Álszent és képmutató a Black Lives Matter alaptétele

Egy friss jelentés szerint sokkal egyszerűbb szobrokat döntögetni és a bűnbakot keresni, mint a jelenleg is létező rabszolgaságot felszámolni. Elég sok példa van arra, hogy mi minden mást kellene megoldani.

epa08519116 Jason Jameson (C) of Bay Area Hospitality for Black Lives leads a march to Alamo Square Park in San Francisco, California, USA, 30 June 2020. The San Francisco Bay Area Hospitality, a coalition that calls for the hospitality industry to actively practice anti-racism, organized the march. EPA/JOHN G. MABANGLO Fotó: JOHN G. MABANGLO Forrás: MTI/EPA

Tavaly a Time magazin megszólaltatott egy nigériai férfit, aki Európába igyekezett és útközben lett belőle rabszolga. Az ország déli határán találkozott egy látszólag barátságos taxisofőrrel, aki felajánlotta neki, hogy ingyen elviszi őt a fővárosba, Tripoliba. Ehelyett 200 dollárért eladta egy „arab embernek” és az „adósságát” azzal kellett törlesztenie, hogy egy építkezésen dolgozott. Ez három alkalommal is megismétlődött: eladták, majd az „adóssága” fejében ismét kényszermunkát kellett végeznie.

A szexkereskedelem is a modern rabszolgaság része. A nigériai maffia például a Washington Post 2019. évi jelentése szerint körülbelül húszezer nigériai nővel, köztük kiskorúakkal folytat emberkereskedelmet. Szicíliában, az ottani nigériaiak szervezésében, prostituáltként (adósrabszolgaként) fizetik vissza a Nigériából Európába való szállításuk költségeit.

A BLM aktivistái és az őket támogatók a fentiekkel éppúgy nem foglalkoznak, mint például a Nagy-Britanniában létező modern rabszolgasággal. A Global Slavery Index szerint 2018-ban körülbelül 136 ezren voltak, többségükben albánok és vietnamiak. Döntő többségüket emberkereskedők szállították a szigetországba, hogy rabszolgákként dolgozzák le a szállítási költségüket (éppúgy mint a nigériai örömlányok) elsősorban a cannabiskereskedelemben, amelyek Nagy-Britannia 2,6 milliárd font értékű cannabis piacát működtetik. A többiek ugyanúgy rabszolgaként dolgoznak a bordélyházakban, éttermekben vagy magánlakások háztartásaiban. Ráadásul a Vietnamból érkező, jobb életet kereső, becsempészett, majd rabszolgának eladott bevándorlóknak körülbelül a fele 18 év alatti gyerek.