Abszurditásba fordultak a szankciók következményei

Bár az unió 14. szankciós csomagja célba vette az orosz cseppfolyósított földgázt, az intézkedések az eredeti szándékkal ellentétes hatást váltottak ki. Nem ez az egyetlen példa arra, hogy nem az elvárások szerint alakul a szankciós politika hatása.

Illusztráció Fotó: DPA Picture-Alliance via AFP

– Mióta az Európai Unió szankcionálta az orosz cseppfolyósított földgázt (LNG), többet vásárol, mint korábban. Mint egy rossz viccben – hívta fel a figyelmet a furcsának tűnő fejleményekre Hortay Olivér. A Századvég klíma- és energiapolitikai üzletágának vezetője emlékeztetett a kezdetekre is. Az történt ugyanis, hogy miután a közösség a csökkenő vezetékes orosz beszerzéseink egy részét drágább és környezetszennyezőbb, de szintén orosz LNG-re váltotta, a politikusok megkongatták a vészharangot. Nyilvánosan a cseppfolyósított földgáz szankcionálását követelték. A szakma azonban jelezte, hogy az európai gázellátás továbbra is feszes, és az orosz LNG kiesése rendkívüli áremelkedést idézne elő.

– A politikusok végül olyan büntetőintézkedés elfogadásával tudták azonnali gazdasági katasztrófa nélkül elkerülni az arcvesztést, amely az Európai Unióba irányuló orosz LNG-re nem, csak az onnan továbbértékesítésre szánt szállítmányokra vonatkozik – emelte ki a szakértő. Hozzátette: a dolog szépséghibája mindössze annyi, hogy a szankció az eredeti szándékkal ellentétes hatást váltott ki.

– A döntés óta a korábban továbbértékesítésre szánt orosz cseppfolyósított földgáz is az Európai Unióban landol, a reexportban (olyan külkereskedelmi ügylet, amely során az exportőr a külföldről vásárolt árut továbbértékesíti külföldre) keletkezett kiesést pedig a kereskedők nem orosz gázzal pótolják. A malomjátékban ezt hívják csiki-csukinak – fogalmazott Hortay Olivér. 

Szerinte az orosz LNG ellen bevezetett büntetőintézkedés kudarca új szintet jelent az Európai Unió szankciós politikájában. A korábbiakkal ellentétben ezúttal nem volt szükség közvetítőkre vagy kerülő utakra; az intézkedés közvetlenül növelte az uniós beszerzéseket Oroszországból. Az Európai Unió idén júniusban fogadta el a 14. szankciós csomagját Oroszország ellen. Az intézkedések az orosz tankhajók árnyékflottáját, a cseppfolyósított földgáz átrakodását, valamint a harmadik országokban, köztük Kínában működő vállalatokat célozták meg, amelyek segítettek a Kremlnek megkerülni a korábbi kereskedelmi korlátozásokat. 

A szankciók eddig szinte minden esetben olyan területeken okoztak veszteséget, amelyre kezdetben senki nem számított. Ezt nem csak Oroszország és a Nyugat közötti adok-kapok mutatja be élesen. Itt van Kuba és az Egyesült Államok példája is. Ezzel kapcsolatban Hortay Olivér arra hívta fel a figyelmet, hogy nemrégiben összeomlott a kubai villamosenergia-rendszer.

A lakosság kétharmadát érintő, több napig tartó áramszünet ráadásul a lehető legrosszabbkor jött. Korábban az ország keleti részén hurrikán pusztított, költségvetési problémák miatt pedig az élelmiszer- és gyógyszerellátás is akadozott.

A helyzet kritikussá vált. A háztartási berendezések használhatatlanná váltak, sokan nem jutottak ivóvízhez, a turizmus lényegében megállt. Mindezek mellett az egyre durvább utcai zavargások a társadalmi stabilitást is megingathatják. 

Kubában nem csak a szankciók következménye okoz gondot. Emberéleteket követelt az Oscar hurrikán. Fotó: AFP

– A felelősség kérdésében a kubai kormány, valamint az amerikai adminisztráció egymásra mutogat. Bizonyos szempontból mindkét félnek igaza van – magyarázta az üzletágvezető. A jelenlegi probléma közvetlen kiváltó oka Kuba egyre súlyosbodó fizetésképtelensége. A miniszterelnök maga ismerte el, hogy az országa egyszerűen nem engedheti meg magának a szükséges mennyiségű olaj behozatalát. Hortay Olivér szerint azonban az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az amerikai szankciók valóban akadályozzák a kubai villamosenergia-mix több mint nyolcvan százalékát biztosító olajtüzelésű erőművek cseréjét és karbantartását.

– Akárhogy is, az eset arra mindenképpen rámutat, hogy a geopolitikai csörték és kereskedelmi konfliktusok levét mindig ugyanazok isszák meg. Azok az egyszerű állampolgárok, akik mindössze enni vagy világítani szeretnének.