Elárulta Szaúd-Arábia, meddig lőhet ki az olaj ára, ha az energiaválság április után is kitart

Egyre durvább forgatókönyvekkel számolnak a közel-keleti döntéshozók az olajpiacon. Szaúd-Arábia számításai szerint ugyanis akár 50–60 dolláros további drágulás is jöhet hordónként, ha a háborús feszültségek fennmaradnak, amely rövid idő alatt történelmi csúcs közelébe lökné az árakat.

Fotó: Adam Hagen

Így alakulhatnak az olajárak a következő hetekben

A Wall Street Journal úgy értesült, a Saudi Aramco szakembereinek április 2-ig kell meghatározniuk a hivatalos eladási árakat. Ehhez több tényezőt is figyelembe vesznek, köztük a vevői kereslet alakulását. A szaúdi könnyűolajat már most is körülbelül 125 dollárért értékesítik az ázsiai vevőknek a Vörös-tengeri kikötőkön keresztül. Ahogy a készletek apadnak – részben a háború előtt kivitt tartalékok miatt –, a fizikai hiány jövő héttől erősödhet, ami az árakat 138–140 dollár közelébe emelheti.

Április második hetére, ha nem enyhülnek az ellátási zavarok és a Hormuzi-szoros zárva marad, az árak elérhetik a 150 dollárt, majd fokozatosan 165 és 180 dollár fölé emelkedhetnek.

Az olajkereskedők is magasabb árakra fogadnak, bár sokan még az Aramco legborúlátóbb forgatókönyvénél alacsonyabb szintekkel számolnak. A Brent 130, 140 vagy 150 dolláros szintjei a legnépszerűbb opciós pozíciók közé tartoztak szerdán, de egyre többen számítanak ennél is magasabb árakra.

A piac már nem úgy viselkedik, mintha ez március végére véget érne – mondta a lapnak Rebecca Babin, a CIBC Private Wealth vezető energiakereskedője, aki szerint a 150 dollár egy hónapon belül reális lehet, júniusra akár a 180 dollárt is elérheti.

Ezek lehetnek még hatással az árakra

Számos tényező azonban fékezheti az árakat: a harcok lezárása vagy például az orosz export növekedése enyhítheti a kínálati szűkösséget. A kereslet visszaesése is csökkentheti az árakat, bár ez könnyen együtt járhat recesszióval – vélik a szakemberek, akik szerint az energiacégek most azt próbálják meghatározni, hol van az a pont, ahol a magas árak már keresletromboló hatást váltanak ki. 

Általában 150 dolláros Brentnél kezdenek komolyan számolni a piaci szereplők – mondja Babin. Ilyen árszinten az amerikai fogyasztók tömegközlekedésre válthatnak, otthonról dolgozhatnak, vagy újragondolhatják nyári utazásaikat, miközben a gyártók is visszafoghatják a termelést. 

A legtöbb fogyasztó számára azonban a kulcs a benzinkúton látható ár. A kereslet jellemzően csökkenni kezd, ha az ár meghaladja gallononként a 3,50 dollárt

 – állapította meg James West, a Melius Research elemzője.

Az Egyesült Államokban az átlagos benzinár már 3,88 dollárra emelkedett csütörtökre, szemben az egy hónappal korábbi 2,93 dollárral. Arizona, Új-Mexikó és Colorado autósai érzékelték a legnagyobb áremelkedést. A dízel ára még gyorsabban nőtt, gallononként 5,10 dollárra, ami már most komoly terhet jelent a szállítmányozásban és az iparban.

Így hatnak a tartósan magas olajárak

A magasabb üzemanyagköltségek gyakorlatilag adóként hatnak a fogyasztókra és a vállalkozásokra – fogalmaz Philip Blancato, a Ladenburg Asset Management vezérigazgatója. A keresletet az ipari felhasználás visszafogása és az olajsokkokkal együtt járó gazdasági visszaesés is gyengítheti – figyelmeztet a Wood Mackenzie. Ez a hatás elsősorban az energiaszegény ázsiai és európai országokat érintheti, ahol már most is meredeken emelkednek az energiaárak.

Egy, az Aramcóval dolgozó tanácsadó szerint a vállalat olyan forgatókönyvet is vizsgál, amelyben az olajimport gyors drágulása gyengíti az európai, japán és dél-koreai valutákat, növeli az inflációt és a kamatokat, végső soron pedig lassítja a gazdaságokat és a keresletet. Az elemzők arra is figyelmeztetnek, hogy a tartós áremelkedés végül az Egyesült Államokat is elérheti.

Jerome Powell, a Fed elnöke szerint a tartósan magas energiaárak erősítik az inflációs nyomást és visszafogják a növekedést. Bár az Egyesült Államok az elmúlt években jelentős energiaexportőrré vált, Powell úgy fogalmazott: az olajsokk összességében továbbra is lefelé húzza a fogyasztást és a foglalkoztatást, miközben felfelé nyomja az inflációt.