Babiš: A V4 és Ausztria közösen többet tudnak elérni, mint külön-külön

A cseh kormányfő szerint a tanácskozáson a kormányfők egyebek között megvitatták, hogyan képzelik el az új Európai Bizottság működését.

A négy visegrádi országnak és Ausztriának sok a közös érdeke, és együtt többet tudnak elérni, mint külön-külön – jelentette ki Andrej Babis cseh miniszterelnök a V4-országok kormányfői és az osztrák kancellár találkozóján csütörtökön Prágában.

Andrej Babiš szerint a tanácskozáson a kormányfők egyebek között megvitatták, hogyan képzelik el az új Európai Bizottság működését és az Európai Unió klíma- és energiapolitikáját, a kitűzött célok elérhetőségét, valamint a migrációs problémák megoldásának lehetőségeit.

Sebastian Kurz osztrák kancellár szerint nyilvánvaló, hogy bizonyos feszültség alakult ki az EU keleti és nyugati tagállamai között, s Ausztria harcolni akar ez ellen.

„Olyan Európában szeretnénk élni, amely sokszínű, de ugyanakkor a fő célok tekintetében egységes” – mondta Kurz újságíróknak a találkozó utáni sajtóértekezleten.

Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő nagyon fontosnak minősítette a gazdasági kérdéseket, az Európai Unió versenyképességének a növelését és az illegális migráció megfékezését.

„Ezek rendkívül fontos, európai súlyú ügyek” – szögezte le Morawiecki.

A cseh miniszterelnök szerint a migrációs problémát „rendszerszinten kell megoldani”, és a tagállamoknak egyedül kell eldönteniük, „kit fogadunk be, és kit nem”. Hasonlóan fogalmazott Peter Pellegrini szlovák kormányfő is. „A migráció kérdésében a visegrádi országok közös állásponton vannak” – mondta Pellegrini újságíróknak.

Babiš szót emelt az Európai Unió aktívabb külpolitikája, a szervezet bővítése mellett, s a nyugat-balkáni országok mihamarabbi európai integrációja érdekében. „Szükséges, hogy az Európai Uniónak megfelelő stratégiája legyen a bővítésre” – jegyezte meg.

A politikusok a tanácskozás előtt virágcsokrokat helyeztek el a Nemzeti Múzeum előtti Jan Palach-emlékhelyen. Jan Palach egyetemistaként 51 éve, 1969. január 16-án a múzeum előtt felgyújtotta magát, hogy Csehszlovákia szovjet megszállása elleni tiltakozásra ösztönözze az ország lakosságát. A húszéves egyetemista három nap múlva belehalt sérüléseibe, s temetésén több százezer ember vett részt.

A rendszerváltás előtti években tilos volt nyilvánosan megemlékezni az egyetemista haláláról, tettének indítékairól.