Természetes, hogy egy (reprezentatív) közvélemény-kutatás azt vizsgálja, hogy mik az emberek érzései, benyomásai, hogy a társadalom egyes tagjai szubjektíve (de összesítve) hogyan vélekednek bizonyos kérdésekről. Egy „szakmainak” mondott elemzésnek viszont éppen azt kellene vizsgálnia, hogy a „szakemberek” az objektív „tudományos” szempontok alapján indokolják meg álláspontjukat – nem arra, hogy személyes benyomásaik alapján tippeljék meg, egy ország igazságszolgáltatása vagy közérdekűadat-igénylési eljárása „jól”, „inkább jól”, „inkább rosszabbul” vagy „rosszul” teljesít. Az ilyen véleményekkel sincs természetesen gond, de akkor tisztázni kell, hogy ez nem egy tudományosan megalapozott „szakmai konszenzus”, hanem egy véleményhalmaz egyébként diplomás emberektől.
Szánthó Miklós szerint „az, hogy alapvetően természettudományi területeken, természeti jelenségekre alkalmazott módszereket ültetnek át egyesek társadalomtudományi területekre, a modern szociológia műve, de inkább bűne. Ennek egyik minősített esete az a »társadalmi mérnökösködés«, amikor jogászok statisztikainak álcázott módszerekkel elkezdenek méricskélni jogi vagy akár jogon túli, alapvetően értékrendbeli meggyőződéstől függő kategóriákat. Valami görcsös féltékenység vagy irigység lehet az ilyen »jogtudósokban«, hogy ők miért ne csinálhatnának ilyet, ha fizikusoknak vagy matematikusoknak lehet a számokkal bűvészkedniük”.
Nem csak maga a szervezet, de jelentésének elkészítői is erősen kötődnek a nyílt társadalom eszmerendszeréhez. A mostani, 2020-as jelentés elkészítésében „általános tanácsadóként” működtek közre nem csak az előbb már említett Open Society Justice Inititative vagy az Open Society Foundations emberei, hanem számtalan olyan szervezet – mint például a Transparency International, az Open Government Partnership, a Transparency and Accountability Initiative vagy a National Democratic Institute és sokan mások –, melyeknek támogatója, szponzora valamelyik Nyílt Társadalom-entitás.
A Magyarországról szóló jelentés tíz, névvel feltüntetett szakértője közül többen is egyértelműen kötődnek a nyílt társadalom eszmerendszerét képviselő szervezetekhez: hárman a Magyar Helsinki Bizottság tagjai (G. Szabó Dániel, Fazekas Tamás és Tóth Balázs), de ott van a listán a kormányellenes tüntetések felszólalója, Lőrincz Viktor Olivér (MTA) is.
Számtalan olyan jelentéssel találkozni, mint a WJP-é, elég csak a különféle sajtószabadság-, vagy emberi jogi rangsorokra gondolni: az Amnesty éppen a minap adta ki éves európai jelentését.
Ezek között van, ami a fent bemutatott anyaghoz hasonló „társadalmi mérnökösködés” számszerűsített módszertanával készül, van, amelyik az adott szervezet egyes országokra vonatkozó írásos beszámolóját tartalmazza. Azonban „abból kiindulva, amit az ilyen dokumentumok Magyarországra vonatkozóan leírnak, megbízhatóságuk erősen kétségbe vonható” – mondja Szánthó Miklós. Az Alapjogokért Központ igazgatója szerint nehezen eldönthető kérdés, hogy kell-e vagy sem foglalkozni ezekkel a dokumentumokkal. „Egyrészt ezekkel már tényleg Dunát lehet rekeszteni, folyamatosan és tendenciózusan ismétlik meg ugyanazokat a tévedéseket vagy éppen hazugságokat Magyarországról, tehát azt is mondhatnánk, hogy különösebb figyelmet nem érdemelnek, mert valójában egyazon ideológia gyártósorán készülnek, ugyanazon képlet alapján. Másfelől viszont egy ördögi praktika eszközei: nem csak hogy egymással átfedésben lévő személyi és szellemi csoportok készítik ezeket, hanem e csoportok aztán körbe is hivatkozzák egymást, a hivatkozási láncolat pedig fontos impaktfaktorként működik, aminek már komolyabb politikai következménye lehet”.
Valóban úgy tűnik, hogy ez így működik, hiszen rendszeres érvelési alap egyes NGO-knál, a mainstreaim sajtónál, de nemzetközi vagy EU-s szervezeteknél is, hogy egy adott kritikájuk azért „érvényes”, mert azt már leírta a Freedom House/Amnesty International/Velencei Bizottság vagy az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága is. Ez így volt az írás legelején már említett Sargentini-jelentésnél is, amely „saját gondolatot” csak a legvégén tartalmaz, nagyobb része a más szervezetek jelentéseinek idézeteiből áll. Sargentini és az EP többsége ezáltal tüntette fel saját következtetéseit megbízhatónak: és az eredmény a jogállamisági eljárás elindítása volt.
Úgy tűnhet, egy újabb szakmai szervezet, a WJP „ítélte el” Magyarországot. Valójában azonban egy olyan szervezetről beszélünk, amelynek kapcsolati hálója összefonódik a nyílt társadalmat képviselő hálózattal, forrásokat és szakértést kapnak az Open Society Foundationstől. Saját maguk által megalkotott, a liberális demokrácia alapvetéseit univerzálisnak tételező fogalmi keretrendszerrel dolgoznak, módszertanuk pedig erősen megkérdőjelezhető, hiszen évekkel ezelőtti, nem reprezentatív közvélemény-kutatási adatokra, valamint liberális szakértők véleményeire alapozva „mérnek” és ítélkeznek. Ezek alapján mindenki eldöntheti, hogy kutatásaik és jelentéseik mennyire objektívek és mennyire felelnek meg a szakmai követelményeknek.
A teljes írást IDE kattintva tekinthetik meg.