A finn népet nem szokás a macsó társadalmak között említeni, van azonban egy férfiak által dominált foglalkozás, ami a skandináv országban nagy tiszteletnek örvend. A sarkköri útvonalakat biztosító kilenc finn jégtörő legénysége a hajózás fenegyerekeinek számít, soraikba sokak szívesen tartoznának. A Monocle magazin tavaszi száma készített riportot a Kontio jégtörőn, aminek kapitánya, Veli Luukkala a tengerészet „kontaktsportjaként” írta le a jégtörőhajózást. Mint fogalmazott, a szakmához elengedhetetlen a veszélyes helyzetek iránt érzett természetes vonzódás.
A naponta akár négyszáz tonna üzemanyagot fogyasztó hajómonstrumok a három méter vastagságú jéglapokat is átvágják, a veszélyes mesterség mégis veszíteni fog romantikájából. Paradox módon ugyanis – az északi sarkkör olvadása miatt – egyre több ilyen jármű áll szolgálatba a jövőben. Ahogy a globális felmelegedés évente 54 ezer négyzetkilométert emészt fel a térség jégmezőiből, új hajózási útvonalak jönnek létre, amelyek felett egyre több nemzet szeretné megszerezni az ellenőrzést.

Fotó: Reuters
Finnország felismerte az üzleti lehetőséget, a jelenleg szolgálatban álló 120 jégtörőnek több mint kétharmadát a skandináv ország építette. A finn cégek alig tudják teljesíteni a megrendelők igényeit, tőlük vásárol Kanada, az Egyesült Államok és Svédország, de Oroszország és Kína is.
Utóbbi kelet-ázsiai állam felbukkanása pedig megkongatta a vészharangot: Kína ugyanis nem tartozik az érintett északi államok klubjába, tavaly januárban mégis meghirdette a Sarkköri selyemút című tervét. Peking álláspontja szerint szeretnének részt venni az olvadó jégmezőkön épülő kereskedelmi és energetikai infrastruktúra kiépítésében, nyugati riválisai szerint azonban erről többről van szó: Kína és Oroszország a geopolitikai szempontból felértékelődött térségre tennék rá a kezüket.
Ez volt a téma tegnap az Északi-sarkvidéki Tanács Finnországban kezdődött találkozóján is. Az 1996-ban alapított szervezetnek nyolc tagja van, Kanada, Dánia, Finnország, Izland, Norvégia, Oroszország, valamint Svédország és az Egyesült Államok, a térség fenntartható fejlődését tárgyaló közösségben Kína 2013-ban kapott megfigyelői státust.