A Brexit Párt győzött, a Liberális Demokraták előretörtek, a konzervatívok megsemmisítő vereséget szenvedtek

Nigel Farage alig másfél hónapja indult, radikálisan EU-szkeptikus Brexit Pártjának győzelmét, a Liberális Demokraták jelentős előretörését és a kormányzó Konzervatív Párt példátlanul súlyos vereségét jelzik a brit európai parlamenti választások hétfő délutánra ismertté vált végleges eredményei.

A Westminsterben a jövő héten harmadszor szavaznak a kilépési megállapodásról Fotó: Reuters

Nagy-Britanniában csütörtökön tartották az európai parlameni (EP)-választásokat, de a szavazatokat csak vasárnap este kezdték összeszámolni.

Észak-Írországban – amely nem része Nagy-Britanniának, de vele együtt alkotja az Egyesült Királyságot – kedden ismertetik az EP-választási eredményeket.

Az immár végleges nagy-britanniai adatok azt mutatják, hogy a Brexit Párt a voksok 31,6 százalékát kapta, és ezzel a 73 brit EP-mandátumból 29-et megszerzett.

A brit hazai parlamenti választásokon hagyományosan harmadik helyen befutó, erőteljesen EU-párti Liberális Demokraták 20,3 százalékos szavazataránnyal a második helyre kerültek, megelőzve a második legnagyobb országos ellenzéki erőt, a Munkáspártot, amely 14,1 százalékot szerzett.

Londonban a Liberális Demokraták végeztek az élen: a főváros 8 EP-mandátumából hármat megszereztek.

Jól teljesített országosan a Zöld Párt is, amely 12,1 százalékkal a negyedik helyen végzett.

A Konzervatív Párt ugyanakkor alig 9,1 százalékkal az ötödik helyre szorult vissza.

A 2010 óta kormányon lévő konzervatívoknak soha nem volt ilyen alacsony szavazatarányuk brit népképviseleti választáson.

A toryk az előző, 2014-es brit EP-választáson 23,1 százalékkal a harmadik helyen végeztek, és már akkori eredményük is mélységi rekord volt.

A Liberális Demokraták ugyanakkor 13,4 százalékponttal növelték szavazatarányukat az előző brit EP-választáshoz képest, és ez azt jelenti, hogy az eddigi egy helyett 16 képviselőt küldhetnek az Európai Parlamentbe.

A konzervatívok EP-képviselőinek száma viszont 15-ről négyre csökkent.

A Munkáspárt százalékos szavazataránya is jelentősen, 11,3 százalékponttal romlott az előző EP-választáson elérthez képest.

A Skóciában kormányzó, függetlenségre törekvő Skót Nemzeti Párt (SNP) helyzete alaposan megerősödött: a párt a skót szavazatok 37,7 százalékát szerezte meg az öt évvel ezelőtti 29 százalék után, és három képviselőt küldhet az Európai Parlamentbe.

A 2014-es brit európai parlamenti választást is Nigel Farage nyerte, de akkor még egy másik párt, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) élén, a szavazatok 26,6 százalékával.

Akkor fordult elő első ízben 1910 óta, hogy nem a két hagyományos nagy parlamenti erő, a Konzervatív Párt vagy a Munkáspárt nyert meg egy országos brit népképviseleti választást.

Fotó: Reuters

Farage azóta otthagyta a UKIP-ot, és az idén tavasszal, alig hat hete indította el a Brexit Pártot, „politikai forradalmat” meghirdetve az új szerveződés céljaként.

A konzervatív párti brit kormány már nem tervezte a részvételt az idei EP-választásokon, mivel ha sikerült volna tartani az eredeti menetrendet, a brit EU-tagság március 29-én megszűnt volna.

A Brexit feltételrendszerét rögzítő, az EU-val novemberben kötött megállapodást a londoni alsóház azonban eddig háromszor elvetette, és Theresa May miniszterelnök emiatt kétszer is kezdeményezte a kilépés elhalasztását.

Az április 10-én tartott soron kívüli EU-csúcs döntése alapján a jelenlegi haladék október 31-ig terjedhet. Ennek feltételéül azonban az EU azt szabta, hogy Nagy-Britanniának részt kell vennie az európai parlamenti választáson.

Ha London erre nem lett volna hajlandó, akkor a brit EU-tagság június 1-jén megállapodás nélkül megszűnt volna.

A 73 brit EP-képviselő minden bizonnyal elfoglalja helyét az Európai Parlamentben, mivel biztosra vehető, hogy az új EP július elején esedékes alakuló üléséig a londoni alsóház nem ratifikálja a Brexit-megállapodást.

Theresa May pénteken ugyanis bejelentette, hogy június 7-én távozik a Konzervatív Párt éléről. Ez miniszterelnöki megbízatásának végét is jelenti, de ügyvezető minőségben az utód július végére várható megválasztásáig ellátja a kormányfői feladatokat.

Lemondását bejelentő nyilatkozatában Theresa May döntése egyik fő indokaként azt mondta: a háromszori parlamenti kudarc után egyértelművé vált számára, hogy az ország érdekeit az szolgálja a legjobban, ha a rendezett kilépést célzó erőfeszítést egy új miniszterelnök folytatja.