Szorgalmazzák is Brüsszelben, hogy ezen talán módosítani kellene. Európa kiszolgáltatott helyzetbe hozta magát, és a szankciós politikának most tűnik ki leginkább a gyengesége, hiszen késő tavasszal és nyáron kevésbé tűnt úgy a kereskedelmi nehézségek ellenére, hogy ez Európának komoly fájdalom lehet, bár a magyar kormányzat világosan utalt erre, és ez hamarosan a nyugat-európai családoknál is látszik majd. Lassan fenntarthatatlan lesz a rezsihelyzet – értékelt Palóc André, a Századvég vezető elemzője.
Palóc szerint ezt a helyzetet Franciaországban az energiahordozók adótartamának csökkentésével próbálják kezelni, de a múltból rendelkezésre állnak olyan példák, hogy ezek a könnyítések a kereskedőknél egyszerűen eltűnnek.
Az olasz központi költségvetés pedig jelentős tartalékokat igyekszik elkülöníteni, hogy bizonyos kedvezményeket nyújtsanak a fogyasztóknak, de szeptemberben lesznek Olaszországban választások, és ez fölülírhatja a keretrendszert.
„Amit még láthatunk, hogy Ausztriában illetve Németországban már voltak pénzbeli segítségek, de ez általában két dologgal jár: egyrészt strukturálisan nem kezeli a problémát, befagyasztja a meglévő problémát, másrészt az egyszeri pénzbeli juttatás szociális értelemben kiismerhetetlenebb a magyar rezsicsökkentésnél, ami mindenkire vonatkozik, hiszen ilyen száguldó áraknál nem lehet kiszámítani, hogy mi lesz a jövőben”
– fejtegette Palóc. Az elemző a kialakult helyzet miatt elképzelhetőnek tartja, hogy akár a német társadalom is utcára fog vonulni.
Európa saját magát lavírozta ebbe a helyzetbe – utalt vissza Palóc André szavaira Szikra Levente, az Alapjogokért Központ elemzője a rádióműsorban. A továbbiakban felhívta rá a figyelmet, hogy az energiaárak megugrását az energiahordozókra is kivetni kívánt szankciók okozták.
„Ha bárki megtekint egy grafikont, amely 2022 első fél évében a gáz, az olaj és az áram tőzsdepiaci árát tartalmazza, akkor látni fogja, hogy a háború után ugyan megugrott valamilyen mértékben, de visszakorrigált, majd elég jelentős csökkenést is bemutatott a piaci ár, és az igazán nagy ugrást a szankciók bejelentése és elfogadása után mutatták az árak. Vagyis Európa magának okozta ezt a problémát. Ami még abszurdabbá teszi az egész helyzetet, hogy Oroszország jelentősen keres azzal, amit ellene akartak használni” – hangsúlyozta az elemző.
Majd így folytatta: „Németország egy különösen önsorsrontó politikát folytat ezekben a hetekben-hónapokban”, aminek okozója az elemző szerint a zöldek ideologikus megközelítése az energiahordozók tekintetében, a másik ok pedig a koalíciós bizonytalanságok, amik a tavaly felállt jelzőlámpa-koalícióban megmutatkoznak, mert a német szövetségi kormány látványosan képtelen egy következetes politikai irányvonalat kialakítani, hiszen a két kisebb koalíciós partner gyökeresen eltérően közelítik meg az energiakérdést.
A zöldek a saját eredettörténetüknek megfelelően ragaszkodnak a három megmaradt atomerőmű lekapcsolásához, ahogyan azt még a Merkel-kormány eldöntötte, míg a liberálisok egy fokkal józanabb politikát képviselve azt mondják, legalább ezt a hármat működtesse tovább a német állam, mert energiára szükség van. És ebben sem tudnak megegyezni. Ezt a bizonytalanságot viszont a tőzsde nem szereti, ezek után árdrágulás szokott következni.
Szikra Levente ehhez hozzátette, hogy a német fősodratú média eléggé zöld, pártos média, ezért teheti meg ezt a német zöld párt, és miközben Magyarországon inkább liberális médiatúlsúly érvényesül, Németországban a liberális párt gyakorlatilag közellenségnek számít a médiában, többek között azért, mert támogatja az atomenergiát.
„Az az abszurd helyzet állt elő, hogy a zöldek annyira félnek az atomenergiától, hogy szénerőműveket nyitnak újra, illetve azoknak a termelését pörgetik fel, amelyek látványosan nagyobb károkat okoznak a környezetnek és a klímapolitikának, mint az atomerőművek. Tehát az ideologikus megközelítésről megint kiderült, hogy nem állja ki a gyakorlat próbáját és a hétköznapi emberek problémáit. Nem csak arról van szó tehát, hogy az Európai Unió meghozott egy pár rossz döntést, hanem arról is, hogy a német politika önkorrekciós képessége alacsony” – értékelt Szikra.
A műsorba telefonon bejelentkező Hortay Olivér, a Századvég Energia- és Klímapolitika Üzletágának vezetője azt mondta, a német energetikai politika és a kormánykoalíció is tágabb értelemben véve recseg-ropog, egyre több ellentmondás, egyre több konfliktus feszíti.
„Talán az első nagy kérdés, hogy azokat az ambiciózus vállalásokat, amelyek a megújulók tekintetében a tavaly év végi kormányprogramban szerepeltek, hogyan fogják tudni kiegyenlíteni, illetve hogyan fogják tudni azokat a rugalmassági képességeket beépíteni a villamosenergia-rendszerbe, amikre szükség lenne. Korábban ezt gáztüzelésű erőművekkel teremtették volna meg, de tavasszal Németország bejelentette, hogy 2024-ig szeretné teljesen leállítani az orosz gázbeszerzést.
Itt önellentmondásos nyilatkozatokat is hallottunk az elmúlt időszakban, elsősorban Robert Habeck gazdasági minisztertől. Ő korábban úgy fogalmazott: Németország felkészült, hogy azonnal leállítsa az orosz gázszállításokat, de ezzel szemben azt látjuk, hogy a Gazprom júniusban csökkentette a gázszállításokat, majd később tovább csökkentett, és már ez meglehetősen problémás helyzetbe sodorta Németországot.
A befektetői várakozások tízéves mélypontra estek, a legnagyobb gázkereskedő, az Uniper kormányzati mentőcsomagra szorult. És úgy tűnik, a 15 milliárd euró sem lesz elég, mert az ügyvezető azt mondta, hogy az első fél évben 12 milliárd eurós veszteséget szenvedtek el, és nem látható előre, mekkora veszteségük lesz az év második felében.”
Hortay Olivér a beszélgetésben utalt arra a vitára, hogy kérdéses a megmaradt három atomerőmű további rendszerben tartása, miközben a német polgárok 80 százaléka tovább üzemeltetné azokat.
