Egészen a közelmúltig az Európai Unió legnagyobb mezőgazdasági termelése Franciaországban volt (az összes mezőgazdasági termelés 17 százaléka), és a közös agrárpolitikai támogatásokból is a legnagyobb összeget kapja, évi kilencmilliárd eurót az összesen 58 milliárdból.
Míg a közelmúltig Franciaország volt a mezőgazdasági termékek első számú exportőre, mostanra e termékek behozatala majdnem elérte az export szintjét. Franciaország már a gyümölcsök hatvan százalékát, a baromfi ötven százalékát és a zöldségek negyven százalékát importálja.
Mindez a családi gazdaságok hanyatlásának eredménye. A hivatalos adatok szerint hetente 200-250 mezőgazdasági üzem szűnik meg. Az országnak ma már csak ötszázezer gazdasága van, ami fele a 15 évvel ezelőtti számnak. A francia gazdák élete valóban elviselhetetlenné vált: hetente hetven órát vagy többet dolgoznak, beleértve a vasárnapokat is, nem vesznek ki szabadságot, egyharmaduk szegénységben él, és a legtöbbjük a létminimumnál kevesebbet keres, azaz néhány száz eurót havonta.
A francia gazdáknak abszurd számú betartandó előírással is meg kell küzdeniük. Több mint kétszáz uniós szabvány van, és még körülbelül 150-et a francia állam határoz meg.
E szabványok egy része az európai zöldmegállapodásból származik. A legtöbbjüknek környezetvédelmi céljai vannak, amelyek elméletben akár még helyesek is lehetnek, de – az EU-ban szokásos módon – irreális módon erőltetik őket, és különösen elvontan hajtják végre, anélkül, hogy figyelembe vennék az általános helyzetet és különösen a kérdés emberi dimenzióját – vélekedik a véleménycikk szerzője. A program szerint 2030-ra ötven százalékkal kell csökkenteni a növényvédő szerek használata és harminc százalékkal a műtrágyákét a mezőgazdaságban. 2030-ra a gazdaságok 25 százalékának biogazdálkodással kell foglalkoznia.
Ezeket azonban lehetetlen elérni. Annál is inkább, mivel nincs segítség az ebbe az irányba való elmozduláshoz. Az egyes gazdáknak egyébként valójában semmi bajuk a biotermeléssel. Néhányan közülük még a gazdaságukat is szívesen állították át biogazdálkodásra. De jelenleg ez a tendencia Franciaországban megbukott, és a gazdák visszatérnek a hagyományos termeléshez, mert senki sem segítette őket abban, hogy gazdaságilag túléljenek a biogazdálkodással. Mint látható, az élettől elszakadt brüsszeli bürokraták úgy támogatták a programot, hogy nem törődtek a kérdés emberi aspektusával, és nem biztosították a gazdasági megvalósíthatóságot.
A véleménycikk szerzője szerint ha az EU totalitárius és önkényuralmi módon viselkedik a gazdákkal szemben, akkor az EU-n kívüli országokkal szemben visszatér a liberális tendenciáihoz. Az EU már 42 szabadkereskedelmi megállapodást kötött öt kontinens 74 országával. Az Új-Zélanddal kötött megállapodás idén lépett hatályba. Egy Mercosur-megállapodást kellett volna aláírni Latin-Amerikával, de a gazdák tiltakozása miatt Emmanuel Macron francia elnök arra kérte Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét, hogy egy időre függessze fel az ügyet. Ezek a megállapodások azt eredményeznék, hogy olcsó mezőgazdasági termékek tömkelege érkezik az európai országokba, és ez megöli a családi gazdaságokat.
