Ápolónőként a gondolataimat egész nap a félelem tölti ki

Ápolónőként a gondolataimat egész nap a félelem tölti ki. Nem merem megölelni a gyerekeimet.

A lisszaboni Santa Maria kórházban dolgozom ápolónőként és a gondolataimat egész nap a félelem tölti ki. Ahogyan mindig, most is tömegközlekedéssel járok be dolgozni, szembetűnő azonban, hogy a metró vagonjaiban alig van több féltucatnyi embernél, akik mind egy irányba tartanak, és mind a kórház megállójánál szállnak le. A kórház folyosóin egyébként egyelőre kevés ember van, de vágni lehet a feszültséget a levegőben. A kollégákkal igyekszünk egy kis viccet vinni a hétköznapokba és igyekszünk megőrizni a jó kedélyünket.

Bár senki nem beszél róla, mégis mindenkiből árad a félelem, hiszen nem tudjuk mi jön, nem tudjuk, merre tartunk, csak annyit, hogy valaminek az előszobájában vagyunk. A férjem vigyáz otthon a gyerekekre, és bár még fizikailag a napjaim nem megterhelők, lelkileg és pszichológiailag minden este kimerülve érkezem haza. Az is nagyon idegőrlő, hogy mikor hazaérek, nem merek a gyermekeimhez közeledni. Nem merem megölelni őket. Az országban jelenleg közel 450 regisztrált fertőzött van, eddig egy ember vesztette életét.

...

Ha a többi vírusnaplót is olvasni szeretné, kattintson ide: magyarnemzet.hu/virusnaplo