– A Brüsszel által benyújtott javaslat szerint az EU költségvetéséből 88–100 milliárd euró Ukrajnának lenne előirányozva, miközben a közös agrárpolitika (KAP) büdzséjéből akár 84 milliárd eurónyi támogatást vonnának el. Hogyan képzeli el a magyar agrárium védelmét abban a helyzetben, ha más tagállamok nem állnak ki Magyarországhoz hasonló mértékben saját termelőik mellett?
– Ebben az ügyben nem vagyunk egyedül, általános a felháborodás az egész európai gazdatársadalomban. Ezt mutatja az is, hogy mennyire sokan voltak a brüsszeli gazdatüntetésen.
Európa minden részéről érkeztek a gazdák és az érdekképviseletek, és elég dühös beszédek hangoztak el. Erre minden okuk megvan, hiszen az új költségvetési tervek szerint 33 ezer milliárd forintnak megfelelő összeggel csökkentenék az agrártámogatások összegét.
Mindeközben 40 ezer milliárdot akarnak adni Ukrajnának. Ezek alapján azt mondani, hogy a gazdák pénzét odaadják Ukrajnának nem egy állítás, hanem szikár tény. Az, amit Ursula von der Leyenék letettek az asztalra, botrányosan tarthatatlan.
– Milyen új szövetségek vagy koalíciók kialakulását látja a mezőgazdaság védelmében Brüsszelben?
– Az említett tüntetés után visszasiettünk a mezőgazdasági bizottság ülésére, amelyen az agrárbiztos részletesebben is bemutatta az új terveket. Én még nem vettem részt ilyen feszült hangulatú és hangnemű ülésen. A felháborodás jócskán túlterjedt a mi frakciónkon, ebből is arra következtetek, hogy az elutasítás jóval szélesebb körű lesz.
Sok EP-képviselőnek és kormánynak kell most választ adnia a saját országában, hogy hogy lehetséges, hogy legalább 20 százalékkal akarják megvágni az agrártámogatásokat. Most már megvannak a számok, oda kell állni az emberek elé.
Az egy másik kérdés, hogy látunk egy jó nagy adag képmutatást. Azok a nagykoalíciós képviselők, szocialisták és a weberi néppárthoz tartozók, akik most kritikát fogalmaznak meg, egy héttel ezelőtt libasorban álltak ki szavazatukkal Ursula von der Leyen mellett. Tehát a kialakult helyzetért ők is felelősek. A tiszások is. A Patrióta-frakció volt az egyetlen, amely a mezőgazdasági bizottságban is a kezdetektől fogva kiállt a készülő lefaragási tervek ellen.
– Nyilatkozatában arról beszélt, hogy a zöld előírások versenyhátrányt jelentenek a magyar kisgazdaságoknak. Van már becslésük arra vonatkozóan, hogy egy átlagos családi gazdaságnak mennyivel nőne meg a költsége – akár egyszeri, akár visszatérő kiadásként – ha megfelel a szigorú előírásoknak?
– A pontos számokat még nem ismerjük, de a rendezőelveket már igen. Nem is csinálnak belőle titkot, hogy újabb és újabb zöld előírásokhoz kötnék egyes támogatások kifizetését. Mindezt úgy, hogy a gazdák már eddig is a túlzott szabályrengetegre és bürokráciadzsungelre hivatkoztak. Minősítő körülmény, hogy az EU-n kívüli országokban nincsenek és nem lesznek ilyen szabályok, így ez a megközelítés versenyhátrányt is okoz.
– Az ukrán mezőgazdasági termékek és a Mercosur-megállapodás felszabadítása új importnyomást jelent. Hogyan lehetne garantálni, hogy a magyar termelők ne kerüljenek árversenyben hátrányba az uniós piacon?
– Ha szükség van rá, akkor akár korlátozó intézkedésekkel. A bizottság 2022-ben teljesen liberalizálta az EU–Ukrajna mezőgazdasági kereskedelmet. Ez óriási jövedelmi károkat okozott a térségünkben, ezért a magyar és a lengyel kormány megtiltotta az importot. Ezt írnák most felül egy kvótaalapú szabadkereskedelmi megállapodással.
Mindent elmond az egész eljárásról, hogy miközben Ursula von der Leyen bejelentette az EU–Ukrajna megállapodás tényét, az európai parlamenti képviselők még csak az alapvető számokat sem ismerhették meg. A hozzánk eljutó hírek szerint jóval több gabonát, mézet és kukoricát akarnak beengedni Ukrajnából.
A következményekkel most sem törődnek. Nem mellékes körülmény, hogy az ukrán földek túlnyomó része nyugat-európai és amerikai óriáscégek, befektetési alapok tulajdonában van. Tehát valakiknek ez jó biznisz. A botrányos képlet így néz ki: az EU-n belül még a közepes nagyságú családi gazdaságok támogatásait is csökkentik, eközben a piacra eresztik olyan ukrajnai gazdaságok termékeit, amelyek egyes esetekben több százezer hektáron gazdálkodnak. Mi ez, ha nem a gazdák nyílt színen történő elárulása? Mi minden tárgyalóasztalnál küzdünk majd ezen tervek ellen. Parlamentben és Tanácsban, földön, vízen, levegőben.
– Ön „tettestársnak” nevezte Magyar Pétert ebben a költségvetési tervben. Várható-e politikai következmény a képviselő számára, miután, ahogyan Ön fogalmazott, letagadta az érintett döntéseket és elkerülte a bizottsági üléseket?
– A költségvetési terveket Ursula von der Leyen tette le az asztalra, aki Magyar Péter pártjából, az Európai Néppártból érkezik. Csakúgy, mint az agrárbiztos, a luxemburgi Christoph Hansen. Az Európai Néppárt képviselői nem csak tavaly nyáron, de tavaly ősszel és egy héttel ezelőtt is kiálltak szavazatukkal Ursula von der Leyen mellett. Ezek a tervek már akkor ismertek voltak, tehát ők nyakig ülnek a felelősségben.
Csakúgy, mint a Tisza, és Magyar Péter. Ő a mezőgazdasági bizottság tagja. Eleinte csípőből tagadta, hogy bárki le akarná faragni az agrártámogatásokat. Majd, amikor már tarthatatlanná vált ez az állítás, akkor elkezdett sunnyogni, elkezdte kerülni az üléseket.
A legutóbbi strasbourgi héten a szakbizottságban szavaztunk egy, a közös agárpolitika jövőjéről szóló állásfoglalásról. Azon sem volt ott. Mások szavaztak helyette. Olyanok, akik támogatják Von der Leyen költségvetését.
Jó, ha a magyar gazdák is tudják: amikor Magyar Péternek ki kellene állnia értük, akkor ő evezget. Közben a brüsszeli támogatói meg elvégzik a piszkos munkát. Nincs annyi magáról készíttetett pózolós beállított kép, ami ezt el tudná fedni.
Borítókép: Dömötör Csaba, a Fidesz európai parlamenti képviselője (Forrás: Facebook / Dömötör Csaba)
