– A tőzsdei gázárak a magas tárolói töltöttség és a rekordalacsony kereslet ellenére egyéves csúcs közelébe emelkedtek. A kedvezőtlen tendenciára több magyarázat is van: egy norvég kompresszorállomás meghibásodott, az orosz–ukrán tranzitvita továbbra is nyitott, a közel-keleti konfliktus kiterjedhet az energiaszállítmányokra, és egy új uniós szankció csomag terve is az asztalra került – hívta fel a figyelmet a fejleményekre Hortay Olivér. A Századvég klíma- és energiapolitikai üzletágának vezetője jelezte: függetlenül attól, hogy melyik mennyiben felelős az aktuális drágulásért, egy dolog világosan látható.
Ameddig arról vitázunk, hogy kitől ne vásároljunk, mindig lesz egy kompresszorállomás vagy egy új geopolitikai kockázat, ami miatt csapdába rekedünk. Kiemelte: Európának nem kevesebb, hanem több energiára van szüksége.
A szakértő szólt arról is, hogy a hidrogén körüli eufória összeomlani látszik. Emlékeztetett arra, hogy a lufit két éve az Európai Unió szankciópárti politikusai és az amerikai demokraták kezdték el fújni. A nyilatkozatok akkor arról szóltak, hogy a technológia az orosz gázt helyettesítésének és az Egyesült Államok zöldfordulatának alappillérét jelenti majd. Ahogyan az lenni szokott, az ígéretekhez grandiózus célok is tartoztak, amire a piac reagált, és a tiszta hidrogénvállalatok árfolyamai kilőttek.
– Csakhogy a politikai kommunikáció nem teremt valós igényeket, és mostanra világossá vált, hogy az elképzeléseknek szinte semmilyen piaci alapjuk sem volt – nyomatékosította az üzletágvezető. Hortay Olivér emlékeztetett arra is, hogy a hidrogénkeresletre vonatkozó 2030-as uniós célkitűzést az Európai Számvevőszék a napokban irreálisnak nevezte, az egyik legnevesebb tanácsadócég pedig az amerikai előrejelzéseit hetven százalékkal visszavágta. Kiderült, hogy az Egyesült Államokban a tervezett beruházásoknak ötöde, az Európai Unióban pedig mindössze öt százaléka jutott el a végső befektetői döntésig. Szerinte az eset tanulsága, hogy nincs egyetlen technológia, ami – a klímaváltozástól az energiafüggőségig – minden kihívásra univerzális megoldást kínálna.
A Századvég üzletágvezetője a fentiek mellett arra is felhívta a figyelmet, hogy az európai acélipar továbbra is bajban van. Az egyre szigorodó klímavédelmi elvárások évek óta lejtőn tartják az ágazatot, az energiaválság pedig még nagyobbat lökött rajta.
– Míg a globális versenytársak a lazább éghajlatpolitikának és az alacsonyabb költségeknek köszönhetően folyamatosan bővítik kapacitásaikat, az uniós vállalatok teljesítménye tizenöt év alatt harminc százalékkal visszaesett – mutatott rá a tényekre a szakértő. Szerinte ez nemcsak azért probléma, mert közel százezer munkahely szűnt meg, hanem mert az acél számos más ipari tevékenység alapanyaga. Amikor tehát Európa végre megkezdi majd a kilábalást a gazdasági nehézségekből, az acéligények megugranak, de meglévő kapacitásaink a jelenlegi szükségleteinket sem fedezik.
– Az acélgyártás válsága rámutat: hogyha Brüsszel az uniós vállalatokat továbbra is a világ legdurvább klímavédelmi terveivel sújtja, és az energiaválság feloldását az igények csökkenésétől várja, az nem zöldfordulathoz, hanem az európai ipar tejes leépüléséhez vezet majd – tette hozzá Hortay Olivér.
