Flip Maarschalkerweerd, a királyi ház levéltárának korábbi igazgatója, a szerdán megjelent De achterblijvers című könyvében azt írta: a királyi levéltárban lelt rá a közel két évtizeddel ezelőtt, 2004-ben elhunyt, német származású herceg náci párttagságát igazoló eredeti tagsági igazolványra.
A tagsági igazolvány ma már egyértelmű bizonyítékul szolgál arra, hogy Bernát herceg a náci párt tagja volt
– mondta a történész.
A könyvet szemléző NL Times angol nyelvű holland napilap emlékeztetett, Gerard Aalders és Coen Hilbrink holland történészek 1996-ban megjelent De affaire Sanders című könyvükben azt állították, hogy az Egyesült Államok katonai archívumában megtalálták a herceg, I. Julianna holland királynő férjének, házasságuk előtti időkben keltezett náci párttagságát bizonyító igazolvány másolatát. Ugyanott ráleltek továbbá egy, a német illetékesekkel folyatott levelezésre is a herceg tagságának 1936-os megszüntetéséről.
A lap közölte: Bernát herceg, aki csak 1937-es házasságkötésekor mondott le német állampolgárságról, tagadta, hogy a náci párthoz tartozott volna. Nem sokkal halála előtt egy, a De Volkskrant című holland napilapnak adott interjúban azt mondta:
kezemet a Bibliára téve kijelentem, soha nem voltam náci. Soha nem fizettem tagdíjat, soha nem volt tagsági kártyám
– idézte a herceget a holland hírportál.
Később, egy illetékes holland állami intézet kiderítette: a herceg az 1930-as években a német Nemzetiszocialista Német Munkáspárt tagja volt. Az arisztokrata ekkor azzal védekezett, hogy nem tudta volna befejezni jogi tanulmányait, ha nem lép be a pártba.
A napilap beszámolt arról is, hogy Flip Maarschalkerwee könyvének szerdai megjelenését követően az Izraellel kapcsolatos információkra szakosodott, hollandiai központú CIDI intézet felszólította a holland kormányt, hogy rendeljen el részletes vizsgálatot Bernát herceg múltjával kapcsolatban.
Lippe-biesterfeldi Bernát herceg (1911–2004) Németországban született. 1936-ban jegyezte el Julianna koronahercegnőt, akivel egy évvel később házasságot kötött. 1940-ben, Hollandia német megszállásakor Londonba menekült, és onnan segítette a holland ellenállást.
