Nincs hely a bevándorlóknak

Miért nem aktívabb családpolitikával próbálják megoldani a németek, hogy ne szoruljanak — mint egy minapi munkaügyi jelentés állítja — évi 260 ezer bevándorlóra, hogy évtizedek múlva is legyen, aki fizeti a járulékokat? Egy magyar típusú családpolitika nemcsak anakronisztikusan ódivatúnak számítana, de az alkotmányosság határát is feszegetné. A bevándorlókat viszont szó szerint nincs hol elhelyezni Németországban, ahol most is 1,2 millió ember él átmeneti szállásokon, 16 millióan pedig a szegénységi küszöb alatt.

Több millióan élnek a szegénységi küszöb alatt, sokan kényszerülnek ingyenkonyhára Fotó: Hannibal Hanschke Forrás: Reuters

A német alsó rétegek és a bevándorlók közötti feszültséget tekintve felmerül a kérdés, miért nem a születésszám emelésével akarja Németország megoldani, hogy a munkaerőpiaci egyensúly fenntartására – azaz hogy évtizedek múlva is legyen, aki fizeti a járulékokat – évi 260 ezer új belépőre van szüksége a munkaerőpiacnak egy friss munkaügyi jelentés szerint.

Ám Németországban – ahol a születés­szám az uniós átlagon van, jelenősen elmaradva például a franciától – már a kérdés sem politikailag korrekt. Ahogy az adókedvezményekre és más támogatásokra épülő magyar családpolitikai bejelentések negatív németországi visszhangjából is kiderült, az 1950-es éveket idéző, a nőket szülőgépeknek tekintő és alig burkoltan rasszista megközelítésnek tartják azt a politikát, amely a demográfiai egyensúly megtartását az őshonos népesség gyermekvállalásától várja.

Németországban már két évtizede is botrány lett a CDU Kinder statt Inder (Gyerekeket indiaiak helyett) kampányjelszavából. Most részben azért vetették alkotmányvédelmi vizsgálat alá a szélsőségesnek tartott AfD-t, mert „biológiai-rasszista, illetve etnikai-kulturális népfogalmat” vall, egyes képviselőinek pedig „etnokulturális hajlama” van rá, hogy kirekessze azokat, akiket nem gondolnak a nemzeti egységhez tartozónak.