Brüsszel az orosz–ukrán háború pártján

Az orosz invázió kezdete óta – a cikk születésének pillanatáig – az Európai Unió és tagállamai 143 milliárd eurót meghaladó összegben nyújtottak gazdasági, humanitárius és katonai támogatást Ukrajnának. Ezen felül a legújabb hírek már arról szólnak, hogy a Brüsszel háborúpárti baloldala képviselői hogyan és milyen formában küldhetnének katonákat Ukrajnába, legyen az a NATO-n keresztül vagy tagállami hatáskörben. Ezzel szemben mindvégig Magyarország békepárti hangot ütött meg.

2024. 05. 12. 12:24
VON DER LEYEN, Ursula
Bucsa, 2022. április 8. Az Európai Bizottság által közreadott felvételen Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke (k) a Kijev melletti Bucsában 2022. április 8-án. Bucsa körzetét több mint egy hónapig az Ukrajnát támadó orosz erõk tartották ellenõrzés alatt. MTI/EPA6Európai Bizottság/Christophe Licoppe Fotó: Christophe Licoppe
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az ide vezető út, ugyanúgy, mint a migráció esetében, az emberek megkérdezése és az államok közi teljes egyetértés hiányában jött létre. Brüsszel háborúpárti, ezt bizonyítják a tettei.

Brüsszel háborús pszichózisban
Brüsszel háborús pszichózisban Fotó: ANP - Jonas Roosens / ANP MAG / ANP via AFP

Először csak sisakküldésről volt szó. Aztán szankciók, de az energiahordozókra persze nem! Aztán mégis, azokra is. Aztán jött a fegyverküldés. Először lőfegyverek, aztán harckocsik, aztán repülők. Aztán pénzügyi segélyek. Újabb és újabb tízmilliárdok. Most valahol százmilliárdnál járunk. Euróban. Pénz, paripa, fegyver, de a helyzet nem javul, sőt egyre rosszabb. Egy lépésre vagyunk attól, hogy a Nyugat katonákat küldjön Ukrajnába. Ez egy háborús örvény, amely a mélybe ránthatja Európát

összegezte Orbán Viktor miniszterelnök egy bejegyzésében a folyamat lépéseit, amelyeket érdemes lépésről lépésre megvizsgálni.

 

Orosz–ukrán háború: Orbán Viktor előre látta a brüsszeli jövőt?

Orbán Viktor békepárti álláspontját a kezdetektől fogva képviselte. Már nem sokkal az orosz invázió 2022. februári kezdete után próbát tett a konfliktus lokalizálására, hogy Brüsszel háborús hangulatát csillapítsa. A magyar kormányfő „szláv népek testvérháborújaként” hivatkozott a konfliktusra. A miniszterelnök a 2014-ben már kipróbált megközelítést szorgalmazta volna. Akkoriban a krími konfliktus megmaradt ukrán–orosz konfliktusnak, Angela Merkel volt német kancellár mellett az akkori európai vezetők nem engedték, hogy „fölrobbanjon, és mindannyian belevonódjunk” – ahogy Orbán Viktor fogalmazott a Cicero német havilap vezetőivel tartott panelbeszélgetésén Berlinben. 

És persze a „mi lett volna, ha?” kérdés nem tesz jó szolgálatot, amíg a konfliktus hatásait a mindennapokban saját bőrünkön érezzük, de az elképzelés, hogy milyen Európában élnénk ma, ha a konfliktust sikerül izolálni, megér egy gondolati próbát. Ám a valóságban ennek hiányában az EU stratégiát tévesztett, és a kezdetektől fogva az „ukránok VAGY oroszok” narratíva határozza meg az uniós gondolkozást, nem a béke mielőbbi kikényszerítése. Ez a háború elnyújtásához vezető szemlélet olyan nyilatkozatokban is megmutatkozik, mint amikor  háborúpárti Ursula von der Leyen arról a „meggyőződéséről” beszél, hogy „Ukrajna győzni fog, és hogy Európa minden lépésükben önök mellett áll majd” vagy arról, hogy „nem hagyhatjuk, hogy Oroszország győzzön”. A ki nyerjen, ki ne nyerjen gondolkozás nem a béke elérését helyezi a legkívánatosabb helyre. Beszédes, hogy az Európai Bizottság elnökének idézett beszédeiben a „béke” szó egyszer sem hangzott el, legfeljebb „összetört illúzióként” utalt a békére. Brüsszelben háborús logika van.

De felidézhetjük akár azt is a végeláthatatlan háborús nyilatkozatok listájából, amikor Frans Timmermans, az Európai Bizottság 2023 őszéig hivatalban volt ügyvezető alelnöke a háború kitörését követően úgy nyilatkozott, hogy olyan döntéseket kell hozni, amelyek fájdalmat okoznak az orosz félnek, még akkor is, ha azok az Európai Uniónak is ártanak. Amellett, hogy nincs olyan tagállam, amely megkérdőjelezné az agresszor felelősségét a háborúban, az uniós vezetés stratégiaalkotását sem a béke, sem a közösség saját érdekeinek első helyen való vétele nem határozza meg. Úgy tűnik, a brüsszeli háborúpárti politikusok mindent feláldoznának Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kedvéért.

 

Első lépés: sisakok és az EU-tagság reménye, ezzel kecsegtette Brüsszel Ukrajnát

Christine Lambrecht volt német védelmi miniszter 2022 januárjában, amikor már gyülekeztek az orosz csapatok Donyeck és Luhanszk régióknál, kiállt a német kormány döntése mellett, miszerint halálos fegyvereket nem küldenek Ukrajnába. 

A német kormány egyértelműen állást foglalt amellett, hogy nem küldünk fegyverszállítmányokat válságövezetekbe, mert nem akarjuk tovább szítani az ott lévő konfliktusokat. Úgy gondolom, ez a helyes út ebben az esetben is

fogalmazott akkor még Lambrecht, amiben nagyon rövid ideig uniós szinten is egyetértés volt. A tárcavezető hozzátette, hogy Németország azzal fejezi ki szolidaritását, hogy ötezer katonai sisakot küld Ukrajnába az ukrán nagykövetség kérésére. 

Ekkor tájt születtek olyan híres oknyomozó munkák, mint amikor a Bloomberg vagy a Washington Post felderítette, hogy az orosz hadiipar gyakorlatilag csak a mosogatógépekből és a hűtőszekrényekből származó csipek segítségével tud fennmaradni. 

Az EU-s intézmények vezetői közül az Európai Parlament elnöke, Roberta Metsola volt az első, aki már 2022. április elsején látogatást tett Kijevben. Az EP elnöke három ígéretet tett Ukrajnának: felelősségre vonást ígért az agresszorral szemben, megerősítette, hogy az általa elnökölt intézmény támogatja Ukrajnát uniós tagjelölt státusában, és végül megígérte, hogy a menekültekről gondoskodni fog az unió. Nem kellett sokat várni, hogy az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen is látogatást tegyen az ukrán elnöknél. A Nyugat háborúpárti politikájának egyik arca 2022 áprilisában utazott az országba. Az ilyen jellegű találkozók visszatérő témái Ukrajna támogatása és uniós tagsága voltak, Zelenszkij pedig hamarosan – 2022. február 28-án – a háború után alá is írhatta az ország EU-s csatlakozási kérelmét.

Az EU Ukrajnával történő bővítése azonban rendkívül érzékeny témának bizonyult.

Egyrészt a folyamat kezdete óta kérdéses, hogy Ukrajna teljesíti-e a tagság bármilyen feltételét. A koppenhágai kritériumok összetett elvárást állítanak a csatlakozni kívánók elé. Politikai elvárásként a stabil demokrácia és a jogállamiság meglétét, gazdasági elvárásként a működő és versenyképes piacgazdaságot sorolja egyebek között. Ezek mellett egy absztraktabb elvárást is megfogalmaz, miszerint a bővítést úgy kell megvalósítani, hogy az európai integráció szintje ne csökkenjen. Ezek a problémát magát már meg is jelölik. A háborúban álló ország gazdaságát az elemzések ritkán illetik a versenyképes és fenntartható jelzőkkel. De ezentúl az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 49. cikkének értelmében ugyan „bármely olyan európai állam kérheti felvételét az unióba, amely tiszteletben tartja a 2. cikkben említett értékeket, és elkötelezett azok érvényesítése mellett”.

A 2. cikk a következőket határozza meg: „az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul”

Azt, hogy az ukrán kisebbségi törvény pedig nemhogy nem oldja meg a 2015 óta folyamatosan jogfosztott magyar kisebbség helyzetét, nemcsak a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöksége állapította meg, de még a Velencei Bizottság is kritikával illette. A másik sarkalatos probléma Ukrajna kapcsán a magas fokú korrupció. Mint ismert, a háború kitörése előtt a Global Initiative Against Transnational Organized Crime (GITOC) bűnözési indexén a világ 193 országa közül a 34., míg Európában a harmadik legrosszabb. Másrészről a Transparency International korrupciós rangsorában 2021-ben a 180-ból az 59., míg 2022-ben a 65. legrosszabb helyen volt. Ukrajna tehát ilyen előélettel indult el az EU-s csatlakozása útján, amin azóta is hasít, míg a nyugat-balkáni országok csak állnak és várnak. Számszerűsítve Albánia 2009 óta, Bosznia-Hercegovina 2016 óta, Montenegró 2008 óta, Észak-Macedónia 2005 óta, Szerbia 2009 óta állnak sorban, hogy az Európai Unió tagjai lehessenek.

 

Második lépés: Brüsszel szankciókkal kényszerítené térdre Oroszországot

A hibás brüsszeli stratégia egyik tünete a szankciós politika. Az Oroszországgal szembeni első szankciós csomagot 2022 februárjában, nem sokkal az invázió után fogadták el. Ez a csomag még nem tartalmazott olyan elemeket, amelyek közvetlenül okoztak volna fájdalmat az unió saját tagállamainak, ugyanis nem terjedt ki érzékeny területekre. Az első csomag az orosz állam és kormány hozzáférési képességét célozta az EU tőke- és pénzügyi piacaihoz és szolgáltatásaihoz, valamint konkrét személyek is szankciós listára kerültek. Ezzel szemben, már az első csomaggal párhuzamosan elindult Brüsszel kommunikációja arról, hogy Oroszországot az energiaszektoron keresztül lehet a leghatékonyabban sarokba szorítani gazdaságilag. Ennek a gondolkodásnak ikonikus lenyomatai, amikor olyan brüsszeli javaslatok terjedtek, hogy miként csökkenjen az európai polgárok energiafelhasználása.

Ezek mentén Frans Timmermans véleménye és tárgyalásainak témai csenghetnek vissza az európai polgárok füleibe, amelyek szerint éjjel elegendő a 15 fokos hőmérséklet is a szobában, és azt is javasolta, hogy az európaiak ne mossanak, inkább csak szellőztessék a ruháikat.

A második szankciós csomagban már meg is jelentek energiaágazati szankciók, amelyek megtiltották bizonyos olajfinomítással kapcsolatos áruk és technológiák Oroszországba történő értékesítését. A kommunikáció felbátorodott, és a kijelölt cél az volt, hogy az EU megszabaduljon az orosz energiahordozóktól. Ez a javaslat a tárgyalásokig sem jutott el, így az EU főhadiszállásán szűkítették a fókuszt: az új célpont a cseppfolyósított földgáz (LNG) lett. Ez ellen még az ACER, az EU energiaügyi szabályozó hatósága is kikelt. A szervezet idén áprilisban arra figyelmeztetett, hogy a blokkban ellátási válsághoz vezetne, ha megszüntetnék az orosz LNG behozatalát. A legfrissebb hírek szerint a tárgyalások úgy állnak, hogy az EU-ba szánt LNG-szállítmányok mentesülnének a következő szankciók alól, csak a további export lehetőségét szüntetnék meg. 

A szankciós csomagok – jelenleg tizenhárom szankciót fogadtak el Brüsszelben – viszont legfeljebb egy európai identitás időről időre tett erőlködő megerősítésének eszközei lehetnek, mivel gazdasági hatások tekintetében szemmel láthatóan nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Arról, hogy a szankciók miért nem működnek, mindenkinek van egy narratívája. Sokáig brüsszeli berkekből azt lehetett hallani, hogy működnek azok a szankciók, csak kell belőlük több és várni kell, mivel azok hosszú távon fejtik ki hatásukat. Ezt a narratívát megkérdőjelezhetetlenül törte meg Annalena Baerbock német külügyminiszter 2023 szeptemberében.

A gazdasági szankcióknak gazdasági hatást kellene kifejteniük. De ez nem így van. Mert a demokráciák logikája nem működik autokráciákban

– fogalmazott a zöldpárti külügyi tárcavezető. Németország gazdasága a szankciós szemléletének köszönhetően várhatóan 0,2 százalékkal fog nőni 2024-ben, míg Oroszországé 3,2 százalékkal. 

A kevésbé politikai szagú magyarázatok abban látják a szankciók reménytelenségét, hogy Oroszország képes átszervezni gazdasági tevékenységét. Az orosz–ukrán háború kezdete óta a Kínából és Törökországból származó orosz import meredeken emelkedett. Ami az exportpiacot illeti, úgy tűnik, továbbra sem nehéz új vevőket találni, amikor olaj- és gázexportról beszélünk. 

De Brüsszel ezek után sem vonta le a konzekvenciákat. 2023 végén a szankciókért felelős uniós különmegbízott, David O’Sullivan arról beszélt, hogy a szankciók alapvetően működnek.

Ha hiszünk azonban a 2024 áprilisában, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által közölt jelentésnek, ami arról ír, hogy Oroszország gazdasága az idén az eredetileg vártnál nagyobb mértékben fog növekedni, akkor nagyon sok brüsszelitának kellene helyesbíteni korábbi kijelentéseit. Az IMF ugyanis a héten 2,6 százalékról 3,2 százalékra javította januári előrejelzését Oroszország kapcsán. És az IMF már most jövőre is legalább 1,8 százalékos növekedést vár az eddigi 1,1 százalék helyett Oroszországban. De világosan látszik az is, hogy a szankciók szószólói maguk sem akarják betartani azok tartalmát. Csak néhány példa, a képmutatásra:

  • Belgium az orosz importját a 2022-es 1,9 milliárd köbméterről 3,1 milliárd köbméterre, azaz 63 százalékkal növelte 2023-ra. Ezzel messze felfelé lóg ki az európai átlagból, a belgák gázuk 37 százalékát orosz forrásból szerzik be;
  • Spanyolország pedig az 5,3 milliárd köbméteres fogyasztásával Európa legnagyobb orosz LNG-importőrévé nőtte ki magát 2023-ra. Spanyolország ezzel több gázt vesz Oroszországból, mint a vezetéken importáló Magyarország;
  • Franciaország bár csökkentette az LNG-gáz vásárlását – hisz 2022 januárjától szeptemberig 5,5 milliárd köbmétert vettek az oroszoktól, míg 2023. azonos időszakában „csak” 3,2 milliárd köbmétert –, nagy mennyiségű újrahasznosított uránt szerzett be Oroszországtól, ami nem meglepő, hisz a Világgazdaság cikke szerint az orosz függés megszüntetése az újrahasznosítás terén több mint egy évtizedet igényelne;
  • Csehország mindkét atomerőművébe új generációs, orosz üzemanyagot szereznek be, amit a TVEL orosz vállalat szállít majd. A csehek a beszerzéstől biztonságosabb és hatékonyabb működést várnak;
  • Az Ukrajnát szintén elkötelezetten támogató Amerikai Egyesült Államok sem hagyott fel az Oroszországgal való kereskedéssel. Az amerikai statisztikai hivatal szerint 2023. első felében az Egyesült Államok 416 tonna dúsított uránt vásárolt a háború idején Oroszországtól, ami 2,2-szerese a tavalyi mennyiségnek, ami 188 tonna volt. Utoljára 2005-ben szerzett be hasonló mennyiségű uránt az USA Oroszországtól, ekkor 418 tonnát vásárolt. A mostani adásvétel ellenértéke hozzávetőlegesen hétszázmillió dollár, ami 2002 óta a legmagasabb érték. Ez a jelenlegi árfolyamon átszámolva nagyjából 250 milliárd forint. A mostani ügyletekkel Oroszország részesedése az amerikai importból 32 százalékra nőtt.

 

Harmadik lépés: fegyverszállítmányok, az EU a háború aktív finanszírozója lett

Abból, hogy Ukrajna humanitárius megsegítéséből hogyan lettek fegyverszállítmányok, a döntéshozatal folyamatát kell megérteni. 

2022 júliusában az Európai Békekeretből – aminek az EU biztonsági és védelmi képességeinek fejlesztését kellene szolgálnia – 490 millió euró értékű részletet különítettek el „védelmi célból halálos erő célba juttatására tervezett katonai felszerelésre”.

Mára az EU 33 milliárd eurónyi katonai támogatást küldött Ukrajnának. Ami biztos, hogy a fegyverszállítások ellenére a háború nem állt meg, az ENSZ 2023 év végi jelentése szerint több mint tízezer civil halt meg a harcok kirobbanása óta, a katonai áldozatok száma pedig több százezerre tehető.

A finanszírozások tehát az Európai Békekereten, illetve az azon belül elkülönített Ukrajnát támogató alapon keresztül történnek. Az Ukrajnát támogató alap pontosan azt teszi lehetővé az EU-nak, hogy halált okozó és halált nem okozó katonai felszerelések, valamint kiképzés biztosítása révén továbbra is támogatást nyújtson az ukrán fegyveres erők változó szükségleteinek kielégítéséhez. A csomag tartalmáról és a vele járó pénzügyi kötelezettségvállalásról – ami Magyarországra nézve 23 milliárd forint hozzájárulást jelentene egy év leforgása alatt – Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter fogalmazott úgy, hogy másokat nem akadályoz meg Magyarország a fegyverszállításokban, ugyanakkor abban Magyarország nem vesz részt és semmilyen pénzügyi terhét nem vállalja.

A leghajmeresztőbb kijelentések, amelyek végleg a háború peremére lökik a kontinens egészét, 2024. márciusában érkeztek meg.

Ma, ha békét akarunk Ukrajnában, nem szabad gyengének lennünk, ezért tisztán kell látnunk a helyzetet, és határozottan, akarattal és bátran ki kell mondanunk, hogy készek vagyunk minden rendelkezésünkre álló eszközt felhasználni a célunk elérése érdekében, vagyis azért, hogy Oroszország ne győzzön

– fogalmazott Emmanuel Macron. Florian Philippot francia ellenzéki politikus szerint Macron olyan kijelentéseket tesz, amelyek igazolhatnák az atomtámadást. A volt EP-képviselő az X-en úgy fogalmazott: „Vegyük észre! Szándékosan csinálja? Igen, határozottan, hogy tovább növeljük itt a feszültséget és a félelmet! Micsoda őrület! Micsoda felelőtlenség!” De az atomháborús hangulaton túl már nyíltan megjelenik a narratíva, hogy nyugati csapatokat küldjenek Ukrajnába. Rendkívüli csúcstalálkozót hívott össze Párizsba idén februárban a francia elnök, hogy megvitassák Ukrajna nehéz katonai helyzetét. A találkozóról beszámolva a Politico adta hírül, hogy az államfő szerint egyáltalán nem szabad kizárni annak lehetőségét, hogy nyugati csapatokat küldjenek Ukrajnába. Természetesen a francia elnöknek akadtak követői. Litvánia is bejelentkezett, mondván, hogy készek katonákat küldeni Ukrajnába egy kiképzési misszió részeként – számolt be a Financial Times Ingrida Simonyte litván miniszterelnökre hivatkozva.

A háborús nyomás fokozására meg is érkezett a válasz az orosz féltől. 2024. május 6-án a vezérkar Vlagyimir Putyin megbízásából megkezdte az előkészületeket a közeljövőben tartandó gyakorlatok megtartására, amelyeken a nem stratégiai nukleáris fegyverek előkészítését és alkalmazását tesztelik.

 

Ki békepárti, ki háborúpárti? A magyar ellenzék teljes támogatását adta a folyamathoz

Fekete-Győr András, a kihalófélben lévő Momentum egykori elnöke már 2022 februárjában arról beszélt, hogy Magyarországnak fegyverekkel kell támogatnia Ukrajnát. Márki-Zay Péter, a baloldal korábbi miniszterelnök-jelöltje úgy fogalmazott Ukrajna segítéséről, hogy „ha a NATO úgy dönt, akkor akár katonait is” kell küldeni. 

Tordai Bence, a Párbeszéd társelnöke 2022 áprilisában fejtette ki, hogy „itt lenne a legfőbb ideje, hogy Magyarország megkezdje a direkt fegyverszállításokat”. Mindezek után maga Gyurcsány Ferenc is megerősítette az ellenzék háborúpárti álláspontját, amikor úgy vélekedett, hogy „pocsék ember, aki nem hal meg Ukrajnáért”. De Karácsony Gergely baloldali főpolgármester a házi feladatot túl teljesítve már egyenesen arról beszélt, hogy háborúban állunk Oroszországgal. 

Ezek azok az olyan háborúpárti kijelentések amelyek lenyomatai a brüsszeli háborús nyomásnak és amelyek mentén az ellenzék és a háború veszélyei összefonódnak egymással. A Fidesz idei kampányában erősen megjelenik a baloldal valódi arcának bemutatásának tematikája.

Ha azt gondolnád, hogy legalább a magyarok békéje és biztonsága érdekli őket, akkor tévedsz. A dollárbaloldal ugyanis bevallottan háborúpárti

– hangzik el egy a Fidesz közösségi oldalára feltöltött videóban.

A baloldal Brüsszelnek befekvő politikájára Orbán Viktor is felhívta a figyelmet. – Annyira evidens, hogy mi Magyarország érdeke az orosz–ukrán háborúban és miért kell odaállni – válaszolt a kormányfő egy parlamenti beszámolójával kapcsolatban elmondott frakcióvezetői felszólalásokra. – Úgy beszélnek Ukrajnáról, hogy a helyükbe képzelik magukat – jelezte a baloldali képviselőknek Orbán Viktor. Szerinte az a probléma, hogy a baloldali politikusok ugyanúgy gondolkodnak Ukrajnáról, mint Magyarországról, pedig két különböző országról van szó. 

Ukrajna érdekei soha nem előzhetik meg Magyarország érdekét, nem fogjuk tönkretenni magunkat senkinek az érdekében

 – jelentette ki a miniszterelnök. 

Hozzátette: a békéhez vezető út a tűzszünet.

Borítókép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a Kijev melletti Bucsában 2022. április 8-án. Bucsa körzetét több mint egy hónapig az Ukrajnát támadó orosz erők tartották ellenőrzés alatt (Fotó: MTI/EPA/Európai Bizottság/Christophe Licoppe)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.