A barátság és az együttműködés évszázada

Az elmúlt évszázadokban megannyiszor keresztezte egymás útját a török és a magyar nép. Ezek a találkozások pedig nem múltak el nyomtalanul, elég csak mindkét nemzet gazdag szellemi és épített örökségére gondolnunk. S bár korábban nem mindig volt felhőtlen a két ország közötti viszony, 1923. december 18-án a két állam diplomáciai kapcsolatot létesített. A jubileum alkalmából Magyarország kormánya Törökországgal együttműködve a 2024-es évre magyar–török kulturális évadot hirdetett. Hoppál Péter, az évad lebonyolításáért felelős kormánybiztos és Csaba Gábor kulturális diplomáciáért felelős helyettes államtitkár szerint az évad lehetőséget ad a kulturális és tudományos együttműködés további erősítésére.

Hoppál Péter, a magyar-török kulturális évad előkészítéséért és lebonyolításáért felelős kormánybiztos és Csaba Gábor, a kulturális diplomáciáért felelős helyettes államtitkár. Fotó: Mirkó István

Csaba Gábor elmondta, hogy az évad elsődleges célja a magyar kultúra átfogó bemutatása. Fotó: Mirkó István

– Milyen programok kötődnek az isztambuli Liszt Intézethez?
Cs. G.: Nehéz volna kiemelni csak néhányat az év során Törökország-szerte – Rodostótól Adanáig, Isztambultól Ankaráig – tizenöt városban megvalósuló programok közül. Ugyanakkor kiemelendő, hogy a magyar kultúra megjelenését az év során többek között olyan intézmények képviselik, mint a Magyar Nemzeti Színház, a Magyar Állami Operaház, a Hagyományok Háza, a Győri Balett, a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, a Magyar Nemzeti Levéltár, az Országos Széchényi Könyvtár és a kiemelt kulturális intézmények mellett jeles hazai előadók, produkciók, képzőművészek, iparművészek is helyet kapnak a programsorozatban. 

Az eddig megvalósult csaknem negyven eseményt követően az év hátralévő részében is folyamatosan jelen lesz a magyar kultúra a török városokban.

Nemrég a Hagyományok Háza közreműködői vettek részt Adanában egy fontos fesztiválon, áprilisban pedig egy 11 alkotásból álló filmtörténeti válogatással szerepelünk az egyik kiemelkedő isztambuli filmfesztiválon, amelynek kísérőprogramjaként filmtörténeti kiállítás is nyílik az Isztambuli Magyar Kulturális Központban a Nemzeti Filmintézet Nagylátószög című tárlatának anyagából. Ezt követően komoly magyar részvétellel valósul meg az éves nagy isztambuli zenei fesztivál olyan jeles magyar közreműködőkkel, mint Roby Lakatos, a Liszt Ferenc Kamarazenekar vagy éppen a Budapesti Fesztiválzenekar.

– A Liszt Intézetek jelenléte szerte a nagyvilágban rendkívül fontos a magyar kultúra reprezentációja, valamint a kulturális diplomácia szempontjából. Hogy segítheti egy kulturális intézmény, a kulturális diplomácia hazánk külpolitikai céljait?
Cs. G.: A világ 24 országában működő 26 külföldi magyar kulturális intézet megkülönböztetett szerepet játszik a magyar kultúra, oktatás és tudomány kimagasló teljesítményeinek nemzetközi megismertetésében, a tudatos, értékorientált Magyarország-kép építésében. 

Az intézeti hálózat arra törekszik, hogy kulturális értékeinket nemzetközi szinten megismertesse, a magyarság jó hírét eljuttassa a nemzetek közösségébe, valamint a határon inneni és túli magyarság kulturális kapcsolatait ápolja és építse. 

Világunkat az egyre élesebb nemzetközi verseny jellemezi. Ebben a versenyben az egyes szereplők eszköztáruk teljes arzenálját bevetik nemzetközi pozícióik javítása és gyakran konkrét, például gazdaságpolitikai céljaik elérése érdekében. A kulturális diplomácia tehát egyszerre céloz politikai-gazdasági hasznokat és a Magyarország-kép javítását. 

A magyar kulturális diplomácia célja, hogy egy, a világ új kihívásaira választ adó, hagyományaiból építkező, a saját útját járó, önismeretében és önérzetében egyre erősödő, sikeres Magyarország és magyarság képét közvetítse. Másként megfogalmazva: a soft power (puha erő) korában élünk.

Ezen a téren is éles verseny zajlik az egyes államok között. A soft power egyik legfőbb eszköze a kultúra, amely esetünkben a magyar kultúra rendkívüli gazdagsága és nemzetközi ismertsége okán különösen igaz. A kulturális diplomácia értelemszerűen követi a magyar külpolitika súlypontjainak változását. Ez érhető tetten abban, hogy az elmúlt évtizedben megerősítettük jelenlétünket a Nyugat-Balkánon és a Távol-Keleten, ez utóbbira a keleti nyitás politikájának támogatása jegyében került sor.

– Az évad hatással lehet a gazdasági folyamatokra is?
Cs. G.: Mivel a kultúra képes arra, hogy egymáshoz közelebb hozzon embereket, a bizalom pedig az üzleti sikerek egyik legfontosabb kulcsa, egy gazdag kulturális kínálattal megvalósuló évadnak természetesen lehetnek pozitív gazdasági következményei is. 

Európa és Ázsia határán elhelyezkedő országként Törökország több tekintetben is a nemzetközi színtér egyik fontos állama, Magyarország és Törökország kapcsolatainak és azon belül a gazdasági szálak fejlesztése pedig mindkét ország kormánya számára évek óta kiemelten fontos cél. 

– A két nép nem mindig állt egy oldalon. A törökök magyar földön tartózkodása, az a csaknem százötven év nem múlt el nyomtalanul, sokszor sztereotípiák mentén gondolkodunk a törökökről. Miként tudja árnyalni az egymásról alkotott képet a kulturális évad? 
H. P.: Valóban számos sztereotípián alapuló elképzelés él a törökökről a magyar társadalomban, így erre külön figyelmet kell fordítanunk. Elég csak a Facebookra gondolni, mely platform kommentszekciójában rendszerint találkozunk a berögzült mondatokkal. Többen hangot adtak annak a véleményüknek, hogy az évaddal azoknak kedvezünk, azokat ünnepeljük, akik leigáztak hajdanán. 

Nos, az évad mottója nem véletlenül lett a Barátság és együttműködés évszázada, hiszen 1923 óta új alapokra helyeztük a kétoldalú viszonyt, és a következő száz esztendőben is a kölcsönös előnyökkel járó együttműködésre szeretnénk koncentrálni.

Fontos megismertetni az emberekkel, hogy csodálatos személyes történetek és pályaképek szövik át a magyar–török barátságot. A törökök ezt számontartják, ám a magyar társadalom nem feltétlenül ismeri azokat a nagy magyar személyiségeket, akik – például Széchenyi Ödön, a török állami tűzoltóság megszervezője vagy Réthly Antal, a török meteorológiai szolgálat megteremtője, de sorolhatnánk számos mérnököt és tudóst, akikről a Törökország-építő Magyarok című vándorkiállítással emlékezünk meg – munkásságukkal nagyban hozzájárultak az újkori Törökország kialakulásához. 

A közös múlt ápolására és a barátság elmélyítésére kitűnő lehetőséget ad az évad.

A magyarokkal szembeni sztereotípiák lebontását pedig nagymértékben segítheti a tudásmegosztás, hiszen Törökország-szerte jelentős hungarológiai egyetemi stúdiumok vannak. A képzések tematikájában nemcsak a nyelvismeret-átadás, hanem a magyarságtudomány egésze, így a többi között a történelem, a folklór és az irodalom is megtalálható, ezzel gyarapítják a törökországi értelmiségi réteg ismereteit, nálunk pedig a turkológiai kutatóközpontok bírnak hasonló funkcióval.

– A hosszú távú kulturális és egyéb, például gazdasági együttműködésen túl van-e alkalom arra, hogy előtérbe kerüljön az épített örökség is? 
H. P.: Az évad kiváló alkalmat teremt arra, hogy az épített kulturális kincsekre is több figyelmet fordítsunk. 

Kiemelném például azt az isztambuli keresztény temetőt, amelyben az elmúlt százötven évben jelentős magyar honfitársaink lelték meg végső nyughelyüket. A helyszínt bejárva mi magunk is láttuk az impozáns obeliszkeket, síremlékeket. Azonban sajnos ezek a sírok már nem voltak jó állapotban, így az évad keretében a Nemzeti Örökség Intézetével együttműködve sikerült felújítani az isztambuli temető protestáns parcellájának minden magyar vonatkozású sírját. 

Szervesen ehhez kapcsolódik – és az együttműködést mélyíti – az is, hogy az elmúlt néhány évben a kutatóknak sikerült feltárni Isztambul központi negyedében egy olyan kis palotát, amelyről mára már kiderült, hogy a XVII. században az Erdélyi Fejedelemség követségi épületeként funkcionált. Ez azonban jelenleg egy romos épület, így ezzel dolgunk van. Nem zárulhat le úgy a kulturális évad, hogy a kormányzat elé ne terjesszünk fel egy átfogó tervezetet, hogy a török féllel közösen miként tudjuk felújítani és megóvni ezt az épített örökséget. Ez kétségkívül egy évtizedes távlatokat kijelölő terv.

– Akkor tehát felmerült a folytatás mindkét kulturális kormányzat részéről.
Cs. G.: 

Pontosan. A közös kulturális évadot impozáns gálaműsorral Budapesten nyitottuk meg tavaly decemberben a Müpában, majd Isztambulban hasonló rendezvénnyel zárjuk egy évvel később, de az intenzív kulturális együttműködést az előttünk álló években is folytatni fogjuk.

A sor ráadásul már csak azért sem ér véget, hiszen 2025-ben kerül sor a magyar–török tudomány és innováció évére. Ennek előkészítésében és lebonyolításában portfóliója következtében a Kulturális és Innovációs Minisztérium szintén központi szerepet fog játszani.