Šefik Džaferović, az államelnökség bosnyák tagja szerint viszont Inzko teljesítette a kötelességét az áldozatokkal szemben, miközben a lelkiismeretére hallgatott, és a daytoni megállapodásnak megfelelően járt el. Željko Komšić, az államelnökség soros, horvát elnöke pedig úgy vélte: most mérgesek a szerbek, mert elvesztettek egy csatát, de „előbb vagy utóbb túlteszik magukat rajta, minden rendben lesz”.

Az események hátterében sokan nemzetközileg koordinált lépéseket feltételeznek. Idén ugyanis a montenegrói és a koszovói parlament is hasonló törvényt fogadott el Srebrenicáról, az ottani bosnyák kisebbség javaslatára. Úgymond közbeszéd tárgyává tették, „felmelegítették” a témát Inzko bejelentése előtt. A másik oldalon viszont szembetűnően megnövekedett a szerb áldozatok tiszteletére szervezett megemlékezések száma, elsősorban a Srebrenica környéki településeken. Szerb részről ezzel szeretnének arra utalni, hogy mindegyik fél követett el gaztetteket, háborús bűnöket a konfliktusok során.
A Nemzetközi Törvényszék, valamint a nemzeti bíróságok eddig 47 embert ítéltek több mint hétszáz év börtönbüntetésre, valamint négy embert életfogytig tartó szabadságvesztésre népirtásért, emberiesség elleni bűncselekményekért, illetve a srebrenicai bosnyákok elleni más bűncselekményekért. A Srebrenicában történtekért a legtöbb ítéletet a boszniai bíróságok mondtak ki, 25 embert ítéltek el. Hágában 14 egykori szerb katonai vezetőt és politikust találtak bűnösnek, Szerbiában öt, Horvátországban pedig két ítélet született a srebrenicai mészárlás ügyében.
Revízióra lenne szükség. Egyre többen vélekednek úgy, hogy a daytoni békeszerződés revíziójára lenne szükség, mert az ugyan véget vetett a háborúnak, de konzerválta az 1995-ös állapotokat, sőt az új állam két nagyobb területi egységének, a boszniai Szerb Köztársaságnak és a Bosznia-hercegovinai Föderációnak a létrejötte valójában a helybeli nacionalista elitek uralmát alapozta meg. Ha a nyugati hatalmak – elsősorban az Egyesült Államok és az Európai Unió – közösen nem dolgoznak ki a daytoni egyezmény újragondolásával egy reformprogramot, Oroszország és Kína erősítheti meg nyugat-balkáni pozícióit. A gyakorlat is azt mutatja, hogy a három nemzetiséget leképező közigazgatás nem hatékony, miközben drága és fenntarthatatlan. A kérdés ezenkívül számos más dimenziójában is vizsgálható, hiszen Milorad Dodik azt is többször hangsúlyozta: ha Koszovó bekerül az ENSZ-be és más nemzetközi szervezetekbe, amennyiben nemzetközi gyakorlattá válik az önrendelkezési jog elismerése, akkor ők is ragaszkodni fognak államiságuk elismeréséhez. Abból az elvből, amelyet Koszovó esetében alkalmaznak, nem zárhatják ki Bosznia-Hercegovinát sem – állítja Dodik. Arra is számtalanszor utalt már, hogy kiválás esetén a boszniai Szerb Köztársaság csatlakozna Szerbiához.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!