„Arab tavasz” a Balkánon?

Készek vagyunk meghallgatni a másként gondolkodókat, de az erőszakot nem fogjuk eltűrni — idézik a napokban a szerb médiu­mok Alekszandar Vucsics államfő szavait, aki felszólította az ország intézményeit, hogy lépjenek fel az esetleges erőszakoskodókkal szemben. A szerb elnök azt követően mondta ezt, hogy a december eleje óta kisebb-nagyobb intenzitással zajló — kezdetben békés sétának induló — megmozdulások helyenként kezdtek elfajulni.

Szombaton ismét felvonult a szélsőséges és liberális pártokat átölelő mozgalom Fotó: Marko Djurica Forrás: Reuters

Legutóbb az ellenzéki politikusok megpróbáltak behatolni a szerb közszolgálati televízió belgrádi székházába, hogy személyesen vonjanak felelősségre egy bemondót, aki szerintük túl lelkes az állami propaganda közvetítésében. Előtte a fővárosi önkormányzati hivatalba is próbáltak behatolni, illetve a város területén kihelyezett kordonok bontására is sor került.

Az utóbbi néhány alkalommal már többször alakult ki lökdösődés a tüntetők és az épületeket védő rohamrendőrök között. Egy helyen a rendőröket tojással is megdobálták. Szombaton a hatalmi párt szócsövének tartott Pink televízió épületének a felkeresését is kilátásba helyezték, de végül erre nem került sor. A kereskedelmi tévénél viszont felkészültek a tiltakozók „fogadására”: ásványvizet és üdítőket helyeztek a székház elé felállított asztalokra, hangfalakat állítottak fel a szabadban, a médiaház tulajdonosa pedig a lemezlovas szerepébe bújva várta a tüntetőket.

A tüntetők december eleje óta rendszeresen utcára vonulnak. Követeléseik között szerepel a hatalom és a közmédia tisztségviselőinek lemondása, szabad választások megtartása. Időnként azonban egyéb követeléseket is hangoztatnak. Sokan látnak párhuzamokat abban, hogy Szerbiában most összefogott az ellenzék: szélsőséges és oroszbarát mozgalmaktól kezdve a zöldeken át a szélsőségesen liberális eszméket vallókat is ott látni a tömegben és hallani a felszólalók között.

Szombaton ismét felvonult a szélsőséges és liberális pártokat átölelő mozgalom
Fotó: Reuters

Ugyanakkor az is elmondható, hogy az országban felaprózódott, szétforgácsolódott az ellenzék. A közvélemény-kutatások szerint ezeknek a pártoknak és mozgalmaknak nincs nagy társadalmi támogatottsága. Az emberek nem bíznak a politikusokban, viszont az Alekszandar Vucsics elnök vezette jobboldali Szerb Haladó Párt népszerűségét és támogatottságát rendre 50 százalék körülinek mérik. Elemzők szerint a teljes ellenzék „civil köntösbe” bújtatása azt jelzi, hogy a másik oldal is tisztában van ezekkel a tényekkel. Így alakult meg a mintegy 30 különféle mozgalomból és ellenzéki pártból a Szövetség Szerbiáért tömörülés mint a megmozdulások fő hordozója. A Faktor Plus intézet mérése szerint 54 százalékos a Szerb Haladó Párt támogatottsága, az ellenzéki Szövetség Szerbiáért pedig a polgárok 14 százalékának élvezi a bizalmát.

Nemcsak Szerbiában, de a térség más országaiban is hasonló folyamatok zajlanak. Arról viszont megoszlanak a vélemények, hogy mindez a „spontán” elégedetlenség következménye-e. Míg vannak, akik szerint mindez a diktatórikus módszerek, a szegénység, az ­uniós átlagtól jelentősen elmaradott életszínvonal következménye, addig mások a külföldi titkosszolgálatok tevékenységét vélik felfedezni. Tény azonban, hogy Montenegróban, Albániában, Koszovóban és Macedóniában, de még Horvátországban is vannak „spontán” megmozdulások, tüntetések. Nem kevesen vélik úgy, hogy a Balkánon most máshol már kipróbált technikákkal próbálnak kormányokat buktatni. Az arab tavaszra utalva a sajtóban időnként felbukkan a szerb tavasz szóösszetétel is.

A választásokra készül

Vucsics Szerbiában jövőre lesznek választások, azonban a hatalmi pártban a többség állítólag az előre hozott választásokat támogatná. A Szerb Haladó Párt 2012-ben került hatalomra, azt követően 2014-ben és 2016-ban is előre hozott választásokon erősítették meg támogatottságukat. Alekszandar Vucsics máris kampányol. Nap mint nap új üzemeket avat, új építkezéseket, beruházásokat jelent be, bér- és nyugdíjemelést ígér. Folyamatosan hangsúlyozza, hogy kormánya fő célja az uniós tagság. Ennek azonban komoly feltétele, hogy a Szerbiából kivált Koszovó ügyében valamilyen megállapodás szülessen, amire jelen pillanatban nem sok esély látszik, de a Balkánon az események mindig felgyorsulhatnak.