Ritka jó élmény egy útikalauzzal vagy világhálós kutakodás eredményeképpen összeállított célpontlistával a kezünkben felfedezni a Kárpát-medence eladdig nem ismert szögleteit. Midőn nekiláttam e régió étteremkalauzát összeállítani, nem sokkal a Covid-korlátozások előtt, rá kellett döbbennem, hogy bizony sok a fehér folt nemcsak Kárpátalján, a Felvidéken, s a Dunántúlon, de még az Aradhoz és Temesvárhoz igen közel eső Délvidéken is. „Szerémség, Bánság, Bácska, a Duna legszebbik folyása, az ország éléskamrája, magyarok hazája” – hogy a Kárpátia zenekar örökbecsű dalát idézzem e táj vonatkozásában. Már csak azért is, mert minden alkalmat igyekszem megragadni arra, hogy jelezzem a semmiféle magyar történelmi gyökérzettel nem rendelkező „vajdaság” kifejezés mellőzésének szükségességét.
A Balaton-környéki élvonalbeli helyek feltérképezésében hatalmas segítséget jelentett a Magyar Konyha Balaton gasztro-kalauza. Nem egyszer életre szóló élményt nyújtó helyeket fedeztünk így fel. De az igazán felbecsülhetetlen élmény az, amikor olyan rejtett kincsekre bukkanunk, melyek nincsenek még rajta a képzeletbeli, vagy nagyon is tapintható gasztro-térképeken.
(Az appként is letölthető balatoni gasztrotérképet – gasztroterkepek.hu – nyomtatott formában is terjesztik, merem remélni, hogy nemcsak ötvenes-hatvanas-hetvenes években születettek örömére.)
Az idei négynapos balatoni gasztro-kalandozás során a legtöbb hely hozta az elvárt szintet, de akadt néhány eltérés mindkét irányban. Az indonéz konyha Balatonalmádiban működő képviselőjének, a Clips-nek rákos salátája és töltött padlizsánja nem volt rossz, de eléggé karakter nélkülinek bizonyult, ahhoz képest, amiket e műfajban kóstolhattunk Temesvártól Budapestig, meg főként azzal összevetve, amit ez a konyha tud vibrációban, komplexitásban, kulináris izgalomban.
S bizony a szintén Almádiban működő, idén nyitott La Vida is csalódást okozott, megkockáztatom, hogy ilyen gyenge tapas-bárban még nem jártam soha. A „gambas ajillo” az étlapfotóval ellentétben legegyszerűbb, legapróbb koktélrákból készült. Ízre nem volt rossz, de összességében csalódást keltett. Meglepett, hogy a fokhagyma nyersesnek bizonyult, alig hőkezelték.
Az „Albondigas con sepia” nevű fogásban nem leltük a húsgombócok mellé beígért tintahalat. A fűszeres paradicsomszószban párolt kagyló élvezhető volt, az öt kagylóhéj egyikéből hiányzott a kagylóhús, a paradicsommártás lehetett volna üdébb, a rosszul elkészített lecsókra emlékeztető vizenyős paprika nem találta a helyét a fogásban.
Háromból három mellélövés, itt bizony még az sem segít, hogy a kiszolgálás kifogástalan, a teraszról gyönyörű a kilátás, és a zegzugos kerthelyiség csodálatos hangulatú.
Akadtak ugyanakkor meglepetések is. Amikor az ember lát egy professzionális Kamado sütőt egy strandbisztró előtt, melynek tulajdonosa kérés nélkül is megmutatja, mi készül benne, az már egy remek belépő.
Sajnos a társaságunk már jóllakott a szomszédos „Süss fel nap!” ízletes pacalpörköltjével és jól sikerült ecetes pontyával, így az „Ezt told be!” strandbüfé igazi attrakciója, a hosszú füstön készült hús máskorra maradt, csak egy keszeg fért még belénk, mert ugye egy sült halat, bármikor, bárhol örömmel fogyasztunk el.
Mondanom sem kell, hogy a keszeg nem okozott csalódást. S legalább lesz miért visszatérni a káptalanfüredi nagystrandra.
A legkellemesebb meglepetést a Világosi étterem jelentette, ahová véletlenszerűen ültünk be, lényegében elvárások nélkül. A hangulatos pizzéria a partmenti keskeny nyaralósoron található, gyönyörű zöld környezetben. A pizzarészleg látványkonyhával működik, a kíváncsi vendégek a fatüzelésű kemencébe is benézhetnek. A terasz kellemes, igényes, mindenkit ellátnak párnával is.
Olasz, magyar és nemzetközi ételek impozáns, de nem eltúlzott választékát kínálják, köztük nem egy olyan fogást, mely többet ígér a balatoni átlagnál. Rendelhetünk többek között marhatatárt kovászos házi kenyérrel, hideg kapros tökfőzeléket roston sült sertésszűz-érmékkel (előételként), eperkrémlevest marinált mangóval, tarjasteaket sült császárral, konfitált burgonyával és édes fokhagymakrémmel, pasta-kat, rizottókat és pizzákat.
Meg persze marhagulyást, harcsahalászlét, rántott harcsát, fogast és csirkét. Szerepel „óriás rántottszelet” is az étlapon, de nem tudni, hogy borjú- vagy sertéshúsból készül-e. Desszertnek választhatunk többféle palacsintát, lávacsokit vagy mákosguba tiramisu-t.
A balatonfőkajári Feind pincészet tíz borát tartják, melyek közül négyet kimérnek decire is. Peronit csapolnak, a nagyipari sörök mellett tartanak több főzetet a Tiltott Csíki Manufaktúrától is, kár, hogy a díjszabás ezesetben kicsit eltúlzott. Az italválasztékban örömmel láttunk volna néhány helyi kisüzemi sört a szomszédból, a Hedontól. A töményitalok között a kilencféle pálinka jelent némi érdekességet. Készítenek néhány közkedvelt koktélt is. A kiszolgálás kedves, udvarias.
Rendeltünk „húslevest gazdagon” mely házias, ízletes, tartalmas produkció volt. Komoly adag., de elfogyott az utolsó cseppig.
A tenger gyümölcsei salátát szépen tálalták, ügyesen rakták össze, jó volt a dresszing, a vegyes levélsaláta, céklával marinált gyöngyhagyma, koktélparadicsom, uborka, a kagyló s a kétféle rák egyvelege. Kaptunk mellé egy frissen sült pizzatészta-rudat is (vélhetően ezt adják grissini-ként mártogatni).
Egyik társam pizzát rendelt, mely szintén meggyőzőnek bizonyult a maga műfajában. A túrógombóc morzsája kiemelkedő, az édesített tejfel finom, sajnos a gombóc túl tömör. Összességében ez a fogás sem volt élvezhetetlen, de mindenképpen könnyíteni kellene az állagán.
Mindent egybevetve az volt a következtetésünk, hogy itt érdemes lenne megkóstolni alkalomadtán mást is, például marhapofát vadasan erdei gombás papardelle-vel, vagy kemencében sült kacsacombot házi burgonyafánkkal és lilakáposztával.
Elérhetőségek:
Világosi étterem és pizzéria
Balatonvilágos, Zrínyi u 3.
Telefonszám: +36 30 424 1909
Honlap: https://vilagos-etterem-es-pizzeria.eatbu.com/
Facebook: https://www.facebook.com/Vilagosi.Pizzeria/
