Arról lapunk is beszámolt, hogy az Európai Unió Bírósága kétszázmillió euró (mintegy nyolcvanmilliárd forint) megfizetésére kötelezte Magyarországot, mert állítása szerint nem tartja tiszteletben az uniós jogszabályokat.
Az Európai Unió luxembourgi székhelyű bírósága csütörtökön kihirdetett ítéletében továbbá arra kötelezte Magyarországot, hogy fizessen a szabályozás betartásában mutatkozó késedelem minden egyes napjára egymillió euró összegű bírságot, mivel nem teljesítette a bíróságnak a – befogadási feltételekről szóló irányelv és a visszatérési irányelv rendelkezéseinek megsértésével kapcsolatban – 2020 decemberében hozott ítéletében foglaltakat.
Az Európai Unió Bírósága érvelése szerint a magyar kormány nem tartotta be az uniós menekültügyi szabályokat és uniós jogot sértett a kialakított tranzitzónákkal, mondta el lapunk kérdésére ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász. Úgy fogalmazott:
Valójában az Európai Unió Bírósága is a brüsszeli álláspontot képviseli, és ultra vires, az uniós intézmények vezető bürokratáitól már megszokott módon, túlterjeszkedve a hatáskörén próbálja – a jog eszközeit felhasználva – rábírni Magyarországot a migránsok beengedésére. Azért teszik ezt, mert hazánk nem hajlandó meghajolni azon brüsszeli döntések előtt, amelyek ránk szabadítanák az illegális bevándorlókat és migránsgettókat hoznának létre az országban
– tette hozzá a Századvég jogi szakértője.
Ifj. Lomnici Zoltán szerint az uniós hatalmi központ ezzel a jogi eszközzel lényegében fenyegetően zsarolja hazánkat, konkrétan a kiszabott súlyos pénzbüntetés révén erős politikai kényszerítést gyakorol Magyarországra.
A brüsszeli zsarolás ebben az esetben egy olyan fenyegetést jelent, amely különösen kompromittáló vagy rágalmazó állításokat téve, megakadályozni hivatott, hogy hazánk a saját alkotmányában és alkotmányos jogszabályaiban foglalt előírásokat szabad, szuverén módon – és törvényesen – alkalmazni tudja.
Brüsszel ugyanakkor manipulál is, egy olyan módszert bevetve, amelyet szándékosan alkalmaz a bírói-technokrata gépezet annak érdekében, hogy hatalmi vagy valamifajta befolyási viszonyon – uniós javaslatokon, kényszereken – keresztül irányíthassák vagy még közvetlenebbül befolyásolhassák a nemzeti politikusok gondolkodását, és végső soron a tagállami kormányzatok döntéseit és cselekedeteit
– folytatta a szakértő.
– Mivel az uniós hatalmi elit képtelen elfogadni a magyar kormány és a magyar emberek migrációval szembeni markáns, és egyértelműen elutasító álláspontját, ezért Brüsszel most kétszázmillió eurót, valamint a késedelem minden egyes napján egymillió euró büntetést fizettetne meg a magyar emberekkel.
A bíróságnak, ahogy minden tagállami bíróságnak is, igazságot kellene szolgáltatnia, a jog eszközeit pedig részrehajlás és politikai befolyásoltságtól mentesen alkalmazni, mutatott rá ifj. Lomnici. Szerinte Magyarország alaptörvénye világosan fogalmaz, illetve az Alkotmánybíróság is többször állást foglalt azt illetően, hogy hazánk területére idegen népességet telepítenének be.
Az alaptörvény kimondja: Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján – az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig – az alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja. Az e bekezdés szerinti hatáskörgyakorlásnak összhangban kell állnia az alaptörvényben foglalt alapvető jogokkal és szabadságokkal, továbbá nem korlátozhatja Magyarország területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogát.
Az alkotmányjogász szerint bár az uniós jog primátusa generálisan elismert, vannak kivételek. Ha a közös hatáskörgyakorlás érvényesülése hiányos, Magyarország a fenntartott szuverenitás vélelmének megfelelően jogosult az adott, nem kizárólagos uniós hatáskör gyakorlására mindaddig, amíg az EU intézményei meg nem teszik a közös hatáskörgyakorlás hatékony érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket. Ha ez olyan következményekre vezet, amely felveti az ország területén élő személyek önazonossághoz való jogának sérelmét, a magyar állam, intézményvédelmi kötelezettségének keretében gondoskodni köteles e jog védelméről – jelentette ki a szakértő.
Az Európai Unió joga csak és kizárólag ezen keretek között állapíthat meg általánosan kötelező magatartási szabályt.
Mit tud a döntés ellen tenni hazánk?
Az uniós jogból eredő kötelezettségeit nem teljesítő tagállam ellen irányuló kötelezettségszegési eljárást a Európai Bizottság (EB) vagy más tagállam indíthatja meg. Ha az Európai Unió Bírósága megállapítja a kötelezettségszegést, az érintett tagállamnak a lehető leghamarabb teljesítenie kell az ítéletben foglaltakat, mondta el ifj. Lomnici Zoltán.
Az alkotmányjogász megjegyezte, hogy a legkirívóbb eljárási szabálysértés a bíróság mérlegelési jogkörében figyelhető meg. Alapvető feltétel ugyanis, hogy mérlegelési jogkörének gyakorlása során a bíróságnak minden esetben úgy kell meghatároznia a kényszerítő bírságot, hogy az egyrészt megfeleljen a körülményeknek, másrészt arányos legyen a megállapított kötelezettségszegéssel, valamint az érintett tagállam fizetési képességével.
– Az Európai Bizottság kérelmén történő hetvenszeres túlterjeszkedés ennek a követelmények semmiképpen sem feleltethető meg – hangsúlyozta.
A most megszülető ítélet tehát számos részében megalapozatlan, illetve elfogadhatatlan, és felveti, hogy túllépi a hatáskörét, sőt az önkényességet is felveti.
Hasonló esetekre bőven találunk példát az elmúlt időszakból. Érdemes megemlíteni a Német Szövetségi Alkotmánybíróság 2020. május 5-i döntését, amelyben az alkotmánybírói fórum ultra viresnek, vagyis önkényesnek és hatáskörén túlterjeszkedőnek minősítette az Európai Unió Bíróságának egy korábbi döntését, kijelentve, hogy az Németországban nem alkalmazandó.
