– Mióta az Európai Unió szankcionálta az orosz cseppfolyósított földgázt (LNG), többet vásárol, mint korábban. Mint egy rossz viccben – hívta fel a figyelmet a furcsának tűnő fejleményekre Hortay Olivér. A Századvég klíma- és energiapolitikai üzletágának vezetője emlékeztetett a kezdetekre is. Az történt ugyanis, hogy miután a közösség a csökkenő vezetékes orosz beszerzéseink egy részét drágább és környezetszennyezőbb, de szintén orosz LNG-re váltotta, a politikusok megkongatták a vészharangot. Nyilvánosan a cseppfolyósított földgáz szankcionálását követelték. A szakma azonban jelezte, hogy az európai gázellátás továbbra is feszes, és az orosz LNG kiesése rendkívüli áremelkedést idézne elő.
– A politikusok végül olyan büntetőintézkedés elfogadásával tudták azonnali gazdasági katasztrófa nélkül elkerülni az arcvesztést, amely az Európai Unióba irányuló orosz LNG-re nem, csak az onnan továbbértékesítésre szánt szállítmányokra vonatkozik – emelte ki a szakértő. Hozzátette: a dolog szépséghibája mindössze annyi, hogy a szankció az eredeti szándékkal ellentétes hatást váltott ki.
– A döntés óta a korábban továbbértékesítésre szánt orosz cseppfolyósított földgáz is az Európai Unióban landol, a reexportban (olyan külkereskedelmi ügylet, amely során az exportőr a külföldről vásárolt árut továbbértékesíti külföldre) keletkezett kiesést pedig a kereskedők nem orosz gázzal pótolják. A malomjátékban ezt hívják csiki-csukinak – fogalmazott Hortay Olivér.
Szerinte az orosz LNG ellen bevezetett büntetőintézkedés kudarca új szintet jelent az Európai Unió szankciós politikájában. A korábbiakkal ellentétben ezúttal nem volt szükség közvetítőkre vagy kerülő utakra; az intézkedés közvetlenül növelte az uniós beszerzéseket Oroszországból. Az Európai Unió idén júniusban fogadta el a 14. szankciós csomagját Oroszország ellen. Az intézkedések az orosz tankhajók árnyékflottáját, a cseppfolyósított földgáz átrakodását, valamint a harmadik országokban, köztük Kínában működő vállalatokat célozták meg, amelyek segítettek a Kremlnek megkerülni a korábbi kereskedelmi korlátozásokat.
A szankciók eddig szinte minden esetben olyan területeken okoztak veszteséget, amelyre kezdetben senki nem számított. Ezt nem csak Oroszország és a Nyugat közötti adok-kapok mutatja be élesen. Itt van Kuba és az Egyesült Államok példája is. Ezzel kapcsolatban Hortay Olivér arra hívta fel a figyelmet, hogy nemrégiben összeomlott a kubai villamosenergia-rendszer.
A lakosság kétharmadát érintő, több napig tartó áramszünet ráadásul a lehető legrosszabbkor jött. Korábban az ország keleti részén hurrikán pusztított, költségvetési problémák miatt pedig az élelmiszer- és gyógyszerellátás is akadozott.
A helyzet kritikussá vált. A háztartási berendezések használhatatlanná váltak, sokan nem jutottak ivóvízhez, a turizmus lényegében megállt. Mindezek mellett az egyre durvább utcai zavargások a társadalmi stabilitást is megingathatják.
– A felelősség kérdésében a kubai kormány, valamint az amerikai adminisztráció egymásra mutogat. Bizonyos szempontból mindkét félnek igaza van – magyarázta az üzletágvezető. A jelenlegi probléma közvetlen kiváltó oka Kuba egyre súlyosbodó fizetésképtelensége. A miniszterelnök maga ismerte el, hogy az országa egyszerűen nem engedheti meg magának a szükséges mennyiségű olaj behozatalát. Hortay Olivér szerint azonban az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az amerikai szankciók valóban akadályozzák a kubai villamosenergia-mix több mint nyolcvan százalékát biztosító olajtüzelésű erőművek cseréjét és karbantartását.
– Akárhogy is, az eset arra mindenképpen rámutat, hogy a geopolitikai csörték és kereskedelmi konfliktusok levét mindig ugyanazok isszák meg. Azok az egyszerű állampolgárok, akik mindössze enni vagy világítani szeretnének.
