A fentebb említett város jó példája annak, hogy a bandabűnözés nem csak a legnagyobb svéd városokban jelenet problémát (Stockholm, Göteborg, illetve Malmö), hanem már gyakorlatilag minden nagyobb városban megvetette a lábát.
A Pécs nagyságú Linköpingben például, amely az ország déli-középső részében helyezkedik el, tavaly 14 lövöldözés történt, amelyből öt volt halálos kimenetelű. Idén januárban is már kétszer dördültek el fegyverek, ebből az egyik esetben egy 35 éves férfi hunyt el.
Az elmúlt napokban sorra jelent meg az országos médiában a város neve.
A közrádió híradása szerint a sok lövöldözés miatt vérhiány lépett fel a régióban, ezért több véradóra van szükség, a köztévé arról számolt be, hogy mentőszolgálat munkatársait a veszélyes helyeken történő munkavégzés miatt önvédelmi képzésben részesítik, míg, szintén a Sveriges Radio tudósított arról, hogy Linköpingben a sok gyilkosság és gyilkossági kísérlet miatt egyéb súlyos bűncselekmények felének kivizsgálására nem jut kapacitás, vagy sokkal később kezdődik az érdemi nyomozati munka.
Feltehetően ez a helyzet az ország többi nagyvárosában is, miközben Malmö és Göteborg után Stockholmban is azzal az „innovatív” ötlettel próbálkozik a rendőrség, hogy párbeszédet kezdeményezzen a bandákkal, úgy, hogy pizzázni hívják (sic!) őket.
A felső korlát nélküli bevándorlás mellett a kivándorlás volumene is jelentős Svédországban.
Míg korábban általában a nyugdíjba vonulás után kerestek kellemesebb éghajlatú és olcsóbb megélhetést biztosító országot a svédek, most már az aktív korúak is jelentős számban elvándorolnak, vagy gondolkodnak az országváltáson, mégpedig a bandaháborúk, lövöldözések, nemi erőszak, rablások és úgy általában a közbiztonság romlása miatt.
A Svenskt Näringsliv gazdasági magazin által megrendelt, az Ipsos által készített felmérésből az derül ki, hogy az egyik legjelentősebb indok, amiért valaki elhagyná az országot, az az, hogy úgy érzik, hogy Svédország már nem biztonságos hely saját maguk és gyermekeik számára.
Arra a kérdésre, hogy a svédországi bűnözés helyzete mennyiben játszana szerepet abban, hogy úgy döntsön, elhagyja az országot, a válaszadók 28 százaléka úgy nyilatkozott, hogy ez nagyban befolyásolná a döntését. De a fenti okokat említi a tanulmány akkor is, amikor annak az okát keresik, miért nehéz kvalifikált munkaerőt toborozni Svédországba a szomszédos országokból.
Az egymást követő baloldali kormányok tehetetlensége a közrend fenntartása érdekében, teljesen világosan kirajzolódik. A tavaly megbukott szociáldemokrata Stefan Löfven miniszterelnök agendáján is szerepelt az erőszakos bandabűnözés visszaszorítása, ám hétéves kormányzása alatt nemhogy mérsékelni nem tudta, hanem folyamatosan rosszabbá vált ezen a téren a helyzet.
Kormányzása vége felé odáig eljutott Löfven, hogy elismerje, lát némi kapcsolatot a bevándorlás és a szervezett bűnözés között, de odáig már nem, hogy érdemben hozzányúljon a problémakörhöz. A tavaly novemberben megválasztott új, szintén szocdem kormányfő pedig a három legfontosabb teendője egyikének jelölte meg a bandabűnözés megfékezését.
Magdalena Andersson (aki azzal lett megválasztásakor azonnal világhíres, hogy pár órát töltött csak hivatalában, és még aznap lemondott, majd pár nap múlva ismét megszavazta őt a Riksdag) úgy fogalmaz, hogy minden követ megmozgat ennek érdekében.
Politikai programja sikerességének a jelei még egyáltalán nem látszódnak, és bár mondhatnánk, hogy mire a türelmetlenség, hiszen még száz napja sincsen a kormány élén, ugyanakkor nincsen sok ideje arra, hogy eredményeket mutasson fel, hiszen szeptember 11-én parlamenti választások lesznek Svédországban.
Borítókép: a 2016. január 28-án közreadott képen egy svéd rendőr felügyeli az újonnan érkezett menedékkérők vonulását a malmöi Hyllie pályaudvar előtt 2015. december 19-én (Fotó: MTI/EPA/TT/Johan Nilsson)
