A hatodik fejezetben a szerző az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) által indított PRISM fedőnevű, külföldieket megfigyelő program keretében Nagy-Britannia megfigyelése miatt indított pereket elemezi, amelyekben 16 felperesből 14 ONG volt, és közülük 10-et finanszíroz Soros alapítványa.
A hetedik fejezetben a szerző a személyes kapcsolatok fontossága kapcsán több konkrét esetet elemez, így egy 2018-as pert, amelyben a Pussy Riot nevű feminista csoport védőjét a strasbourgi bíróságon később bírává nevezték ki, és a bíróság a feministák javára dönt Oroszországgal szemben, amelynek az ügyvédi költségeket is meg kell térítenie.
A nyolcadik fejezetben a szerző felveti, hogy érdemes-e játszani, ha hamisak a játékszabályok, és az EJEB függetlenségéért aggódik. Példaként a magyarországi Nyílt Társadalom Alapítványnak és a Helsinki Bizottságnak a „Stop Soros”-törvény elleni beadványát említi, amelyet az Európa Tanács emberi jogi bizottsága és a Velencei Bizottság már véleményezett, szerintük a „törvénytelen bevándorlás elősegítésének” bűncselekményére vonatkozó új jogszabályi rendelkezés jogellenes és meg kell semmisíteni.
„Van-e esélye Magyarországnak igazságot kapni, ha a támadás attól a kéztől jön, amelyikből egyes európai bírák esznek?” – kérdezte a cikkíró.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!