Nyerges Csenge Facebook: „Vera, az írásod első felét olvasva egy pillanatra azt hittem, végre valami értelmes, érzékeny megközelítés érkezik. Idézem: "A bántalmazás nem egy rossz nap, nem egy pofon. Az egy lassú, módszeres lebontása annak, aki az áldozat valaha volt. Elszigetelés, félelem, függés, zsarolás, gazdasági kiszolgáltatottság, gyerekekkel való manipuláció. Az a nő, aki évekig egy ilyen kapcsolatban él, nem „nem akar” kilépni, hanem már nem tud. Mert minden, ami ehhez kellene, önbizalom, pénz, biztonság, hit a külvilágban, addigra el lett tőle véve." Ismerős gondolatok, hasonlóan fogalmaztam meg én is Varga Judit és Magyar Péter kapcsolatát egy korábbi posztomban. Ezekkel a mondatokkal nehéz vitatkozni. Ezek mélyek, igazak, és fontosak. Pont ilyenekkel lehetne embereket érzékenyíteni, tanítani. De aztán jött a hidegzuhany. 41 évesen, egy tapasztalt nőként, aki pontosan tudja, milyen erő van a nyilvános szóban, fogod magad, és egy fiatal lányt lehülyézel, megalázol, majd a poszt végén még szexista, lealacsonyító kifejezésekkel próbálod megsemmisíteni emberileg: “Gratulálok Lili, sikeresen növesztettél nagyobb f*szt, mint bármelyik, bántalmazott nőket fröcsögve hibáztató barom. Egyenesen a homlokod közepére.” Ez itt nem “pengeség”. Ez nem “éles vita”. Ez egy 41 éves nő, aki nyilvánosan egy fiatal lány arcába vágja a saját frusztrációját és gúnyát. És ami a legszomorúbb: miközben te elvárnád másoktól az empátiát, a társadalmi érzékenységet, a megértést... Pont te vagy az, aki most példát mutatsz arról, hogy hogyan kell egy embert verbálisan a földbe döngölni.”