Boris Johnson szaboltálta a béketárgyalásokat Ukrajna és Oroszország között?

Szergej Radcsenko történész és Samuel Charap politológus közös tanulmánya az isztambuli béketárgyalásokra fókuszál, ahol mind Oroszország, mind Ukrajna jelentős engedményeket tett. A felek elég közel voltak a megállapodáshoz, azonban konkrét dokumentumot nem írtak alá. Végül az ukránok villámgyorsan abbahagyták a tárgyalásokat. Ezután pedig folytatódott a véres háború. Valóban a Nyugat és az egykori brit miniszterelnök, Boris Johnson szabotálta a tárgyalásokat?

Boris Johnson egykori brit miniszterelnök és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök Kijevben Fotó: Ukrán elnöki hivatal Anadolu via AFP

Az orosz–ukrán háború kitörése utáni harmadik évébe lépve elmondható, hogy számos kérdés és körülmény máig tisztázatlan maradt. Emiatt pedig rendkívüli módon érdekli a történész szakmát és a kutatókat az, hogy mi is történ valójában. Ennek apropóján már kezdenek kutatások születni, hogy mi történt a kezdeti, zűrzavaros időszakban – írja cikkében a brit The Guardian.

A kritikusok szerint Boris Johnson egykori brit miniszterelnök  torpedózta meg a béketárgyalásokat (Fotó:  Ukrainian Presidential Press Service / AFP)

Szergej Radcsenko történész és Samuel Charap politológus által a múlt héten közzétett tanulmány a kevéssé ismert, de következetes béketárgyalásokra összpontosít, amelyek 2022 tavaszán zajlottak Oroszország és Ukrajna között a konfliktus lezárásáról. Mint ismert, ezeket a tárgyalásokat Isztambulban tartották, a felek pedig a legtöbb pontban egyetértettek, azonban a kritikusok szerint a Nyugat, az Egyesült Államok és főképp Boris Johnson, akkori brit miniszterelnök szabotált. Olvasóink emlékezhetnek: Vlagyimir Putyin orosz elnök hasonlóképpen érvelt a híres interjújában, amit Tucker Carlson amerikai sztárújságíró készített vele. 

Elsősorban Charap és Radcsenko kutatásában rávilágít arra, hogy valójában a valóság ennél kicsit bonyolultabb.  Mint írják, Johnson közvetlenül nem szabotálta a 2022 tavaszi tűzszüneti megállapodást; valójában nem volt aláírásra kész megállapodás Oroszország és Ukrajna között. A két fél nem állapodott meg sem a területi kérdésekben, sem a háború után engedélyezett katonai fegyverzet szintjeiről. Ukrajna tárgyalási pozíciója biztonsági garanciákat tett szükségessé, amelyeket a nyugati államok vonakodtak megadni. Ukrajnán belül pedig belpolitikai kérdések merültek fel a „denazifikációval” kapcsolatos orosz követelésekkel kapcsolatban – írják a kutatók.

A két fél meg tudott állapodni néhány jelentős engedményben, főként a háború utáni európai biztonsági rend kérdése körül, és hajlandóak voltak tárgyalni, még a folyamatban lévő háború ellenére is. Mint megállapítják, a tárgyalások kudarcának más okai is vannak, a nyugati kötelezettségvállalások ígérete kétségtelenül szerepet játszott abban, hogy az akkori ukrán megegyezési hajlandóságot aláássa.

A szerzők által bemutatott narratíva világosan kiemeli, hogy mind az oroszok, mind az ukránok fontosnak tartották az ukrán „igazodás” kérdését, tehát az ukrán NATO- és EU-tagság kérdését. A legkorábbi konkrét tárgyalások során mindkét fél nem a területi rendezésre, hanem a háború utáni nagyívű stratégiai kérdésekre összpontosított. 

A felek eléggé közel voltak a megegyezéshez, volt kompromisszumkészség (Fotó: Wolfgang Schwan / Anadolu/AFP)

Másodszor a kutatók szerint ez megcáfolja azt az elképzelést, hogy sem Ukrajna, sem Oroszország nem hajlandó tárgyalni, vagy kompromisszumokat fontolgatni a háború befejezése érdekében.  Mindkét fél előterjesztette követeléseit, és bizonyos kérdésekben engedményeket tettek a tervezetek között. Habár soha nem jutottak végleges megállapodásra, de már ezen folyamat során is voltak látható engedmények, kezdve Oroszország azon felvetésétől, hogy a Krím státuszáról lehet tárgyalni, egészen a két fél közötti, a háború utáni ukrán hadsereg méretével kapcsolatos egyezkedésekig.  Ez azt mutatja, hogy a jövőbeni lehetőségek között lehetséges lehet a kompromisszum. A harmadik és még fontosabb szempont az az, hogy az isztambuli tárgyalások története rávilágít a nyugati döntéshozók által oly kedvelt „Semmi Ukrajnáról Ukrajna nélkül” szlogenek üres voltára.

 A kutatók szerint tévednek, amikor azt állítják, hogy a Nyugat 2022 tavaszán megtorpedózta a konkrét békemegállapodást; tágabb, filozófiai értelemben azonban igazuk van abban, hogy a nyugati vezetők szkepticizmusa az orosz szándékokkal kapcsolatban, az Ukrajna megsegítésére vonatkozó kötelezettségvállalásuk és a Kijevnek a további harcra való bátorításuk mind hozzájárult ahhoz, hogy a kormány a tárgyalások helyett a harc folytatása mellett döntött.

Ha a nyugati politikai döntéshozók be tudtak lépni, hogy meggyőzzék az ukrán vezetőket a 2022-es harc folytatásáról, akkor tanácsot adhatnak a 2024-es vagy az azt követő tárgyalások megkezdéséhez is – írják. 

Ezeket egyébként árnyalja az a dokumentum, amit Putyin az afrikai vezetőknek mutatott be tavaly júniusban, amit ő akkor az Ukrajna állandó semlegességéről és biztonsági garanciáiról szóló szerződésnek nevezett.

Borítókép: Boris Johnson egykori brit miniszterelnök és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök Kijevben (Fotó:Ukrán elnöki hivatal /Anadolu via AFP)