– Csütörtök este egy kis időre a városokban kikapcsolják az utcai világítást. Pénteken, aki teheti, gyertyákat helyez majd ki este az ablakába, plusz szerveznek egy virtuális felvonulást is: minden résztvevő SMS-ben küldheti el a nevét egy központi számra, majd a beérkezett neveket projektor segítségével vetítik rá a Cicernakaberd-emlékmű pilléreire – meséli a Magyar Nemzetnek Armen Grigorjan, a jereváni Politikai Tanulmányok Központ alelnöke, hogyan „cselezik ki” a megemlékezéssel a koronavírus-járvány miatt bevezetett gyülekezési tilalmat. Örményországban április 24-e fontos, szakrális jelentésű: ekkor emlékeznek meg világszerte az 1915 és 1917 között az Oszmán Birodalomból erőszakkal áttelepített örményekről. Ennek során a betegségek, a sanyarú körülmények, az éhezés és a török katonák kegyetlenkedései miatt a különféle becslések szerint 300-800 ezer közötti örmény vesztette életét. Örményország – és még mintegy két tucat ország – ezt „örmény népirtásnak” nevezi. Olyan ez az esemény az örmények szakrális tudatában, mint a zsidóságnak a holokauszt.
Hagyományosan a megemlékezéseket már az előző nap megkezdik: a templomokban miséket tartanak, az utcákon április 23-án este fáklyás menet indul több százezer ember részvételével. Idén mindez a mai napon kezdődött volna, de a Covid-19-járvány veszélye miatt 1965 óta először a nyilvános megemlékezések elmaradnak. A Cicernakaberd-emlékműhöz vezető utakat a hatóságok szerdától kezdve négy napig blokkolják, hogy a bejutási kísérleteket is megakadályozzák. Az emlékmű előtti koszorúzáson csak az állam vezetői vesznek részt. Így az örmény lakosságnak már csak a megemlékezés alternatív és kreatív formái maradtak.

Fotó: Reuters
Az örmény hatóságok szerint a helyzetnek megvannak a pozitív oldalai is: a virtuális megemlékezésekkel a külföldön élő örmény diaszpóra is lehetőséget kap arra, hogy egyenlő mértékben, a helyi lakossággal azonos módon vegyen részt az eseményen.
Örményországnak van a világ egyik legnagyobb határon túli népessége: becslések szerint hét-nyolcmillió örmény él az ország határain kívül világszerte, miközben magának a transzkaukázusi országnak a lakossága hárommillió főre tehető.