Több mint húsz éve vár Törökország az EU-tagságra + videó

Az elmúlt időszakban egyre gyakrabban került a címlapokra Törökország: nemcsak Svédország NATO-csatlakozása és az ukrajnai háború következtében felértékelődött szerepe miatt, de a balkáni országok Brüsszellel folytatott tárgyalásai után ismét visszatért Ankara uniós tagságának kérdése.

Homoky Réka
2023. 07. 19. 17:14
null
Supporters of Turkish President Recep Tayyip Erdogan celebrate his victory in Istanbul on the day of the Presidential runoff vote in Istanbul, on May 28, 2023. Turkish President Recep Tayyip Erdogan declared victory in a historic runoff vote that posed the biggest challenge to his 20 years of transformative but divisive rule. (Photo by Umit Turhan Coskun / AFP) Fotó: AFP
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Sokakat foglalkoztat mostanában az a kérdés, hogy vajon Törökország belép-e végül az Európai Unióba. Törökország európai integrációjának története egészen 1959-re nyúlik vissza, az ország ekkor nyújtotta be csatlakozási kérelmét az Európai Gazdasági Közösséghez, 1963. szeptember 12-én pedig aláírta az ankarai egyezményt, mely lehetővé tette a gazdasági együttműködést. Ezt követően, 1987. április 14-én Törökország benyújtotta csatlakozási kérelmét az Európai Közösséghez, ám az Európai Bizottság az ország gazdasági és politikai helyzete, a török–görög kapcsolatok, valamint a ciprusi válság miatt nem tartotta megfelelőnek az időpontot a csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez. 1995-ben azonban Törökország vámunióra lépett az Európai Unióval, 1999 decemberében tagjelölti státust kapott.

A csatlakozási tárgyalások 2005-ben kezdődtek meg, ám a demokratikus rendszer működése, az alapvető jogok tiszteletben tartása és az igazságszolgáltatás függetlensége terén elvárt reformok folyamatos visszalépése miatt 2018 júniusában megrekedtek, és azóta sem igazán történt előrelépés. 

Az Európai Bizottság kiemelte, Törökországba soha nem látott mértékben érkeznek a menekültek, elsősorban Szíriából. Az országban tartózkodó négymillió menekült közül 3,3 millióan szír állampolgárok, de jelentősen megnőtt az Irakból, Afganisztánból, Iránból és Szomáliából érkezők száma is.

A statisztikai adatok szerint Törökországban koncentrálódik a világ legnagyobb menekültpopulációja, melynek finanszírozása temérdek pénzbe kerül. 

A menekültválság enyhítése érdekében az Európai Unió és Törökország 2016. március 18-án közös nyilatkozatban megerősítette közös elkötelezettségét a Törökország irányából az EU-ba tartó illegális migráció, valamint az embercsempészek tevékenységének megszüntetése iránt.

Törökország EU-csatlakozása a napokban ismét reflektorfénybe került, mégpedig azzal kapcsolatban, hogy Recep Tayyip Erdogan török elnök a vilniusi NATO-csúcstalálkozón bejelentette, támogatja Svédország felvételét a katonai szövetségbe.

A New York Times napilap nem sokkal később már attól cikkezett, bár kevés az esély Törökország uniós csatlakozására, az állhat Erdogan döntése mögött, hogy az EU-tagságért cserébe ígéretet tett arra, nem áll Svédország NATO-csatlakozásának útjába. Az Európai Bizottság szóvivője, Dana Spinant ugyanakkor arról beszélt, a két folyamatot nem lehet összekapcsolni, hasonló véleményének adott hangot Olaf Scholz német kancellár is. 

A Politico brüsszeli hírportál arról írt, az EU tisztában van vele, hogy együtt kell működnie Törökországgal, amely földrajzi elhelyezkedése révén létfontosságú kapocs Oroszország, Ázsia és a Közel-Kelet felé, és bár egyelőre nem uniós tagállam Törökország, a brüsszeli vezetők megoldást keresnek arra, hogy hogyan tudnának jobban együttműködni Törökországgal. A lap szerint ha ebből a partnerségből bármi is lesz, abból Erdogan mindenképp jól jön ki. A The New York Times szerint a legtöbb EU-tagállam teljesen befagyott ügyként tekint a török csatlakozásra, ám ezt hivatalosan nem jelentették eddig ki – félő ugyanis, hogy elmérgesedne a viszony Erdogan és a tömb között, ami jelentősen megnehezítené az együttműködést kulcsfontosságú területeken, beleértve a migrációt és az energiaügyet. Ankara helyzetén az sem segít, hogy Törökország meglehetősen rossz viszonyban van két uniós országgal, Görögországgal és a Ciprusi Köztársasággal.

A török–görög kapcsolatokat számos ügy beárnyékolja: egyebek mellett határviták és a migráció okoz súlyos feszültségeket a két NATO-tagország között. Ciprus szigetén pedig az kelt nézeteltérést, hogy Ciprus északi területeit 1974-ben megszerezték a törökök, majd 1983-ban kikiáltották a kizárólag Ankara által elismert Észak-ciprusi Török Köztársaságot – cserébe viszont Törökország a déli, görög Ciprust nem ismeri el államnak.

Szakértők szerint az évtizedek óta befagyott ciprusi kérdés kiemelten fontos Törökország EU-csatlakozásának ügyében, ahhoz ugyanis, hogy tagországgá váljon, el kell ismernie a Ciprusi Köztársaságot.

Emellett azonban Brüsszel sem igen törekszik a keleti terjeszkedésre, ugyanis a közel 85 milliós Törökország csatlakozásával egy hatalmas muszlim közösséget integrálnának a közösségbe, melynek következtében az uniós intézményekben is megjelennének a török tisztviselők. A csatlakozással továbbá az EU külső határai Szíria, Irán és Irak felé tolódnának. Elemzők úgy látják, az EU és Törökország közti kapcsolat jelenlegi keretei hamis elvárásokat keltenek és mindkét oldalt cserben hagyják, azzal érvelve, hogy jobb lenne inkább egy új típusú kapcsolat kialakítása a blokk és szomszédja között. A meglévő kerethez azonban mindkét félnek megvan az oka, hogy ragaszkodjon. Azok az uniós politikusok, akik szerint Törökország kulcsfontosságú a migráció és egyéb politikai kihívások kezelésében, úgy vélik, hogy még ha nem is kerül sor a csatlakozásra, mindenképp hasznos út lehet, mivel összeköti Ankarát és Brüsszelt és struktúrát biztosít a tárgyalásokhoz.

Ankara egyébként Ukrajna NATO-csatlakozását is pártolja: július elején Erdogan az ukrán elnökkel, Volodimir Zelenszkijjel tárgyalt, ezt követően jelentette ki a török államfő, Ukrajna kétségtelenül megérdemli, hogy a NATO tagja legyen.

Zelenszkij a török álláspontot örömmel fogadta, ám a CNN amerikai hírtelevízió kiemelte, a NATO nyitott ajtó politikát folytat, melynek értelmében bármelyik országot felkérhetik a csatlakozásra, amennyiben érdeklődik iránta és képes és hajlandó betartani a szövetség alapító okiratában foglalt elveket. A csatlakozást azonban bármelyik tagállam megvétózhatja – ahogyan az történt Svédország esetében is.

Törökország fontos szerepet tölt be a katonai tömbben: több mint hét évtizede, 1952 óta a NATO tagja, valamint a szövetség második legnagyobb hadseregével rendelkezik. Emellett már több alkalommal is otthont adott az orosz–ukrán delegációk tárgyalásainak az ukrajnai háború kirobbanása után.

Jens Stoltenerg NATO-főtitkár korábban azt mondta, Törökország fontos partner a szövetség számára, és hajlandók kompromisszumokat kötni, hogy a tagállamok között tartsák. Ankara számára szintén fontos a tagság, ugyanis szüksége van a védelmi biztosítékokra az Irán és Oroszország felől érkező esetleges fenyegetések miatt.

Borítókép: Recep Tayyip Erdogan hívei ünneplik a török elnök választási győzelmét Isztambulban (Fotó: AFP/Umit Turhan Coskun)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.