Komoly fenyegetést jelent a helyi élővilágra a tengeri hőhullámok megszaporodása

Komoly fenyegetést jelentenek a halakra, korallokra és egyéb tengeri élőlényekre az egyre gyakoribbá váló tengeri hőhullámok – figyelmeztetnek kutatók egy új tanulmányban.

A Nature Climate Change című folyóiratban publikált tanulmány szerint a világ óceánjaiban az évenkénti óceáni hőhullámos napok száma 54 százalékkal nőtt az 1987-2016-os időszakban az 1925-1954 közötti időszakhoz képest.

A brit, ausztrál, kanadai, új-zélandi, japán, spanyol és amerikai kutatók szerint a váratlan óceáni hőmérsékleti csúcsok, amelyekkel jóval kevesebb tudományos vizsgálat foglalkozik, mint a szárazföldi hőhullámokkal, újabb terhet jelentek a tengerek élővilágára, csakúgy, mint a túlhalászat és a műanyagszennyezés.

„A következő évtizedekben a szélsőséges hőmérsékleti jelenségek válhatnak az egyik legfenyegetőbb stresszforrássá az óceánokra nézve” – mondta a kutatást vezető Dan Smale, a brit Tengerbiológiai Társaság munkatársa. Hozzátette: „legyen szó tengeri algákról vagy korallokról, halakról, tengeri madarakról vagy emlősökről, már észlelhető a tengeri hőhullámok kedvezőtlen hatása”.

A tengeri hőhullámokat – legkevesebb öt egymást követő napon az átlagnál jóval magasabb hőmérsékletet – az erős napsugárzás és a változó meleg áramlatok okozzák.

Egy Ausztrália nyugati partvidékéhez közeli 2011-es hőhullám a helyi kagylókkal végzett, az Egyesült Államok keleti partvidékének vizeit sújtó 2012-es hőhullám pedig Kanada felé irányította a homárokat. Az elmúlt években a trópusi vizek korallzátonyainak jelentős része élt át tömeges korallfehéredést.

A kutatók szerint az egyre rendszeresebbé váló tengeri hőhullámok „egész tengeri ökoszisztémákat képesek átrendezni”, több millió ember megélhetését és élelmiszerellátását veszélyeztetve.

Az óceánokban zajló klímaváltozást vizsgáló korábbi tanulmányok szerint az óceáni átlaghőmérséklet fokozatos emelkedése arra kényszeríti a halakat, hogy a sarkvidékek vagy a hidegebb mélységek felé vegyék az irányt.

A tanulmány szerint a hőhullámok hátterében gyakran természeti okok húzódnak, ám „egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy a most megfigyelt erősödés az emberi tevékenységre, elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok égetésére vezethető vissza”.

„A Csendes-, az Atlanti- és az Indiai-óceán számos területére különösen nagy fenyegetést jelent a tengeri hőhullámok megszaporodása” – húzták alá a kutatók.

Joaquim Garrabou, a barcelonai Tengertudományi Intézet munkatársa szerint a Földközi-tenger is megsínyli a hőhullámokat, mivel a csaknem teljesen körülzárt víztömegből az élőlények nem tudnak észak felé elmozdulni.