A volt francia miniszterelnök sürgető, majdhogynem kétségbeesett hangvételű publicisztikájában a migrációs politika totális megváltoztatását jelöli meg a 2022-es francia elnökválasztás kulcskérdéseként és az unió egyik legfontosabb feladataként – derült ki a Mandiner lapszemléjéből. Valls szerint a republikánusok legfontosabb feladata alternatívát nyújtani a hibás és idejétmúlt jelenlegi politikával szemben.
A migráció ugyanis egyre jelentősebbé válik, ezért arra megfelelően fel kell készülni.
Valls kritizálja továbbá az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Európai Bíróság túlzottan liberális megközelítését a bevándorlás kérdésében, továbbá a családegyesítés korlátozására, a dublini egyezmény betartására és a kitoloncolásra vonatkozó szabályozás komoly szigorítását sürgeti.
Ma a migráció megítélése káros szélsőségek között mozog. A szélsőbaloldal a bevándorlókat az új, érinthetetlen proletár rétegként, a határvédelmet pedig az emberi jogok megsértéseként kezeli. A szélsőjobboldal ellenben veszélyforrásként tekint ezekre az emberekre, a határok lezárása pedig ideológiai megrögzöttségükké vált, ezzel a tehetséges tanulókat és a valóban segítségre szorulókat is sújtva. A mérsékelteknek vigyázniuk kell, nehogy ezen üllő és kalapács közé kerüljenek:
a valóságot látva, működő megoldásokat kell javasolniuk, ugyanis a jelenlegi bevándorlási politika idejétmúlt és veszélyes. Az egyre nagyobb migráció valódi kihívás, és a következő évtizedekben a jelenség egyre inkább fokozódni fog
– véli Valls. A migrációban a lakosság „helyettesítését” látó megközelítést messzemenőkig el kell utasítani, ez ma a republikánusok feladata Franciaországban. Ezt az álláspontot határozottan kell képviselni, a prioritásokat újra kell gondolni és azoknak megfelelő bevándorláspolitikát kell folytatni.
A szociális jellegű migráció
A mai migráció a korábbi évtizedek gazdasági jellegű bevándorlásához képest szociális jellegűvé vált. Ez súlyos problémákat okoz Franciaország-szerte, mivel ez a migráció a már problémákkal küzdő, a szerző szóhasználatával élve gettókká váló területekre irányul, még tovább mélyítve ezzel a problémákat, és egyre inkább ellehetetlenítve a már itt élők integrációját.
A szegény bevándorlók földrajzi koncentrációja erőszakhoz vezet,
ennek a valóságnak az elismerése ugyanakkor sokak számára nem sikerült. A kapcsolódó szabályozás, nevezetesen a családegyesítés és a házasságra vonatkozó szabályok nem javítottak a helyzeten. Ez a megközelítés súlyosbította az illegális migrációt, és ellehetetlenítette, hogy a letelepedési politikát szuverén módon alkossa meg Franciaország. A letelepedés során a nyelvismeret és a képzettség figyelembevétele ugyanis elengedhetetlen lenne. A jelenlegi politika nem csupán a franciák érdekeivel ellentétes, de a bevándorlókat is emberileg elfogadhatatlan, méltatlan helyzetbe kényszeríti.