Ez a magyarság nagy győzelme volt

A múlt hónap nyertese egyértelműen a Magyar Közösség Pártja volt, amely simán verte a Hidat.

Amint várható is volt, hét évre újraválasztották november 6-án Tádzsikisztán elnökévé Emomalii Rahmont, aki már 21 éve áll a legszegényebb volt szovjet tagköztársaság élén. A választáson ellenzéki jelöltek nem indulhattak, az egyetlen „valódi” ellenjelöltet, a 65 éves Ojnihol Bobonazarova polgárjogi aktivistát kizárták a választásból, mert nem tudta összegyűjteni az induláshoz szükséges 210 ezer támogató aláírást. Bobonazarova szerint azért nem tudta összegyűjteni az aláírásokat, mert a hatalom megakadályozta ebben.

November magyar szempontból is kiemelkedő voksolása egyértelműen a szlovákiai megyei választások voltak. A november 9-i első fordulóban hatalmas, történelmi sikert ért el a Magyar Közösség Pártja (MKP), így a párt megkerülhetetlen tényező lett a szlovák politikában.

Az MKP-nak a listáján vagy a támogatásával induló jelöltek közül 39 magyar megyei képviselőt sikerült a megyei testületekbe juttatnia. Közülük 34-en az MKP saját listáján indultak, egy függetlenként az MKP támogatásával, négyen pedig a pozsonyi megyében alkotott széles körű jobboldali koalíciós listán.

A Most-Hídnak 17 megyei képviselőt sikerült bejuttatnia a megyei képviseletekbe. Közülük négyen a párt saját listáján, 13-an pedig különböző koalíciós listákon a Most-Híd jelöltjeként kerültek be a megyei képviseletekbe.

Akárcsak négy évvel ezelőtt, az MKP ezúttal is sikeresebb volt, bár a Most-Híd a korábbi eredményeihez képest erősített. Az MKP megerősödött a magyar régiókban, és sikerült bebizonyítania, hogy országosan megkerülhetetlen tényező. Ezért ha a 2016-os parlamenti választásokon a jobboldali pártok le akarják váltani Robert Ficót, kénytelenek lesznek bevenni együttműködésükbe az MKP-t is.

A második forduló is tartogatott meglepetést, mivel Besztercebánya megyében a szélsőjobboldali Marián Kotleba, a parlamenten kívüli Mi Szlovákiánk Néppárt (LSNS) elnöke győzött Vladimír Manka, a kormánypárt jelöltje ellen. Marián Kotlebát és pártját a pozsonyi sajtó szélsőjobboldaliként említi. A párt erősen nemzetinek jellemzi magát és az Európai Unió, illetve a NATO elleni retorikájáról, valamint romaellenes megnyilvánulásairól ismert. Kotleba korábban az ultranacionalista Szlovák Testvériség párt vezetőjeként vált ismertté.

A Szlovák Testvériségnek több olyan nyilvános rendezvénye volt, amelyeken tagjaik fekete katonai egyenruhára emlékeztető viseletben vonultak fel, a rendezvényeken nem egyszer romaellenes uszításra is sor került. A pártot egy évvel létrehozása után, 2006-ban a legfelsőbb bíróság döntése alapján feloszlatták. Megalakítói ezt követően ugyanezen a néven egy civil szervezetet hoztak létre, majd később létrehozták Mi Szlovákiánk Néppártot (LSNS), amely már a 2012-es előre hozott parlamenti választásokon is indult, de nem ért el említésre méltó eredményt.

A korábbi elnök, a balközép irányvonalat képviselő Michelle Bachelet fölényesen nyerte a november 17-én tartott chilei elnökválasztás első fordulóját, december 15-én mégis második fordulóra kerül sor. A 62 éves Bachelet a voksok 46,69 százalékát szerezte meg, míg fő konzervatív riválisa, a 60 esztendős Evelyn Matthei 25,18 százalékhoz jutott. A többi jelölt messze elmaradt mögöttük.

Az elnökválasztás favoritjának tartott Bachelet a balközép Új Többség – meglehetősen vegyes összetételű (kereszténydemokrata, szociáldemokrata, szocialista és kommunista) – szövetség jelöltjeként indult.

Vetélytársát, a 60 éves Evelyn Mattheit a Szövetség Chiléért nevű jobboldali tömörülés támogatta. Matthei választási kampányában a még hivatalban lévő Sebastian Pinera elnök piacbarát politikájának folytatását ígérte. Bachelet egy ízben, 2006 és 2010 között már volt Chile elnöke.

November 24-én Svájcbana szavazók elvetették azt a javaslatot, amelynek értelmében a legalacsonyabb bér tizenkétszeresére korlátozták volna a menedzserek fizetésének felső határát. A szavazók 65,3 százaléka ellenezte a javaslatot. A szabály a világ legszigorúbb bérezését vezette volna be Svájcban, és esetenként a legalacsonyabb fizetéseket a menedzserek részére. A svájci üzleti élet vezetői figyelmeztettek, hogy a javaslat – elfogadása esetén – korlátozta volna a külföldiek befektetéseit, s maga a svájci kormány is ellenezte a javaslatot.

Nagyrészt ellenzéki győzelmeket hoztak az októberben tartott parlamenti és elnökválasztások világszerte. A baloldal Luxemburgban és Csehországban is előretört, de a kormányalakítás mindkét országban kemény dió lesz.

A mély gazdasági válságban lévő Portugáliát leszámítva a baloldal folyamatos vereségeket szenvedett a szeptemberi parlamenti választásokon. Ausztráliában, Németországban és Norvégiában súlyos pofonokba szalad bele a balközép tábor, de Angela Merkelnek könnyen lehet, hogy szüksége lesz a szocdemekre, Ausztriában pedig maradhat a nagykoalíció.

Augusztusban csupán a Maliban tartott elnökválasztási második forduló keltette föl az érdeklődést a külföldi választásokat figyelők körében. A hányattatott sorsú országban az egykori miniszterelnök a szavazatok több mint 77 százalékát szerezte meg.

Fölényes győzelmeket, de meglepő bukásokat is hoztak a júliusi parlamenti és elnökválasztások, amelyeket világszerte tartottak. Mivel sem Európában, sem Észak-Amerikában nem tartottak országos választást, így jóval kisebb figyelem irányult ezekre a megmérettetésekre, leszámítva a japán felsőházi választásokat, ahol gyakorlatilag porrá zúzták a baloldali ellenzéket.

Kormányváltásokat és egyben a világpolitikát a későbbiekben alapvetően átformáló változást is hoztak a júniusi választások világszerte. Olaszországban és Albániában a baloldali erők diadalmaskodtak, míg Iránban nyolc év után véget ért az Ahmedinezsád-korszak, az új elnök békülékenyebb hangot ütött meg a Nyugattal.

Bulgáriában és Pakisztánban kormányváltást hozott a májusi parlamenti választás, míg Nagy-Britanniában az unióból való kilépést szorgalmazó függetlenségi párt előretörését regisztrálhattuk.

A kormányzó baloldali erők vereségével zárultak az áprilisi külföldi választások, amelyek közül az izlandi parlamenti és az első horvátországi európai parlamenti voksolás emelkedett ki. A Venezuelában és Montenegróban tartott elnökválasztásokon bár a kormányzó baloldali jelöltek futottak be, de sikerük lényegesen kisebb arányú volt, mint azt várták.

Jobboldali és baloldali sikereket egyaránt hoztak a márciusban világszerte tartott elnök-, parlamenti, vagy éppen önkormányzati választások. Ausztriában megkezdődött az idei választási menetelés, amelynek a végén új parlamentet választanak a „sógorok”, míg Svájcban népszavazáson döntöttek a mértéktelen javadalmazások elharapózásának megakadályozásáról.

Kormányváltások, fényes győzelmek, valamint egy elképesztő patthelyzet jellemezte a februárban tartott választásokat világszerte. A legnagyobb figyelmet az olaszországi választások kapták, ahol csúfosan megbukott Mario Monti, a helyi Bajnai Gordon mozgalma, valamint Silvio Berlusconi ismételten vert helyzetből állt föl.

Meglehetősen izgalmas változások történtek a világ választási térképén 2013 januárjában, mivel új elnöke lett Csehországnak, valamint eléggé összekuszálódott a kép Izraelben. Ausztriában a sorkötelezettség fenntartására voksoltak, míg Bulgáriában a többség szeretett volna egy új atomerőművet, de a referendum érvénytelen lett.