– Megterhelő lehet az érintetteknek abban a tudatban élni, hogy bármikor megjelenhet egy áttét. A rendszeres utógondozás mellett mire kell még figyelniük az érintetteknek?
– Noha folyamatosan kontroll alatt kell maradniuk, nem szabad abban a tudatban élni, hogy „úristen, melanómás vagyok”, meg kell próbálni elengedni. Az már egy nagy lépés, amikor a páciens bőréről eltávolítjuk a daganatot, és a műtét után azt látjuk, hogy minden rendben, ez egyfajta biztonságot adhat a betegeknek. Az első évben egy magas rizikójú melanómás három havonta jön hozzánk. Jellemző, hogy a későbbiekben mindenre azt hiszik, melanóma, lesz valami dudor, és jönnek, hogy ez biztos áttét, majd kiderül, hogy semmi komoly. Szóval le kell szállni erről a „rákvonatról”, tudatosan, egészségesen kell élni, táplálkozni, mozogni.

– Milyen tényezők befolyásolják a túlélési esélyt?
– Mint minden daganat esetében, az idő itt is kulcsfontosságú, vagyis a korai felismerés. A melanóma esetén nem az számít, hogy mekkora az átmérője a daganatnak, hanem hogy milyen mélyre megy, bejut-e a véráramba, nyirokerekbe. Azt szoktam mondani, hogy a ceruza végén a gumiradír átmérője öt milliméter, ez melanómában magas rizikójú tumorvastagság.
– Említi a tudatosságot: a megelőzés egyik fontos mérföldkövének tekinthetjük, hogy a szoláriumozás háttérbe szorult?




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!