– Háború előtt áll Európa? Mi a megérzése?
– Ma még azért nem tartunk ott, és mindig esélyt kell adni a diplomáciának. Tisztában vagyok ugyanakkor azzal, hogy időnként irracionális erők nyerhetnek teret a politikában. Annak drukkolok, hogy az orosz fél ismerje fel, milyen politikai árat fizet, ha átlépi most a Rubicont. Ezért is bízom az értelemben és a tárgyalásokban. Bízom abban is, hogy a legrosszabb forgatókönyvet talán belátható időn belül el lehet kerülni.
– Az amerikai elnök egy második világháborús párhuzamot vont, amikor óva intett az orosz inváziótól. Ön szerint is katasztrófát hozna Európára a háború?
– Egy háború mindig katasztrófát jelent. Évekkel vetne vissza bennünket, és minden oldalon csak veszteseket eredményezne.
– Egyes európai államok késznek mutatkoztak, hogy fegyvereket szállítsanak Ukrajnának. A Scholz-kormány elzárkózott ettől. Egyetért a döntéssel?
– A német külügyminiszter a minap nagyon világossá tette Berlin álláspontját és azt, hogy a saját történelmünkből mint háttérből kiindulva igencsak tanácsos, hogy nagyon is megfontoltak legyünk a fegyverszállításokkal kapcsolatban. Ezt alapvetően helyesnek tartom, különösen annak fényében, hogy amennyiben szerepet szánunk a diplomáciának, akkor a meglátásom szerint jelen pillanatban a fegyverszállítások rossz jelzést adnának. Javítanák a konfliktus diplomáciai megoldásának kilátásait? Nem. Ezért tehát a berlini döntés nemcsak érthető, de a jelen körülmények között okosnak is tűnik számomra.
– Mi a tanulsága Kay-Achim Schönbach altengernagy, a német haditengerészet parancsnoka balul elsült kijelentésének, amely szerint nonszensz, hogy Oroszország támadni akar? Személyes hibáról volt-e szó vagy mélyebb problémáról a német haderőn belül?
– Azóta helyesbített, azt is elismerve, hogy hibázott. A legnagyobb árat fizette, amit csak ezért fizetni lehet: elveszítette a hivatalát. Én azt a tanácsot adnám: ne essünk túlzásokba vagy, ahogy a német mondja, hagyjuk a templomot a faluban! Schönbachnak semmilyen kimondottan politikai tisztsége nem volt, a saját véleményét fejtette ki. A német kormány nem ezen az állásponton van, és szerintem ez elég világossá is vált. Óva intenék attól, hogy ezt az ügyet olyan szintre emeljük, amelyet nézetem szerint nem érdemel meg.
– Mi a fő különbség a mostani német kormány és Angela Merkel kül- és biztonságpolitikája között? Az előző kormányban a külügyek a szociáldemokratákhoz (SPD) tartoztak, most a Zöldekhez, a védelmi tárca azelőtt a CDU-hoz, most pedig az SPD-hez.
– Valódi összehasonlítást csak akkor lehet majd tenni, ha a mostani kormány is tizenhat évig lesz hivatalban. Majd meglátjuk, hogy eljut-e addig. Úgy vélem, elsőként is a hasonlóságok vannak túlsúlyban, az Európai Unió és az atlanti közösség iránti elkötelezettség. Azt gondolom, a lényegi különbségek akkor válnak egyre nyilvánvalóbbá, ha megváltoznak az alapvető stratégiai keretek. Szerintem a jelenlegi kormány egészen más, egyben pedig sokkal nagyobb kihívást jelentő külpolitikai feladatokkal találja majd szemben magát. Ezek az egyes politikai rendszerek közötti, egyre növekvő rivalizáláshoz, az EU tartósan fennálló nehézségeihez, valamint Európa és Amerika viszonyához kapcsolódnak. A kormányt ezekben számos ponton kihívás éri majd, és stratégiai kiigazításokra kényszerül, amelyek már régen időszerűek Németországban.
Borítókép: Ulrich Schlie német biztonságpolitikai szakértő (Fotó: Magyar Nemzet/Mirkó István)
