„Ha kapnék egy eurót minden alkalommal, amikor valaki a Fideszből nácinak nevez, több pénzem lenne, mint amennyi pénze Magyarországnak be van fagyasztva a jogállamiság megsértése miatt” – jelentette ki a HVG nevű baloldali lapnak Daniel Freund német zöldpárti európai parlamenti képviselő. A Tűzfalcsoport utánajárt, hogy ez a fajta nagyvonalú hangnem mennyire indokolt Freund esetében.
Daniel Freund az önéletrajza szerint ugyanis az Európai Ifjúsági Nagy Károly-díj 2011. évi nemzeti díjazottja, és ez az egyetlen kitüntetés, amelyet európai parlamenti önéletrajzában feltüntet.
Az aacheni Nagy Károly-díj és ifjúsági Nagy Károly-díj a Német Szövetségi Köztársaság legrégebbi politikai kitüntetése a külpolitika területén. Az Európa és az európai egyesülés terén szerzett érdemeket díjazza. A díjat minden évben a mennybemenetel napján adják át az aacheni Tanácsháza koronázótermében. A kitüntetettek között olyan neves európai politikusok, állam- és kormányfők vannak, mint többek között Alcide de Gasperi, Jean Monnet, Robert Schuman, Konrad Adenauer, Vaclav Havel, Roy Jenkins, Edward Heath, Tony Blair és Bill Clinton és Donald Tusk.
Voltak olyanok is akik visszautasították a díjat, nem vette át A Szudéta Német Közösség Európai Nagy Károly-díját például Petr Pithart korábbi cseh miniszterelnök.
1990-ben pedig Horn Gyula korábbi magyar kormányfőt tüntették ki Nagy Károly-díjjal. Horn a Szovjetunióban tanult, majd bevonult pufajkásnak, így a kádári megtorlás részese volt, ott volt egy megtorló sortűznél, az államszocialista kémelhárításnak is dolgozott. Idén Pinchas Goldschmidt rabbi és az európai zsidó közösségek kapják a díjat, de a Nagy Károlyról elnevezett díjat a múltban sötét, náci múlttal rendelkező személyiségek is átvehették.
Így 1967-ben Joseph Luns, aki 1933 és 1936 között tagja volt a Nationaal-Socialistische Bewegingetnek, az NSB-nek, a nemzetiszocialista pártnak, bár a katolikusoknak ezt a püspökök megtiltották. Ez a tagság csak 1979-ben derült ki, és Luns arra kényszerítette a testvérét, hogy azt állítsa: a tudta nélkül jegyeztette be.
Az NSB-t 1931. december 14-én alapította Anton Adriaan Mussert és Cornelis van Geelkerken Utrechtben. A pártprogram szinte szóról szóra megegyezett az NSDAP pártprogramjával, jóllehet az NSB kezdetben kulcsfontosságú területeken eltért Hitler ideológiájától. Mussolinihez hasonlóan kezdetben Mussert is elutasította Hitler rasszizmusát és antiszemitizmusát. Mussert továbbá egy Nagyholland Birodalmat tervezett, ami ellentétes volt Hitler későbbi terveivel egy Nagygermán Birodalom létrehozására. A sötétbőrűek és a zsidók is tagjai lehettek az NSB-nek. Az NSB gyorsan emelkedett. Míg 1933-ban még csak ezer tagja volt, 1936-ban már 52 ezer. Az 1935. áprilisi tartományi választásokon az NSB a szavazatok 7,94 százalékát szerezte meg, és az 1935. júliusi első általános kamarai választásokon a 25 megpályázott helyből kettőt szerzett meg.
1961-ben érdemelte ki az elismerést Walter Hallstein. 1944 elején a Frankfurt am Main-i egyetem náci parancsnokként jelentette őt a Náci Lektorok Szövetségénél. 1944 júliusában a Cherbourgért folytatott harcok során hadifogságba esett az Egyesült Államokban. Az amerikai Mississippi államban lévő Camp Como hadifogolytáborban Hallstein részt vett egy tábori továbbképző egyetem felállításában.
A díjjal 1997 óta a Nagy Károly-díj Alapítvány (Karlspreis-Stiftung) működik együtt. Célja, hogy a Nagy Károly-díj eszméjét és törekvéseit Európa-szerte népszerűsítse. A Nagy Károly-díjjal kitüntetetteket (az első Richard Coudenhove-Kalergi volt) a Nagy Károly-díj Társaság (Karlspreisgesellschaft) választja ki, az aacheni intézmény befolyásos tagjainak köre, amelynek megbeszélései titkosak. A társaságot 1949-ben hívta életre Kurt Pfeiffer aacheni textilkereskedő. Pfeiffer, aki korábban tagja volt a náci pártnak és öt másik náci szervezetnek, azt állította, hogy mindig is az Európába vetett alapvető hit felé hajlott. A Nagy Károly-díj Társaságot ő alapította azzal a szándékkal, hogy egy európai díjat adományozzon, amelyet Nagy Károly császár birodalmi ideáljához (Reichsidee), palotájához és temetkezési helyéhez kell kötni (mindkettő Aachenben található).
A kitüntetés kapcsán Rodney Atkinson egy elemzésében meglehetősen kemény kritikát fogalmaz meg. Szerinte az euroföderalista osztály létrehozta és évente kiosztja a Nagy Károly-díjat az Európa integrációját erőltető politikusoknak, mert ez a díj és ez a cél ellentétben állt az európai fasizmus múltbeli gonoszságaival. Írásából azonban kiderül, hogy még ez is hazugság, mert a Nagy Károly-díjat a második világháború után hozták létre azok, akik a nácik alatt politikai vezetők voltak.
Atkinson egyike a legnevesebb brit politikai közgazdászoknak, írásait korábban olyan személyek méltatták, mint Milton Friedman vagy Vaclav Klaus.
A Nagy Károly-díj feltehetően Nagy Károlyhoz kapcsolódik, mivel az ő birodalma Kr. u. 800 körül jött létre, amely a német–francia Európa magjának, előfutárának tekinthető. Valójában az 1950. május 1-jén először kiosztott Nagy Károly-díj a legszorosabban a Nagy Károly-mítoszhoz kapcsolódik, amely 1871-től kezdve a Német Birodalomban, különösen Aachen térségében nagyon népszerű volt birodalmi eszméje és feltételezett szerepe mint Európa egységének megteremtője miatt.
Atkinson az elemzésében kidomborítja, hogy a nácik az európai új rendre vonatkozó terveiket a Nagy Károlyra való erősen hangsúlyozott utalásokkal legitimálták. A háború utáni Nagy Károlyról mint a keresztény Nyugat egyesítőjéről alkotott képet megelőzte a náci ábrázolása mint a német törzsek egyesítője. Nagy Károlyt Hitlerrel, az ő birodalmával és Nagy-Németországgal hasonlították össze.
A nácik az ő politikáját azonosították Európa germanocentrikus Új Rendjével, és a „hun avarok” elleni hadjáratára hivatkoztak a keleti megsemmisítő háborújuk alátámasztására. Az akkori Gauleiter, Josef Grohe, 1942 áprilisában Nagy Károly születésének évfordulóján tartott ünnepségen kijelentette, hogy Aachen volt a német nép kialakulásának kiindulópontja.
