A jó időnek köszönhetően már hetekkel ezelőtt megnyitottak a teraszok, melyek a népszerűbb helyek esetében elsőnek szoktak megtelni, s csak ezt követően térnek be a vendégek a beltérbe. A magyar főváros földrajzi adottságainak és építészeti örökségének köszönhetően bővelkedik a festői teraszokban, a Népsziget egységeit épp a minap vettük számba, de ott van a Duna közelségére építő megannyi további hely a Római parton, a Kopaszi gáton, s akkor nem említettük még Budai Vár s a Hegyvidék gyönyörű kitettségű teraszait és kerthelyiségeit.
Vitatható, de népszerű módszer a toplistakészítés, s bár kerülöm, de néha jómagam is ilyesmire vetemedem, főleg akkor, ha annak lehet valamennyire tárgyszerű alapja, mondjuk a bor- vagy sörválaszték. A szépséget nehéz rangsorolni.
Ezért maradjunk annyiban, hogy van néhány hely, mely eséllyel indulna a Budapest legszebb terasza/kerthelysége címért, s ezek egyike a Villa Bagatelle.
Mint az adatgazdag honlapjukról megtudhatjuk, e vendéglátó-komplexumot egy 2006-ban Németországból hazaköltözött pár, Wirth Ágnes és Albrecht nyitotta. Mint írják, az volt az álmuk, hogy egy olyan családi vállalkozást hozzanak létre, amibe beletehetik szívüket lelküket, életörömüket és tudásukat.
Mindketten mindig is lelkes vendégvárók voltunk. A főzéstől a dekorálásig minden részletet szeretünk gondosan eltervezni, és szeretjük látni, hogy vendégeink amellett, hogy érzik, látják a törődést és szeretetet, közben lazán önmaguk lehetnek.
– olvashatjuk a bemutatkozó sorok között.
2010-ben nyitották meg egy 1932-ben épült villában a szóban forgó egységet, melynek földszintjén azóta is a Brót pékség működik Csák László pék- és cukrászmester irányítása alatt, középső szintjén pedig egy melegkonyhás bisztrót hoztak létre. A második emeleten egy rendezvénytermet alakítottak ki.
A Villa Bagatelle a minőségi reggelizők egyik úttörője volt, mára, mint írják, a hozzájuk betérők elsöprő többsége törzsvendég.
Bő tíz éve a MOM parkban is nyitottak egy alegységet, majd 2020-ban egy hatszobás butikhotelt.
A Villa Bagatelle földszintjén s a MOM parkbeli kirendeltségben több ízben is jártam. A kenyerek, a deli-termékek és a sütemények egyaránt csúcsminőséget képviselnek. A minap kipróbáltuk a melegkonyhát is.
De ne vágjunk a dolgok elébe, nézzük előbb a választékot. Az étlapot az ebédmenü nyitja, két leves és három főétel, mely hétköznap délben kedvező áron rendelhető meg, de hétvégén is a választék részét képezi, magasabb díjszabás mellett.
Ezt követi az egész napot végigkísérő reggeli-választék, aminek a kivételes környezet s a kedves kiszolgálás mellett meghatározó szerepe lehetett abban, hogy tavaly a Dining Guide étteremkalauz az „Év legjobb reggelizőhelye” díjjal jutalmazta őket.
Kínálnak például avokádó-toastot, ami alapjáraton tartalmaz házi rozskenyeret, kurkumás tojást, avokádót és citrus-dresszinges zöldsalátát. Felár ellenében kérhető hozzá tofu, kecskesajt, Serrano sonka, garnéla vagy füstölt lazac. De említésre méltó az angol reggelivé alakítható Bagatelle-reggeli, a Benedict tojás-ihlette Eggs Bagatelle, vagy a füstölt sajtos, tejfeles bundáskenyér is.
Ebédre vagy korai vacsorára (szombat és vasárnap kivételével este 7-kor zárnak) kínálnak egy levest, tucatnyi főételt és két desszertet,
többek között Újházi tyúklevest, grillezett lazacot zöldségfelfújttal, hollandi mártással, zöldfűszer-salátával, brassói aprópecsenyét sertésszűzből, szarvasburgert, lassan sült marhát burgonyakrémmel, balzsamecetes gyöngyhagymával, pecsenyemártással, aranygaluskát, valamint erdei gyümölcsökkel és pisztáciával feldobott madártejet.
Mindemellé ihatunk kistermelői szörpöket, házi limonádét, frissen facsart narancs vagy grapefruit-levet, teát vagy kávét. Ha alkoholos italra vágyunk, választhatunk négyféle minőségi pezsgő, illetve szintén négyféle minőségi csendes bor, ötféle sláger-koktél illetve kétféle sör közül. Teljességgel érthetetlen, hogy mindkét sör Heineken egy ilyen kivételesen és következetesen minőségközpontú helyen. Ha már nagyipari, akkor sokkal jobb választás a Pilsner Urquell vagy a Paulaner, de lehet még sorolni a vállalható minőségű, korrekt söröket, melyek nem váltak az arctalan nagyipari multik tömegtermelésének szinonimájává. Persze még inkább környezetbe illő lenne, ha kézműves, minőségi magyar söröket tartanának.
Rendeltünk egy „Brót válogatást”, aminek keretében, mint sejthető, egy csodás „kenyérbemutatót” kaptunk kencékkel kísérve. A padlizsánkrém jól sikerült, könnyed volt, jó ízegyensúlyú, a tojáskrém korrekt, élvezhető, a humusz sem volt rossz, de inkább kötelességszerűnek mondanám, sokfelé kóstoltam meggyőzőbbet.
Társamnak, akivel közösen láttunk neki a kilencvenes évek első felében feltérképezni a főváros egyre izgalmasabb és gyorsuló ütemben színesedő vendéglátásának világát egy avokádó-spárga salátára esett a választása. Ennek egyes elemei jellemzően rendben voltak, a répának megmaradt a tartása, a joghurtos edamame-babkrém, s az integer állapotban hagyott bab rendben találtatott, az avokádó érett volt, a bébikukorica élvezhető, de az étlapon beígért citrusos dresszinggel vélhetően spóroltak, ahogy néztem, abból csak a spárgára jutott, az egész kompozíció karakter nélküli maradt, amibe beleértendő a sótlanság is. Ezen persze könnyű segíteni, hisz dicséretes módon minden asztalon ott van a só- és borsdaráló, de azon kevésbé, hogy pont a ”névadók” egyike, a spárga meg sem közelítette az elvárásokat. Mint a képen is jól látni, túlfőtt, s nemcsak természetes színét és roppanós állagát vesztette el, hanem élvezeti értékének nagyobb részét is.
A felszolgáló hölgy kérdésére, hogy ízlenek-e az ételek, mindezt elmondtuk, tudomásul vették, elégedetlenségünket nem kompenzálták semmivel, még a Michelin csillagos szinten megszokott, kiugróan magas és teljesen indokolatlan 15%-os felszolgálási díjat sem engedték el.
A felszolgálási díj ellen joggal berzenkednek sokan, hiszen forrásának, a borravalónak pont az a lényege, hogy a vendég szabja meg annak mértékét elégedettségi szintjének megfelelően. Mi oktrojáltnak éreztük ezúttal s csak növelte frusztrációnkat.
Ritkán fordult elő velünk az elmúlt több, mint három évtized kulináris kalandozásai során, hogy rossz szájízzel távozzunk egy objektíve kiemelkedően jó helyről. Mert az kétségtelen tény, hogy e rosszul kezelt baki dacára a Villa Bagatelle erős és stabil pontja a főváros vendéglátásának, ahová sütizni vagy kenyeret vásárolni minden bizonnyal az elkövetkezendőkben is betérünk majd.
Elérhetőségek:
Villa Bagatelle
Budapest, Németvölgyi út 17.
Telefonszám: + 36 30 359 6295
Honlap: https://www.bagatellebudapest.com
E-mail-cím: [email protected]
Fotók: Borbély Zsolt Attila
