Németországhoz hasonlóan, Európa legnagyobb szénkitermelőjeként Lengyelország is a 22-es csapdájában vergődik. A lengyel villamosenergia-termelésben a szén dominál, és ahogy a németek, ők sem tudnak egyelőre lemondani róla. Lengyelországban 2023-ban az áramtermelés zöme, 74 százaléka fosszilis forrásból, döntően szénből (64 százalék), gázból (nyolc százalék) és olajból (két százalék) származott.
– Az országban a megújulók, döntően a nap- és szélerőművek termelése az éves termelés 26 százalékát biztosította a lengyel kormány energiapolitikájának köszönhetően, de már csak arányuk miatt sem képesek ezek az áramtermelési módok ellátásbiztonságot garantálni – mondta lapunk megkeresésére Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő. Jelezte: néhány éven belül probléma lehet az áramhiány Lengyelországban. Kifejtette, noha jelentős, mintegy 25 ezer MW a megújulók kapacitása, a nap- és szélerőművek termelése csak 2,5 százaléknyi volt november közepén, pont az úgynevezett „sötétszélcsend” időszakában. Így ebben az időszakban, a november 13-án a napi villamosenergia-termelés 68 százaléka szénből, 17 százaléka gázból származott Lengyelországban. A hatalmas fosszilis részarány miatt Európában ezen a napon a lengyel áramtermelés minden egyes kilowattórájához kilencszáz gramm szén-dioxid-kibocsátás társult, miközben Franciaországban ez az érték csak hatvan gramm volt köszönhetően annak, hogy az áramtermelés döntő része atomerőművekből származik. A „sötétszélcsendes” időszakban a lengyel áramtőzsdén is többszörösére emelkedtek az árak.
– A szén Varsó értelmezésében nemzeti kincs, ami az ország energetikai függetlenségének a kulcsa, viszont a klímavédelmi célok elérése érdekében radikálisan csökkenteni kellene a szénerőművek termelését. Lengyelország az egyetlen olyan ország az unióban, ahol nincs konkrét céldátuma a szénkivonás végső határidejének – mutatott rá a szakértő.
Lengyelország ugyanakkor nem követi a németeket az atommentesség vonatkozásában, sőt Varsó a jövőben új atomerőművi blokkok építését tervezi. Azaz: a megújulók további fejlesztése mellett az atomenergia is a lengyel energiamix része lesz. Ezek a tervek viszont minimum középtávúak. Lengyelország 2022-ben – elsősorban politikai megfontolások miatt – verseny nélkül az amerikai, de valójában kanadai tulajdonban lévő Westinghouse céget bízta meg az ország első atomerőművének megépítésére. Ekkor még 2033 szerepelt az első egység elindításának céldátumaként, ez a gyakorlatban viszont 2040-re tolódik. Ez a projekt várhatóan negyvenmilliárd euróba kerül majd, arról nem is beszélve, hogy az amerikai AP1000 típusú egységgel kapcsolatban egyelőre nincs sok üzemeltetési tapasztalat, illetve ezt a típust Európában még nem engedélyezték.
Varsó a nagy egységteljesítményű blokkok mellett kis moduláris (SMR) egységeket is építeni szeretne, volt szó hetvenhat, de 130 darabról is, ám ezek hosszú távú tervek, mivel a kiszemelt típusok a legjobb esetben is egyelőre csak látványterveken léteznek üzemelő referenciák helyett. Konkrét SMR beruházásokról ezért egyáltalán nem lehet beszélni.
A szakértő szavaiból kitűnik, már rövid távon is nagyon nagy szükség lenne a megbízható, klímabarát és olcsóbb áramtermelést biztosító atomerőművi kapacitásokra, hiszen a jelenlegi helyzetben az látható, hogy 2034-re mintegy kilencezer MW kapacitáshiány lesz a lengyel rendszerben. Közben a villamosenergia-igények növekednek, ezért rövid és közép távon a lengyelek kénytelek új gázerőműveket is építeni és fenntartani a szénerőművi termelést. Ha ez nem történne meg, akkor a hiány miatt fogyasztói korlátozásokra is számítani lehet.
