A Népvédelmi Erők (YPG) nevű kurd milícia valódi identitását nehéz körülhatárolni, épp nagyon profi PR-tevékenysége eredményeképp. A török kormány évtizedek óta harcol a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) nevű gerillaszervezettel, amelyet terrorcsoportként tart nyilván Ankara mellett az Európai Unió és az Egyesült Államok is. Az YPG nagyjából tudott módon a PKK fegyveres szárnya, amelyet így nem fegyverezhet fel az Egyesült Államok, ám a Szíriai Demokratikus Erők (SDF) ernyőszervezetet igen, amelynek vezető ereje az YPG.
A nyugati fegyverek így tudnak csak legálisan eljutni a terrorszervezetként nyilvántartott szervezethez, ezért van szükség a kiskapukra, amelyet mindenki előszeretettel használ. Az YPG ugyanis nagy erőt képvisel azon a területen, ahol senki más nem tud harcolni, így például az Iszlám Állam ellen fellépő csoportok közül is csak a kurdok voltak hatékonyak.

Fotó: Reuters
A kurd harcosokról készített képek nagy részén nők láthatók, ami nem véletlen, de azért nem is tekinthető torzításnak. Az YPG mellett létezik a gerillaszervezet női szárnya, a Női Védelmi Erők, amely ideológiailag és fizikai kiképzésben is eléri a férfiakból álló egységek szintjét.
A kurd közösségekben nagy hagyománya van a női egyenjogúságnak, a nők felelősségvállalásának, s nem mellékesen remek stratégiát jelent a katonalányokról készült fotók terjesztése a marcona férfiak képei helyett.
A fegyveres nők állandó képzés alatt állnak nemcsak fizikailag, de politikailag is, a tanítás alapját Abdullah Öcalan török börtönben ülő PKK-vezető írásai jelentik, aki a hagyományos kurd társadalmi modell lebontására tör, és teljes egyenjogúságot szorgalmaz a két nem számára. Ezért a nyugati sajtóban a baloldali érzelmű lapok üdvözlik a fegyveresek tevékenységét, amelyet progresszívnak tartanak a nemi egyenjogúság miatt.
Ennek hatására csatlakoztak 2015-től kezdve a kurdokhoz nyugati baloldali érzelmű emberek, akiket külön hadosztályba soroltak, hasonlóképpen a spanyol polgárháború nemzetközi egységeihez.
A szélsőbaloldali és anarchista mozgalmak különböző nemzeti csoportokba rendeződtek és harcoltak a kurdok oldalán, többek között olyan csoportban is, mint a Queer Felkelő és Felszabadítási Hadsereg, amely a szexuális kisebbségek elnyomása ellen küzdve csatlakozott a kurdokhoz.