Politikai állásfoglalás kosarassztároktól

Az első kosárcsapat, amelyet meghívott az elnök a Fehér Házba, a Boston Celtics volt, amelyet 1963-ban fogadott Massachusetts leghíresebb szülötte, John F. Kennedy.

Pelosi amerikai házelnök és Trudeau a bajnokok mezével Fotó: Alexander Drago Forrás: Reuters

Nincs olyan sportesemény az Egyesült Államokban, amelyre ne lehetne összegyűjteni egy teli stadionnyi embert. Erre a jelenségre pedig régen felfigyelt a politikai elit is, és a polgárháborús pusztítást követően a nemzet egységét akarták azzal szimbolizálni, hogy az ország legjobb csapata ellátogat az ország egyetlen fővárosába, Washingtonba, az egyetlen elnökhöz, és a kézfogás mindenki számára örömöt hoz. A sportoló személyesen kovácsolhatja egységbe a nemrég még szürkékre és kékekre oszló népet, az elnök pedig részesülhet a játékosok dicsőségéből. Csakhogy ez az első találkozó 1865 augusztusában történt, három hónappal a polgárháborús békekötés után, az elnök Andrew Jackson volt, a sportolók pedig természetesen amatőr baseballjátékosok voltak New Yorkból és Washingtonból. A nemzet egységét megőrizték, az ötletből pedig többé-kevésbé hagyomány lett. A sportból üzlet, a média pedig ma már minden rezdülést közvetít, így politikai állásfoglalás az is, ha valaki találkozik az elnökkel – és az is, ha nem.

Az első kosárcsapat, amelyet meghívott az elnök a Fehér Házba, a Boston Celtics volt, amelyet 1963-ban fogadott Massachusetts leghíresebb szülötte, John F. Kennedy. Az utóbbi időben szinte elvárt, hogy az elnök hívja meg a bajnokcsapatot a négy „igazi” fő sportág – amerikai futball, baseball, kosárlabda, jégkorong – küzdelmeinek lezártakor, így lehet figyelni a sorokat, ki nem megy el a fogadásra, ezzel tiltakozva Donald Trump ellen. A nemrég befejeződött NBA bajnoka azonban idén a Toronto Raptors lett, s hiába hívják a szervező ligát Nemzeti Kosárlabda-szövetségnek, Toronto Kanadában van. Ennek megfelelően kérdés, hogy miért is menne el a hivatalosan kanadai csapat – soraiban egyetlen kanadai és számtalan amerikai állampolgárral – illendően mosolyogni a Fehér Ház lakójához.

Pelosi amerikai házelnök és Trudeau a bajnokok mezével
Fotó: Reuters

Donald Trumpról ismert, hogy nem különösebben érdeklik a politikai PR finomságai, így nem foglalkozik azzal, vajon kedvelik-e őt a sportolók vagy sem. Justin Trudeau kanadai miniszterelnök azonban épp az ellenpólusa, aki személyesen is részt vett a torontói utcabálon, amelyet a kosarasok bajnoki címe felett örvendező szurkolók rendeztek. Azonnal meg is hívta a kosarasokat az ottawai parlamentbe. Trudeau azonban nem feltétlenül őszinte ebben a kérdésben. A világszerte liberális ikonként beállított politikus az ősszel választások elé néz, és ha hinni lehet a felméréseknek, az imázspolitizálás nem elégíti ki a kanadaiakat.

De egyértelmű: Trudeau ebben a legjobb, és hiába nem jégkorongcsapatot tud fogadni, azért a kosárbajnokokkal való fotózkodás is elmegy kampányeseménynek. Kanada mindenkori miniszterelnöke boldog volna, ha vendégül láthatná a Stanley-kupát elnyerő valamely kanadai csapatot, de ilyen utoljára 1993-ban történt, akkor a Montréal ­Canadiens nyert. Azt az együttest elhívta Bill Clinton amerikai elnök is, de a csapat nem kereste őt fel. Igaz, a kanadai kormányfőt sem – ennek Ottawában nincs igazán hagyománya. Érdemes emlékezni arra is, mit mondott a kanadai rövid pályás gyorskorcsolya-válogatott legnagyobb sztárja, miután 2010-ben a Charles és ­Francois Hamelin, Olivier Jean, Francois-Louis Tremblay és Guillaume Bastille – azaz kizárólag francia ajkúak – alkotta váltó megnyerte a vancouveri olimpiát: „Ma este mindenki nagyon boldog lesz Québecben!”