A 61,74 százalékos részvételi arány rekordmagas volt az 1989 utáni választások történetében.
A PiS mandátumszáma azonos az előző, 2015-ös választáson megszerzettel.
A második helyen befutó fő ellenzéki párt, a Polgári Koalíció (KO) 27,4 százalékot ért el.
A posztkommunista Baloldali Demokratikus Szövetségből (SLD), valamint kisebb balliberális tömörülésekből álló baloldali szövetség a voksok 12,56 százalékát nyerte el.
A Lengyel Parasztpártra (PSL) és a vele közös listán induló, rendszerellenes Kukiz'15 mozgalom alkotta szövetségre 8,55 százalék szavazott.
Az ötszázalékos bejutási küszöböt átlépte még a voksok 6,81 százalékával a nemzeti radikális pártok szövetsége, a Konföderáció (Konfederacja).
A lengyel szenátusban az ellenzék lehet erősebb, miután a százfős felsőházba a PiS-nek csak 48 szenátora került be. Szintén 48 mandátumra tettek szert az ellenzéki tömörülések. Emellett azonban négy független szenátort is megválasztottak, közülük hármat az ellenzékhez, egyet pedig a PiS-hez közelinek tartanak.
Az egyéni kerületekben választott felsőház egyebek között elutasíthatja a szejmben megszavazott törvényeket, amelyeket azonban az alsóházi többség ismét jóváhagyhat. Az alsóházban a PiS a végeredmények szerint önállóan is többséggel rendelkezik.
Jaroslaw Kaczynski, a PiS elnöke sajtóértekezletén a végeredményekre reagálva leszögezte: pártja a szavazatok számát és arányát tekintve a rendszerváltás utáni választások történetében a legmagasabb támogatottságot szerezte, ezzel legitimációt kapott politikája a „jó változás” folytatásához.
A szenátusi eredmények kapcsán Kaczynski elmondta: nem jó, hogy a PiS-nek nincs abszolút felsőházi többsége, mindazonáltal a szenátus nem képes megakadályozni a törvények elfogadását, bár meghosszabbíthatja a törvényhozói folyamatot. A PiS figyelembe veszi ezt, de arra fog törekedni, hogy a szenátusban „legalábbis korlátozott legyen a lengyel politikát rontó háború” – jelentette ki Kaczynski. Úgy vélte: adódik „a kompromisszum, bizonyos együttműködés” lehetősége.
