Hamvas Béla „A bor filozófiája” című klasszikusának van pár gyakran citált része. Kezdve a mottótól, miszerint „végül is ketten maradnak, Isten és a bor” a „minden borban kis angyal lakik” kezdetű, költői szárnyalású passzuson keresztül a végszóig, miszerint „igyál s a többit majd hozza a bor”. A közismert idézetek közé tartozik az is, amelyben az alföldi borok kapcsán a kocsmáról szól a szerző. „A SOLTVADKERTI duhajabb és hangosabb. (mint a CSENGŐDI - megjegyzés tőlem, BZSA). Egy-szólamú bor, korcsmabor, a hideg ételeket szereti, a kolbászt, a hagymát. Ivási ideje főként a késő ősz, amikor kint köd van, esik az eső és a sár feneketlen. A legjobb újborok közé tartozik. Azzal, hogy korcsmabor, nincs szándékomban lebecsülni. Sőt. A korcsma civilizációnknak egyik legfontosabb intézménye, sokkal fontosabb, mint például a parlament. Az egyik helyen a sebeket osztják, a másik helyen gyógyítják.”
Igen, a kocsma közösségteremtő és -megtartó létkeret, „a falu legfontosabb intézménye”, miként a megszámlálhatatlan díjat elnyert Móricz-Sabján Simon fotográfus rámutatott, hozzátéve, hogy: „a falusi embereknek a kocsma egy hihetetlen támasz, az utolsó közösségformáló tér, piszok fontos, és tisztán látom megszűnni.”
Mert bármily szomorú, a magyar kocsmavilág kihalófélben van, sorban zárnak be legendás helyek éppúgy, mint a nagyközönség számára ismeretlen, de helyi jelentőséggel bírók egységek. Leginkább a borozókra jár rá a rúd, a presszók, úgy amennyire még tartják magukat. Hol van már a Fiáth János utcai, vagy a Pozsonyi úti Móri borozó? Hát a Tabdi? Lassan annak is örülhetünk, ha csak a tartalom tűnik el név mögül, mint a mára alaposan összegraffitizett, Vittula-szerűen underground hangulatot árasztó Gerlóczy utcai Villány-Siklósi borozó esetében, mert az egység legalább még él.
Van néhány üdítő kivétel, mint a Falk Miksa utcai Tokaji, vagy a Fő utcán működő Mátrai borozó. Nemzeti kincsként kellene ügyelnünk rájuk. Ide sorolnám Pali bácsi borozóját is a Tartsay Vilmos utcából, amely melegkonyhás egység, akárcsak a Mátrai. Igencsak meglepődtem, amikor a minap betérve hozzájuk frissen, rendelésre sütött fasírtot kaptam, két darabot adnak 500 forintért, ami a menzákat megszégyenítően kedvező, a vendéget valósággal zavarba ejtő ár. S persze még sorolhatnánk további példákat, de a trend az, hogy kihal a kocsmák közönsége, a fiatalok inkább divatos szórakozóhelyekre vagy bárokba járnak, s így vendég nélkül maradva sorban zárnak be a hagyományos kocsmák.
Annál is örömtelibb, ha láthatunk olyanokat is, akik az árral szemben úsznak. Molnár Imre és felesége, Kemény Kata 2016-ban alapították meg a Cintányéros borozót, amely egy magával ragadó, egyedi hangulatú, lenyűgözően otthonos, szépen berendezett egység.
Sajtója alig van, két írást találtam róla a nyitás idejéből, ezekből megtudhatjuk, hogy a pár Svájcból költözött haza és minden spórolt pénzét ebbe a vállalkozásba fektette. A számítás szerencsére bejött, a hely él és virul.
