– Milyen struktúra szerint szervezték meg és hogyan zajlik a magyar–török kulturális évad?
Hoppál Péter: Érdemes tisztázni, hogy párhuzamosan két kulturális évadról van szó: zajlik egy magyar évad Törökországban, valamint egy török évad Magyarországon. Az előbbi szervezője a Kulturális és Innovációs Minisztérium és az évadért felelős kormánybiztosság, míg az utóbbié a török kulturális és turisztikai minisztérium. A magyarországi lebonyolításban segítünk a török partnereknek, egyebek mellett szoros kapcsolatot tartunk Törökország budapesti nagykövetségével, valamint a Yunus Emre Török Kulturális Intézettel. A magyar évad kapcsán pedig együttműködünk az isztambuli Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központtal, valamint Magyarország törökországi külképviseletével.
Fontos hangsúlyozni, hogy a kulturális évadról rendelkező kormányhatározat pontosan rögzíti a feladatainkat és azt is, hogy mekkora forrás áll rendelkezésre a több mint száz program lebonyolítására.
A költségvetési forrásunk 1,067 milliárd forint, amelyből 2023 végéig 232 milliót használtunk fel, így a megvalósítási szakaszban 835 millió forintból tudunk gazdálkodni. Viszont a megállapodáshoz társulnak olyan kiegészítések, hogy a nagy presztízsű állami fenntartású kulturális intézmények eltekintenek az egyébként hatalmas többlet terhet jelentő bérleti díjtól mind a magyar, mind pedig a török fél esetében. Nem sűrűn szoktunk ilyen nagy léptékű évadokat tartani, de fontos dátum 1923. december 18., amikor is a modern Törökország diplomáciai kapcsolatot létesített – elsőként – Magyarországgal.
– Milyen előkészületek előzték meg a rendezvényt?
Csaba Gábor: A kulturális évad előkészületei is több évre nyúlnak vissza. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter 2020. december 8-i ankarai látogatása alkalmával Mevlüt Cavusoglu külügyminiszter felvetette egy 2024. évi magyar–török közös kulturális évad lehetőségét, amelyet Szijjártó Péter örömmel fogadott. Ennek nyomán a két fél a közös kulturális évad megrendezéséről kétoldalú politikai szándéknyilatkozatot fogalmazott meg, amelynek a Felsőszintű Stratégiai Együttműködési Tanács 2021. november 11-i ülésén írtak alá Ankarában. A kulturális évadok előkészítésére egy közös munkacsoport is létrejött török partnereinkkel, amely ezt követően megkezdte munkáját. Számos online és személyes találkozót tartottunk mind Budapesten, mind Ankarában és Isztambulban, ahol kollégáim a produkciók számára keresték a lehető legjobb helyszíneket.
Ebben – ahogy említettük – nagy segítségünkre volt az Isztambulban működő Liszt Intézet, valamint az ankarai nagykövetség munkatársai, akiknek helyismerete, kapcsolatai és szakértelme felbecsülhetetlen és pótolhatatlan ebben a munkában. A hazai háttérszervezési feladatokat pedig kollégáim végzik a kormánybiztos úr csapatával közösen.
– Miként tudtak a művészek és a kulturális intézmények csatlakozni a programsorozathoz?
H. P.: Az előkészítő évben széles körű felhívást tettünk közzé az állami kulturális intézmények körében. Arra bátorítottuk őket, hogy gondolkodjanak az évad során Törökországban bemutatható projekteken. Ez egy bevett eljárás: bármilyen kulturális évad van bárhol a világon, elsősorban az állami kulturális intézményhálózatot szólítja meg az aktuális kulturális tárca. Időközben a tárgyalások során, illetve a különböző tárcaközi előkészítő értekezleteken egyre több és több ötletünk lett, valamint az évad hírére független művészeti produkciók is küldtek a török–magyar tematika ihlette ajánlatokat.
Így értünk el például olyan fantasztikus intézményi gyűjteményeket, mint az MNB kortárs gyűjteménye, amelynek képviselőit rá tudtunk venni, hogy az egyedülálló kollekciójukat mutassák be törökországi intézményekben is. De így születtek projektek a művészeteken és a tudományon túl a sport, az építészetkultúra vagy éppen az emlékezetpolitika területein.
– Az évadok körülbelül száz-száz programot ölelnek fel. Milyen típusú kulturális eseményeket tartalmaz az eseménynaptár, s milyen hosszú távú hatása lehet az együttműködésnek?
H. P.: A magyar–török kulturális évad lehetőséget ad egy rendkívül széles partneri hálózat kialakítására.
Nagyságrendileg ötven-hatvan intézménnyel és társulattal vagyunk folyamatos kapcsolatban, az évad végével pedig a most létrejövő nagyszerű együttműködések nem érnek véget.
Gondoljunk csak azokra a nagy látogatószámot vonzó törökországi fesztiválokra – mint például az adanai narancsvirág (folk) fesztivál, a rodostói cseresznyefesztivál, az isztambuli és izmiri filmfesztiválok, az antalyai nemzetközi színházi fesztivál vagy a legnagyobb török fesztiválszervező komolyzenei és jazzfesztiválja –, amelyeken Magyarország díszvendégként vesz részt – ez egyedülálló lehetőség a hazai kulturális élet szereplőinek. Nincs ez másképp itthon sem: a magyarországi fesztiválok programjában számos török előadó-művészeti produkcióval találkozhatunk.
Például a Nemzeti Színházban jelenleg is zajló 11. Madách Nemzetközi Színházi Találkozón (MITEM) két világszínvonalú törökországi produkcióval (a Háború és béke, valamint az Államanya) találkozhatott a közönség, de török díszvendégséggel zajlik számos hazai vidéki fesztivál is az idei évben.
Cs. G.: Az évad legfőbb célja a magyar kultúra átfogó bemutatása. Ezért aztán az évad szerteágazó programjai között egyaránt megtalálhatók a filmes, a színházi, a zenei, a gasztronómiai, a folklór és a színpadi műfajok, valamint a képzőművészeti és az iparművészeti kiállítások – az üvegművészettől kezdve a filmművészetig. A kulturális programok mellett tudományos konferenciák, egyetemek közti együttműködések és a könyvkiadás is helyet kaptak.
A kitűzött célok közé tartozik egyben, hogy a projektek megvalósulása ne korlátozódjon kizárólag országpromóciós tevékenységre, hanem a programok valamennyi lehetséges esetben generáljanak további párbeszédet az adott kulturális terület magyar és török képviselői, művelői között.
– Milyen programok kötődnek az isztambuli Liszt Intézethez?
Cs. G.: Nehéz volna kiemelni csak néhányat az év során Törökország-szerte – Rodostótól Adanáig, Isztambultól Ankaráig – tizenöt városban megvalósuló programok közül. Ugyanakkor kiemelendő, hogy a magyar kultúra megjelenését az év során többek között olyan intézmények képviselik, mint a Magyar Nemzeti Színház, a Magyar Állami Operaház, a Hagyományok Háza, a Győri Balett, a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, a Magyar Nemzeti Levéltár, az Országos Széchényi Könyvtár és a kiemelt kulturális intézmények mellett jeles hazai előadók, produkciók, képzőművészek, iparművészek is helyet kapnak a programsorozatban.
Az eddig megvalósult csaknem negyven eseményt követően az év hátralévő részében is folyamatosan jelen lesz a magyar kultúra a török városokban.
Nemrég a Hagyományok Háza közreműködői vettek részt Adanában egy fontos fesztiválon, áprilisban pedig egy 11 alkotásból álló filmtörténeti válogatással szerepelünk az egyik kiemelkedő isztambuli filmfesztiválon, amelynek kísérőprogramjaként filmtörténeti kiállítás is nyílik az Isztambuli Magyar Kulturális Központban a Nemzeti Filmintézet Nagylátószög című tárlatának anyagából. Ezt követően komoly magyar részvétellel valósul meg az éves nagy isztambuli zenei fesztivál olyan jeles magyar közreműködőkkel, mint Roby Lakatos, a Liszt Ferenc Kamarazenekar vagy éppen a Budapesti Fesztiválzenekar.
– A Liszt Intézetek jelenléte szerte a nagyvilágban rendkívül fontos a magyar kultúra reprezentációja, valamint a kulturális diplomácia szempontjából. Hogy segítheti egy kulturális intézmény, a kulturális diplomácia hazánk külpolitikai céljait?
Cs. G.: A világ 24 országában működő 26 külföldi magyar kulturális intézet megkülönböztetett szerepet játszik a magyar kultúra, oktatás és tudomány kimagasló teljesítményeinek nemzetközi megismertetésében, a tudatos, értékorientált Magyarország-kép építésében.
Az intézeti hálózat arra törekszik, hogy kulturális értékeinket nemzetközi szinten megismertesse, a magyarság jó hírét eljuttassa a nemzetek közösségébe, valamint a határon inneni és túli magyarság kulturális kapcsolatait ápolja és építse.
Világunkat az egyre élesebb nemzetközi verseny jellemezi. Ebben a versenyben az egyes szereplők eszköztáruk teljes arzenálját bevetik nemzetközi pozícióik javítása és gyakran konkrét, például gazdaságpolitikai céljaik elérése érdekében. A kulturális diplomácia tehát egyszerre céloz politikai-gazdasági hasznokat és a Magyarország-kép javítását.
A magyar kulturális diplomácia célja, hogy egy, a világ új kihívásaira választ adó, hagyományaiból építkező, a saját útját járó, önismeretében és önérzetében egyre erősödő, sikeres Magyarország és magyarság képét közvetítse. Másként megfogalmazva: a soft power (puha erő) korában élünk.
Ezen a téren is éles verseny zajlik az egyes államok között. A soft power egyik legfőbb eszköze a kultúra, amely esetünkben a magyar kultúra rendkívüli gazdagsága és nemzetközi ismertsége okán különösen igaz. A kulturális diplomácia értelemszerűen követi a magyar külpolitika súlypontjainak változását. Ez érhető tetten abban, hogy az elmúlt évtizedben megerősítettük jelenlétünket a Nyugat-Balkánon és a Távol-Keleten, ez utóbbira a keleti nyitás politikájának támogatása jegyében került sor.
– Az évad hatással lehet a gazdasági folyamatokra is?
Cs. G.: Mivel a kultúra képes arra, hogy egymáshoz közelebb hozzon embereket, a bizalom pedig az üzleti sikerek egyik legfontosabb kulcsa, egy gazdag kulturális kínálattal megvalósuló évadnak természetesen lehetnek pozitív gazdasági következményei is.
Európa és Ázsia határán elhelyezkedő országként Törökország több tekintetben is a nemzetközi színtér egyik fontos állama, Magyarország és Törökország kapcsolatainak és azon belül a gazdasági szálak fejlesztése pedig mindkét ország kormánya számára évek óta kiemelten fontos cél.
– A két nép nem mindig állt egy oldalon. A törökök magyar földön tartózkodása, az a csaknem százötven év nem múlt el nyomtalanul, sokszor sztereotípiák mentén gondolkodunk a törökökről. Miként tudja árnyalni az egymásról alkotott képet a kulturális évad?
H. P.: Valóban számos sztereotípián alapuló elképzelés él a törökökről a magyar társadalomban, így erre külön figyelmet kell fordítanunk. Elég csak a Facebookra gondolni, mely platform kommentszekciójában rendszerint találkozunk a berögzült mondatokkal. Többen hangot adtak annak a véleményüknek, hogy az évaddal azoknak kedvezünk, azokat ünnepeljük, akik leigáztak hajdanán.
Nos, az évad mottója nem véletlenül lett a Barátság és együttműködés évszázada, hiszen 1923 óta új alapokra helyeztük a kétoldalú viszonyt, és a következő száz esztendőben is a kölcsönös előnyökkel járó együttműködésre szeretnénk koncentrálni.
Fontos megismertetni az emberekkel, hogy csodálatos személyes történetek és pályaképek szövik át a magyar–török barátságot. A törökök ezt számontartják, ám a magyar társadalom nem feltétlenül ismeri azokat a nagy magyar személyiségeket, akik – például Széchenyi Ödön, a török állami tűzoltóság megszervezője vagy Réthly Antal, a török meteorológiai szolgálat megteremtője, de sorolhatnánk számos mérnököt és tudóst, akikről a Törökország-építő Magyarok című vándorkiállítással emlékezünk meg – munkásságukkal nagyban hozzájárultak az újkori Törökország kialakulásához.
A közös múlt ápolására és a barátság elmélyítésére kitűnő lehetőséget ad az évad.
A magyarokkal szembeni sztereotípiák lebontását pedig nagymértékben segítheti a tudásmegosztás, hiszen Törökország-szerte jelentős hungarológiai egyetemi stúdiumok vannak. A képzések tematikájában nemcsak a nyelvismeret-átadás, hanem a magyarságtudomány egésze, így a többi között a történelem, a folklór és az irodalom is megtalálható, ezzel gyarapítják a törökországi értelmiségi réteg ismereteit, nálunk pedig a turkológiai kutatóközpontok bírnak hasonló funkcióval.
– A hosszú távú kulturális és egyéb, például gazdasági együttműködésen túl van-e alkalom arra, hogy előtérbe kerüljön az épített örökség is?
H. P.: Az évad kiváló alkalmat teremt arra, hogy az épített kulturális kincsekre is több figyelmet fordítsunk.
Kiemelném például azt az isztambuli keresztény temetőt, amelyben az elmúlt százötven évben jelentős magyar honfitársaink lelték meg végső nyughelyüket. A helyszínt bejárva mi magunk is láttuk az impozáns obeliszkeket, síremlékeket. Azonban sajnos ezek a sírok már nem voltak jó állapotban, így az évad keretében a Nemzeti Örökség Intézetével együttműködve sikerült felújítani az isztambuli temető protestáns parcellájának minden magyar vonatkozású sírját.
Szervesen ehhez kapcsolódik – és az együttműködést mélyíti – az is, hogy az elmúlt néhány évben a kutatóknak sikerült feltárni Isztambul központi negyedében egy olyan kis palotát, amelyről mára már kiderült, hogy a XVII. században az Erdélyi Fejedelemség követségi épületeként funkcionált. Ez azonban jelenleg egy romos épület, így ezzel dolgunk van. Nem zárulhat le úgy a kulturális évad, hogy a kormányzat elé ne terjesszünk fel egy átfogó tervezetet, hogy a török féllel közösen miként tudjuk felújítani és megóvni ezt az épített örökséget. Ez kétségkívül egy évtizedes távlatokat kijelölő terv.
– Akkor tehát felmerült a folytatás mindkét kulturális kormányzat részéről.
Cs. G.:
Pontosan. A közös kulturális évadot impozáns gálaműsorral Budapesten nyitottuk meg tavaly decemberben a Müpában, majd Isztambulban hasonló rendezvénnyel zárjuk egy évvel később, de az intenzív kulturális együttműködést az előttünk álló években is folytatni fogjuk.
A sor ráadásul már csak azért sem ér véget, hiszen 2025-ben kerül sor a magyar–török tudomány és innováció évére. Ennek előkészítésében és lebonyolításában portfóliója következtében a Kulturális és Innovációs Minisztérium szintén központi szerepet fog játszani.
