Szirénákra ébredhettek hétfő reggel a Gázai övezet környékén élő zsidók: harmadik egymást követő nap lőttek ki rájuk rakétákat a palesztin területekről. A támadásokat a Vaskupola védelmi rendszer sikerrel hárította, de menekülés közben három izraeli így is könnyebben megsérült. Nem telt nyugodtan a hétvége Ciszjordániában sem: előbb egy palesztin orvos próbált megkéselni egy izraeli rendőrt Jeruzsálemben – az elkövetőt lelőtték, az ötvenéves férfi állítólag súlyos anyagi gondokkal küzdött –, később egy katonára támadtak késsel, tegnap pedig ketten sérültek meg szintén késes támadásban.
Már csak ezek az esetek is jelzik, hogy ismét forrósodik az izraeli–palesztin konfliktus. Ennek egyik oka, hogy napok óta lázban tartja mindkét felet, hogy hat palesztin terrorista megszökött egy szigorúan őrzött izraeli börtönből. Közülük négyet már elfogtak, ketten azonban hétfő estig még szökésben voltak, és nem kizárt, hogy támadásra készülnek. A feszültség másik forrása ezúttal inkább anyagi, Izrael ugyanis a májusi „rakétaháború” óta nem engedi, hogy a katari segélyek készpénz formájában érkezzenek a blokád alá vont Gázai övezetbe.
Az elmúlt két évben eddig a „pénzt a nyugalomért” elv szellemében Katar bőröndökben szállíthatta a pénzt az övezetet uraló Hamásznak, a jövőben azonban Izrael nagyobb ellenőrzést szeretne, hogy a forrásokat valóban a fizetésekre és rászorulókra fordítsák, ne pedig fegyverekre.
Az új mechanizmusról azonban egyelőre nem sikerült megegyezni, a nemzetközi szankcióktól tartva, amiért egy terrorszervezettel működik együtt, a Ciszjordániában hatalmon lévő Palesztin Hatóság bankjai is kihátráltak a részvétel mögül. Ha a pénzcsapokat nem nyitják meg hamarosan újra, az borítékolhatóan az erőszak újabb fellángolásához vezet majd.
– Nem túl szép látvány egy rakétabecsapódás. És közben mindig ott motoszkál benned a félelem, hogy legközelebb a te házadat találja el – nyilatkozta lapunk megkeresésére Joszef Adinaiev, Magyarországon tanuló izraeli diák. A fiatalember első kézből szerezte tapasztalatait, hiszen a Gázai övezet közvetlen szomszédságában, az alig húsz kilométerre fekvő Askelónban nőtt fel.
Ez a város olyan közel van a Gázai övezethez, hogy ha megszólalnak a szirénák, nagyjából negyven másodperced van arra, hogy menedékhelyre húzódj
– magyarázta. Márpedig elmondása szerint a szirénák gyakran szólnak, az állandó veszély, a folyamatos bizonytalanság, hogy mikor jön a támadás nem olyan dolog, amelyhez hozzá lehet szokni. – Mára mindenütt vannak óvóhelyek, még a régi házakban is. De nem egyszerű így az élet, óvóhelyek mögé bújva, ahonnan ki sem dughatod az orrodat. Hogy magyarázzam meg ezt a halálra rémült kétéves öcsémnek? – panaszolta.
Joszef családja még évtizedekkel ezelőtt költözött Askelón, amelyet egyébként nagyszerű, tengerparti városként írt le. A rendszeres „rakétaeső” ellenére elköltözés ezért soha nem is merült fel bennük komolyabban, bár az orvostanhallgató azt elismerte, ő inkább majd máshol építkezne. Az izraeli-palesztin kapcsolatokat pedig mi sem írja le szemléletesebben, hogy ugyan Asdód olyan közel van a Gázai övezethez, hogy tisztán hallják a bombázásokat,
Joszef soha egyetlen gázaival sem találkozott még személyesen.
– Nekünk nem a palesztinokkal van bajunk, akik ugyanolyan békés életet szeretnének. Hanem csakis a Hamásszal – tette hozzá.
