A váltóláztól a shakerig
„De Bertin megrökönyödve nézett a barátjára. - Azt hiszem, kissé rádtelepedett a malária - felelte aggódva. - Igen... az lehet. Tegnap lázam is volt. Előszedett valahonnan egy cigarettapapírt, néhány kinindrazsét göngyölt bele, és lenyelte. Légionáriusok veszik így be ezt az orvosságot” (Rejtő Jenő: A tizennégykarátos autó)
A trópusokon Indiában és Afrikában a maláriát a 18. századi új felfedezéssel a kininnel kezdték hatékonyan kezelni. A keserű pirulát vízben oldva itták, és a legenda szerint Indiában kezdték el ginnel, cukorral és citrommal keverni. Így alakult ki a tonik, mely a gyógyhatású védőitalból lassacskán a bárpultok népszerű long-drinkjévé lépett elő.
Magyarországon a 19. század közepéig a komlót és a sört használták a folyamszabályozások előtt nálunk gyakorta előforduló malária vagy magyar nevén váltóláz kezelésére. Csak az 1800-as évek második felében vált általánossá a kór ellen hatékonyabb kinin. Több gyógyszerész készített különféle szirupot is a kininből, ami elvette a bántóan keserű ízt.
A tonik hazai karrierje
Az 1980-as években a Schweppes és a Canada Dry Tonicot utánzandó hamarosan megjelent a boltok polcain a Sztár Tonik, és kapható volt, mint új, egyedien magyar íz, az ezerjófűvel, fehér ürömmel és benedekfűvel megkomponált Kristálykeserű is. A rendszerváltás után, a kétezres évek közepétől folyamatosan jelennek meg a minőségi tonikok, melyekben már nem aroma, hanem valódi kinin kerül. A világmárkák, a Kinley, a Schweppes íze a csökkentett kininmennyiség és – véleményem szerint – az utóbbi időben népszerű és a cukornál is olcsóbb szintetikus édesítőszerek (szukralóz, aceszulfám K) miatt jelentősen romlott, ellaposodott. A kinin mellé szinte mindegyikben megjelent az aromák használata. Hogy a fogyasztók édesszájúak, vagy az élelmiszeripar újabb jóárasító spórolásával állunk szemben, sajnos nem tudom. A nagyüzemek eléggé titkolóznak a kininmennyiségekről.
Saját tapasztalatunk és mini „közvélemény kutatásunk” eredményeként a legjobbnak ítélt nagyüzemi tonik, a Lidl-ben árult Freeway márka. Ezt vetettük össze craft sörfőzdék által gyártott tonikokkal és a craft sörös közegből érkezett Nagy Renáta Moody márkanévre hallgató tonik-variánsaival.
Pink, yuzu, rozmaring, grapefruit
A kinin nagy dózisú alkalmazása a látóidegekre káros hatással van és ún. kininvakságot okozhat, ha nagy mennyiségben adagolják. Az európai élelmiszeripari határérték 85 miligramm / liter szerencsére még a gyógyászati dózisnak is a tizede. Így, ha nem vedelünk föl napi 20 liter tonikot ettől nem kell tartanunk. A nagyüzemi tonikok – egy tíz éves labormérés alapján – kb. 30-35 mg / liter kinint tartalmaznak. A craft tonikok ennél jóval karakteresebbek és a kinin adagolása is bőkezűbb. Az általunk tesztelt tonikoknál a nagyüzemieknek nagyjából a duplája a kinintartalma.
A Lidl tonikja jó arányérzékkel hozza a keserű az édes és a citrusos ízek keverékét. Nincs a Kinley-ben és a Schweppes-ben érződő fura mellékíz, ami kellemetlenné teszi a kortyot.
A sörösök üdítői
A Monyo, miután a Liss tulajdonrészt szerzett a cégben, az új sörfőzdéjében már craft üdítők gyártására is berendezkedett. A népszerű Cascara Cola, az eper-lime és a maracujás Craft Soda mellett megjelent a Monyo Tonic, amit yuzuval és kaffir lime-mal extráztak föl. A cukortartalom itt a Freeway 9,2 g / 100 ml-hez már képest jóval alacsonyabb, 5,929g szénhidrát (ebből 5,313 g cukor) / 100 ml. Kellemesen citrusos illat mellett az ízben karakteresen érződik a kinin, mellé kis citrusoso íz citrushéj keveredik. Utóízben határozottan érződik a citromhéja kinines keserűség.
A Mad Scientist sem maradt le. Az új üdítő-termékcsaládjukban többféle tonikot is kínálnak. A cukortartalom ezekben 7,2 g / 100 ml. Mi az alap Indian tonikot és a fancy Pink Tonikot kóstoltuk. Az Indian Tonic a hagyományos tonik-ízeket hozza. Hasonló az összhatás, mint a Freewaynél, de sokkal karakteresebbek, intenzívebbek az ízek és az utóízben nem érződik az elbutuló, kissé ragacsos cukrosság, ami a nagyüzemiben ott marad az ínyünkön. A Pink Tonic a partihangulatra erősít rá a megjelenésével és kommersz nagyüzemi málnaszirupok helyett egy nagyon izgalmas narancsos, vérnarancsos ízvilágot is hozzáad az alapízekhez, ami még jobban feldobja.
Kutyából nem lesz szalonna, hanem üdítő – Moody
A vizsla, a komondor, a kuvasz és a puli mellett az egyik kevésbé ismert régi magyar fajta a mudi. Nagy Renáta – aki már sok craft sör és üdítőitalreceptet alkotott meg – a Natu.Farmmal közösen készítette el a Moody üdítőket. A nevet Zserbó névre hallgató mudija ihlette, mely a magyar kutyafajtának és az angol mood (hangulat) szónak az ötvözete. A vérnarancsos Coffee mellett kétféle tonikot is készítenek. A színezék és aromamentes italokban kevesebb cukorral és több kininnel igyekeznek az ízeket karakteressé tenni. A többi toniktól egyedien különbözik, hogy a szénsavtartalmuk nem olyan szúrós, hanem lágyabb, apróbb buborékok vannak benne. A rozmaringos változatban 5,5 g / 100 ml cukor mellett a kinintartalom valóban magas. A tiszta, karakteres tonik-ízekhez egy csipet izgalmas fűszerességet ad a rozmaring illatban és ízben egyaránt. A Grapefruit Tonicban a gyümölcs miatt magasabb 5,943 g / 100 ml a cukortartalom. A grapefruitos íz nekem nem volt annyira izgalmas, mint a rozmaring, és – csakúgy, mint más fermentált italok esetében – a természetes erjedés jellegzetes illatát is szokni kell a kóstolónak.
Összegezve a kóstolást, számomra a leginkább izgalmas változat a Mad Pink Tonicja, ami a a divatos megjelenés mellett inkább a rafinált ízekkel ragadott meg. A kellemes frissítő Monyo Tonic a nagy melegben a citrusosságával hengerelhet. A különleges ízekre vágyóknak a Moody Rosemary Tonicot javaslom, ami megosztó lehet, és long drinkekbe az apró buborékok miatt talán nem annyira passzol, de egyedi és természetes.
