, százszázalékos teljesítményszintet is meghaladja. Néhány évvel ezelőtt egyes hazai baloldali politikusok azt feltételezték, hogy a Paksi Atomerőmű bizonyára titkos teszteket vagy kísérleteket hajt végre, holott a titok nyitja a fizikában, pontosabban a hűtővíz miatti hatásfoknövekedésben rejlik.