A NATO-ban és az Európai Unióban együttműködő partnerek összetartása meglepte Vlagyimir Putyin orosz elnököt, de Moszkva továbbra is igyekszik ürügyet találni az Ukrajna elleni támadásra, és nem valósította meg bejelentett csapatkivonását az orosz–ukrán határ térségéből – mondta Antony Blinken amerikai külügyminiszter pénteken a müncheni nemzetközi biztonságpolitikai konferencián (MSC), amelyet 1991 óta először orosz résztvevők nélkül tartanak.
Az amerikai diplomácia vezetője a világ legrangosabb biztonságpolitikai tanácskozásának első napján egy pódiumbeszélgetésen a Münchner Merkur című lap beszámolója szerint azt mondta,
hogy Vlagyimir Putyint eléggé meglepte a NATO és az EU összetartása.
A Nyugat gazdasági erejét kiemelve rámutatott, hogy Oroszország és Kína együtt a globális hazai össztermék mintegy 20 százalékát képviseli, a NATO-tagállamok részaránya viszont 40 százalékos. Ha a Nyugat összefog, sok mindent el lehet érni – fejtette ki Antony Blinken. Ugyanakkor Moszkvát nem sikerült eltántorítani az Ukrajna elleni támadás szándékától – tette hozzá az amerikai külügyminiszter, megismételve az ENSZ Biztonsági Tanácsában csütörtökön tett kijelentéseit, amelyek szerint Oroszország álprovokációkkal megpróbál ürügyet kreálni a támadásra.
Az orosz háborús fenyegetés változatlanul nagyon is valós
– emelte ki a pódiumbeszélgetés másik résztvevője, Annalena Baerbock német külügyminiszter, aki a Deutschlandfunk német országos közszolgálati rádió beszámolója szerint a többi között elmondta, hogy akár az orosz földgázt Ukrajna megkerülésével Németországba szállító Északi Áramlat vezetékrendszer második vezetékpárja, az üzembe helyezésre váró Északi Áramlat 2 ügye is megkérdőjeleződhet, ha Oroszország ráront Ukrajnára. A német diplomácia vezetője aláhúzta, hogy az orosz mozgósítás az ukrán határ térségében nemcsak Ukrajna, hanem egész Európa ellen jelent fenyegetést, ezért a fejlemények leírására nem is az ukrán válság, hanem az orosz válság kifejezés alkalmas.
Annalena Baerbock a Münchner Merkur beszámolója szerint a válság fő tétjének azt a kérdést nevezte, hogy a nemzetközi kapcsolatok formálásának rendező elve a kölcsönösen elfogadott szabályokon nyugvó együttműködés lesz-e, vagy a befolyási övezetek rendje az 1945-ös jaltai konferencia mintájára.
