A republikánus párt háborúpárti szárnya létrehozott Republikánusok Ukrajnáért (Republicans for Ukraine) néven egy aktivistacsoportot, amely Ukrajna nagyobb támogatásáért lobbizik a párton belül. Az összes republikánus képviselőt „leosztályozták” Ukrajnához való hozzáállása szerint. Ez alapján pedig a jelenlegi 221 képviselőből 91 bukásra áll, kilencen kettest kaptak, és csak 19 kapott hármast. Ha ezt nézzük, akkor kimondható, hogy
az amerikai republikánus képviselők többsége nem Ukrajna-párti.
A republikánus képviselőket több csoportra lehet osztani, mert vannak, akik Ukrajnát amerikai támogatásra érdemtelen, korrupt vagy nem szövetségesi módon viselkedő államnak tartják. Vannak, akik – Orbán Viktorhoz hasonlóan – a tételes elszámolást hiányolják az Ukrajnának küldött pénzekről. Vannak, akik szerint addig nem szabad Ukrajnára amerikai erőforrásokat fordítani, amíg az USA képtelen megvédeni az illegális bevándorlóktól a saját déli határát, és orvosolni az ország szociális problémáit. És olyanok is
vannak, akik egyszerűen csak nem látják, mi Bidenék stratégiája az ukrajnai háború lezárására, végtelen háborúra pedig nem kívánnak pénzt pazarolni.
A képviselők között sokan sokfélét mondanak, hogy miért nem támogatják azt, hogy ennyi pénzt küldjön az országuk Ukrajnának.
Az egyik arizonai képviselő, Andy Biggs még májusban leszögezte: „Ukrajna nem az 51. államunk”. Szeptemberben pedig hozzátette, hogy „Republikánusok és demokraták is elismerték, hogy Ukrajna Oroszország támadása előtt a világ egyik legkorruptabb országa volt. Sosem kapunk elszámolást arról a pénzről, amit nekik küldtünk. Miért dobja ki a Biden-kormány az adófizetői pénzeinket?” Hasonlóan az elszámolás hiányát vetette fel fel Dan Bishop Észak-Karolinából is.
Egy másik arizonai, Elijah Crane még júniusban azt javasolta,
a béketárgyalásokat elhozó követek jelentik azt a fajta segítséget, amit küldenünk kellene Ukrajnába.
Szeptemberben pedig kritizálta a háborúpárti demokrata szenátorokat: „A szenátus vezetői eszkalálni szándékoznak egy olyan világháborút, melynek kezelésekor már nem is fognak élni”.
Ukrajna támogatásának egyik legkeményebb kritikusa az az arizonai Paul Gosar, aki idén a budapesti CPAC Hungaryn is felszólalt. „Ukrajna nem a barátunk, Oroszország pedig nem az ellenségünk” – mondta februárban Gosar, aki szerint „a kongresszusnak nem kellene több pénzt pazarolnia Ukrajnára, és Amerika szükségleteire kellene koncentrálnia”.
