A Google Maps-en akadtam rájuk a Corvin negyed vonzáskörzetében keresve vendéglátó egységeket. A pozicionálás és a külső dizájn azt sugallja, mintha szépen felújított „régi motoros” kocsmával lenne dolgunk, de ez csak a látszat, a borozónak otthont adó ingatlanban korábban asztalosműhely, majd MDF pártiroda működött. Ez bizony egy „új hullámos” hely, patináját nem a kora adja, hanem a berendezési tárgyak, a székek, asztalok, régi plakátok és képek autenticitása. Mindehhez sokat hozzátesz a francia kávézókba illő zene is.
Alkalmam volt váltani pár mondatot Molnár Imrével, aki elmondta, hogy az a gondolat vezette, hogy megmutassa, milyen lenne ma egy borozó, ha nem lett volna kommunizmus.
Az eredmény ennél is jobbra sikeredett. Itt ugyanis minden tekintetben a minőségelv uralkodik, olyannyira, hogy a kommunizmus által nem sújtott országokban is a legjobbak közé tartozna az hely.
Már több ízben elmélkedtem e rovatban arról, hogy a tömegáruk és a multitermékek teljes száműzése egy vendéglátóipari egységből az értékek oltárán hozott anyagi áldozat. Minden okunk megvan feltételezni, hogy jóval nagyobb az a bevételkiesés, ami a kólát, vagy nagyipari sört óhajtók távolmaradásából adódik, mint a vélelmezett haszon, ami abból képződhet, hogy egyesek be sem lépnek olyan helyre, ahol multitermékeket is kínálnak.
Nem tudjuk, hogy élnek-e egyáltalán a minőségelvnek ennyire dogmatikus hívei, de ha vannak is ilyenek, számuk elenyésző. Mindenesetre a Cintányéros olyan hely, ahol a nagyipar s különösen az agyonreklámozott multitermékek en bloc ajtón kívül maradnak. S ez mennyire jó!
Rákérdeztem arra is, hogy mely pincészetektől érkezik a fél évig keresett inox „cintányéros” pultban rejlő s onnan kimért bor. Azt a választ kaptam, hogy „műhelytitok”. Ez igencsak meglepett, mert egy minőségelvű hely mindig büszke a beszállítóira. De hát, ha nem, akkor nem, tudomásul kell venni az információmegtagadást, bár bevallom, most is berzenkedem ettől. Ezt a kis intermezzót leszámítva viszont csak jót mondhatok nemcsak a helyről, hanem a kiszolgálásról is. (Mint utólag megtudtam, az anonimitás a borászok „védelmét” szolgálja, akik idegenkedtek attól a gondolattól, hogy tégelyes söntéspultból adagolják a borukat, így lett kilétükből „műhelytitok” a „jó bornak nem kell cégér” jeligére.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!