Az orosz parlament a múlt héten első olvasatban jóváhagyta azt a törvénytervezetet, amely a lehető legszélesebb körű politikai immunitást adna az elnöki pozíciót betöltött politikusoknak és családjaiknak. Világszerte általánosan bevett gyakorlat, hogy az adott állam aktuális politikai vezetői a megbízatásuk ideje alatt immunitást élveznek, nem folytatható ellenük büntetőeljárás, amit lényegében csak a hazaárulás vádja szüntethet meg.
Viszont annál ritkább, hogy az ország volt vezetője elnöksége után is megtarthatja az érinthetetlenségét, a nemzetközi példák alapján az üldözés nem is olyan ritka – elég Nicolas Sarközy volt francia vagy Lula da Silva korábbi brazil elnökre gondolni.
Oroszországban Vlagyimir Putyin első elnöki rendelete volt, hogy elődje, Borisz Jelcin lemondása után, még 1999. december 31-én aláírta a korábbi államfők immunitásáról szóló intézkedést. Ezt később törvényi formában a parlament is megerősítette 2001-ben. A törvény teljes immunitást adott a volt elnököknek a hivatali idejük alatt eltöltött időszakra, Jelcinnek pedig tényleg volt mitől tartania – eszünkbe juthat az első csecsen háború, a parlament 1993-as feloszlatása és tankokkal lövetése, összefogás az oligarchákkal az 1996-os elnökválasztások idején és egyebek.
Az új, elfogadás alatt lévő szabályozás azonban ennél is tovább megy:
minden korábbi orosz elnök innentől élete végéig minden tekintetben érinthetetlen lesz – legyen szó az elnöksége előtti időszakról, vagy akár arról, amit a jövőben hétköznapi állampolgárként megtehet.
Kivételt csak súlyos bűncselekmények képeznek majd (például gyilkosság), amit egy külön erre a célra felállított bizottság vizsgálhat, és az immunitás így lesz felfüggeszthető. Azonban nem ez az egyetlen fontos változás az orosz törvényhozásban: az elmúlt egy hónap során sorra születnek olyan fontos döntések, amelyek nyomot hagynak Oroszország működésében. A július 1-jei, alkotmánymódosításokról szóló referendum óta, amelyet a lakosság 77,9 százaléka támogatott, a parlamentnek összhangba kellett hoznia a törvényhozást az új orosz alkotmánnyal, bár ezen több esetben túl is léptek.
Fontos változás lesz mostantól az úgynevezett Állami Tanács szerepköre:
az eddig csak elnöki tanácsadói feladatokat ellátó szerv amolyan különálló hatalmi ággá lép elő.
Ezt „publikus hatalom” rendszereként fogalmazták meg. Bár a döntései csak ajánló jellegűek, de törvényerőre is emelkedhetnek. A tanács elnöke maga Vlagyimir Putyin, alelnöke a korábbi kormányfő, Dmitrij Medvegyev, míg tagjai között kormányzók, az elnöki adminisztráció, sőt maga a kormány található.
