A southendi Prittlewell temetkezési helyet 2003-ban fedezték fel. A királyi sírhelyre egy kocsma és egy szupermarket között bukkantak rá útépítés közben. Régészek tárták fel a sírt, amely több tucatnyi ritka műkincset rejtett. Emberi maradványként mindössze fogzománctöredékek kerültek elő, de a szakértők ebből is arra következtettek, hogy a sírban egy hatodik századi angolszász herceg nyugodott.
A leletet a legrégebbi keresztény angolszász királyi maradványként tartják számon.
A temetkezési helyet a Londoni Archeológiai Múzeum (Mola) kutatócsoportja tárta fel. Mint hangsúlyozták: megdöbbentette őket, mennyire érintetlen állapotban volt a sírkamra.
A faszerkezetes sírbolt másfél méter mély, négyméteres oldalú, négyzet alakú temetkezési hely. A sírban körülbelül 40 értékes és ritka műtárgyat találtak, köztük egy lantot és egy 1400 éves dobozt, amely az egyetlen példája a britanniai festett angolszász asztalosmunkának. Aranyérmék, ezüstözött nyakú, fából készült ivóedény, dekoratív üvegedények és egy feltehetően Szíriából származó kancsó is előkerült a sírból.
A tárgyakat pontosan megkoreografált temetési szertartás során helyezték el a sírban, ami ugyancsak arra utal, hogy a sír előkelő származású ember maradványait őrzi.
Mivel nem lehet tudni, kit temettek a sírba, a helyiek prittlewelli hercegként emlegetik. A szakemberek eleinte azt feltételezték, hogy az Essexben a Kr. u. 604 és 616 között uralkodó szász király, Saebert maradványait helyezték a sírba, a karbonos kormeghatározás és más tesztek szerint azonban a sír Kr. u. 575 és 605 között készült, legalább 11 évvel az uralkodó halála előtt. 15 éves kutatómunka után az archeológusok arra az eredményre jutottak, hogy a legvalószínűbb, hogy a sírban Seaxa, Saebert fivére nyugszik.
A koporsó fejrészén arannyal borított kis kereszteket találtak, ezeket valószínűleg a halott szemeire helyezték egykor, és ebből nyilvánvaló, hogy keresztény volt a halott. Más temetkezési tárgyak viszont a pogány hitvilágot és hagyományokat idézik.
