Bűnös, akinek más a véleménye

A homo- és transzfóbiát büntető törvényjavaslatot tavaly november 4-én fogadta el a római képviselőház. Az egészségügyi vészhelyzetre, illetve az országot sújtó gazdasági problémákra hivatkozva a jobboldali erők hónapokon keresztül késleltették a törvénytervezetről szóló vitát a szenátusban. Az LMBTQ-szervezetek, illetve a baloldali pártok azonban úgy gondolják, nem várhat tovább az azonos neműeknek rendkívüli védelmet biztosító jogszabály. A törvényjavaslat gyakorlati alkalmazásáról, veszélyeiről Domenico Airoma nápolyi főügyészt, a Rosario Livatino tudományos központ alelnökét, a Homofób a törvény szerint, vétkes egy el nem követett bűncselekmény miatt című kötet társszerzőjét kérdeztük.

A man waves a Rainbow Flag past the Coliseum monument during a "Rome Pride LGBTI" flashmob on June 13, 2020 in Rome, as the country eases its lockdown aimed at curbing the spread of the COVID-19 infection, caused by the novel coronavirus. (Photo by Tiziana FABI / AFP) Fotó: TIZIANA FABI

– Mit büntetne egészen pontosan a homo- és transzfóbiát büntető törvényjavaslat?

– Fontos leszögezni, hogy a nemi alapú diszkriminációt és erőszakos cselekedeteket a jelenleg érvényben lévő törvények már szigorúan büntetik. Az érvényben lévő jogszabályhoz képest az új javaslatban a szexuális identitás diszkriminálására való felbujtás az új elem. Ezen a ponton merülnek fel az aggályok. Nem egy konkrét cselekedetet, egy elkövetett bűntettet szankcionál, hanem az erre való ösztönzést, biztatást. A problémák ott kezdődnek, hogy az LMBTQ-szervezetek között sincs konszenzus arról, mit jelent pontosan a homofóbia, és a nemek sincsenek pontosan definiálva. Ezt aggasztónak tartom ügyészként, hiszen egy büntető jogszabály a pontos meghatározáson alapszik. Ebben az esetben nincs egyértelműen defi­niálva, milyen magatartást szankcionál. Jogosan merül fel a gyanú, hogy nem az elkövetett bűntett, hanem egyfajta világszemlélet és életmód válik bűncselekménnyé.

– Milyen jogi következményei lehetnek annak, ha valaki nem osztja ezt a világnézetet?

– Számos példával találkozhatunk azokban az országokban, ahol ilyen törvény már létezik. Például Spanyolországban, ahol egy érseket azért tartóztattak le, mert figyelmeztette a hívőket arra az alapvető biológiai tényre, hogy a szaporodásnak szexuális vonatkozásai vannak, egy nő és egy férfi nélkül lehetetlen. Vagy egy angliai iskolában egy anyát a gyermekei előtt tartóztattak le, mert nem volt hajlandó „egyes, kettes szülő”-ként aláírni a bizonyítványt. Büntethetők lehetnek azok az anyák és apák, akik nem javasolják gyermekeiknek bizonyos csoportokban vagy szervezetekben való részvételt, mivel úgy vélik, nem felel meg a világnézetüknek, valamint nem járul hozzá gyermekeik egészséges, kiegyensúlyozott fejlődéséhez. Ha gyermekeik egy közösségben megosztják szüleik intő szavát, akkor máris feljelenthetők lesznek gyűlöletkeltés ­miatt, mivel diszkriminatív gondolatot ültettek gyermekeik fejébe. Hat év szabadságvesztés fenyegeti azon szervezetek vezetőit, akik azt merik állítani, hogy a házasság egy nő és egy férfi kötelékén alapszik.

Domenico Airoma

– Hogyan befolyásolhatja a törvény a szülők nevelési szabadságát? Mennyiben szólhat bele az iskola a diá­kok érzelmi és szexuális nevelésébe?

– Fontos leszögezni, hogy a törvény nem a tettlegességet bünteti, hanem egyfajta gondolkodásmód kifejezésre juttatását. A közterek után behatol a privát szférába, a gondolatokat fürkészi, tehát a gondolkodás szabadságát korlátozza. Komoly akadályokat gördít a nevelési szabadság útjába is. Mindazokat a tananyagon kívüli kurzusokat, amelyeket mindeddig a szülők visszautasíthattak, amennyiben ideológiai okok miatt veszélyesnek tartottak, a közeljövőben kötelezővé tehetik. Morálisan is felelősségre vonhatják a szülőket, amiért negatívan viszonyulnak bizonyos ideológiákhoz vagy csoportokhoz.

– Kit tekintenek majd homofóbnak?

– A homofób egy erkölcsileg megbélyegzett személlyé válik, aki társadalmilag elfogadhatatlan, morálisan pedig megkérdőjelezhető. Mindazok a tanárok, nevelők, szülők, akik nem azonosulnak a fősodratú kultúra tanaival, kétségbe vonják vagy tagadják, esetleg másfajta elképzelésük van az emberről, a családról, a világról, azok homofóbbá, azaz bűnözővé válnak. A pluralizmuson nyugvó társadalom megmaradása forog kockán, hiszen mindenkit egyengondolkodásra kényszerít. A törvénytervezet valódi célja ebben rejlik, bűnözőnek nyilvánít minden olyan személyt, aki más véleményen van. A pluralizmus helyett egyedüli elfogadott világszemléletet kínál fel a fiatal generá­cióknak. Mindaz, akinek a világról, az emberről, a családról való véleménye eltér ettől, bűnözővé válhat. Ez a valódi veszély.

Melegfelvonulás a római Colosseum előtt. Új mainstream kultúra? Fotó: Europress/AFP

– Évek óta országszerte tüntetnek a törvénytervezet ellen. Sikeres lehet az ellenállás?

– Egy problémáktól terhes, igen drámai történelmi pillanatban a társadalmi konfliktusok további kiélezéséhez vezet a szóban fogó vita, amire semmi szükség. Az összefogásnak, a párbeszédnek és a kölcsönös megértésnek lenne itt az ideje. Fontos, hogy amíg még lehetőség van, addig emeljék fel szavukat és fejezzék ki nemtetszésüket a józan ésszel bíró polgárok, hiszen maga a szabadság forog kockán, amelyet kötelességünk megvédeni. Nem tudom, hogy győztesen kerülünk-e ki ebből a hosszú és kimerítő harcból, összefogásunk azonban tanulságul szolgálhat gyermekeinknek és a jövő generációinak, hogy az utolsó pillanatig megtettük, amit megkövetelt emberi méltóságunk.

– Sokéves kitartó küzdelem után mit tanácsol a magyaroknak, akik bár nagyon tisztán látják a veszélyt, de a harc rájuk is vár?

– A morális zuhanás akkor kezdődik, amikor az ember azt gondolja, hogy teljes mértékben, határok nélkül megvalósíthatja magát, hogy vágyainak nincsenek korlátai, a jogalkotásnak pedig mindent biztosítania kell. Azzal a hazugsággal hitegeti önmagát, hogy nem kellenek szabályok, sem biológiai, sem egyéb határok. Aki ezt tagadni próbálja, arra úgy tekintenek, mint a társadalom veszélyes egyedére, homofóbnak titulálják. Úgy gondolom, hogy a magyar kormány helyesen tette, hogy az alaptörvényben pontosan megfogalmazta az anya és az apa fogalmát, a házasságról és az életről vallott világnézetét. Ez nagyon fontos, értékes, becsülendő és időtálló dolog. De nem elegendő. Legalább olyan fontos a kulturális háttér kiépítése, a fiatalok meggyőzése, a szívek megszerzése. Megértetni velük, hogy mindaz, amit értéknek vallunk, az szép, méltóságteljes, az önmegvalósítás helyes dolog, de korlátai vannak.