Kezdjük talán egy videóval, amit a hírhedten magyarellenes ungvári újságíró, Vitalij Glagola tett közzé a minap. A belügyi hatóságokkal közismerten és bevallottan jó viszonyt ápoló, mellesleg hadköteles korú Glagola örömittasan tette közzé azt a felvételt, amint egy azovos közvetlen közelről lemészárol egy orosz katonát. A videó rendkívül megrázó, hiszen még azután is többször belelő az orosz egyenruhásba, miután az a fejét ért találatot követően már biztosan életét vesztette.
A felvételre az újságírót Telegramon követő díványharcosok közel háromszáz szívecskét tettek, ami azt jelzi, hogy az ukrán társadalomnak még mindig van egy rendkívül komoly lelkibeteg-rétege, akikkel egy esetleges békekötést követően sem fognak tudni mit kezdeni az orvosok.
Patrióta előadások keretében a háborúról, az ukrán nacionalizmus fontosságáról meséltek a diákoknak. Útjukat támogatásukról biztosította az összes megyei vezetés, akik, ha kellett, le is szóltak az adott oktatási intézménybe, hogy azok megfelelő módon fogadják a „hősöket”.
Volt olyan iskola, ahol a tanulók megkérdezték a veterán azovosokat, hogy öltek-e már embert? A válasz az volt, hogy embert még nem, de oroszt már igen!
Nyár elején az odesszai Jogi Egyetemen tartottak toborzó és hazafias előadást az azovos veteránok, akik itt is kötelezően elüvöltették az ukrán nacionalisták imáját a hallgatókkal, akiknek ökölbe szorítva, a szívükre kellett tenniük a kezüket. Szürreális jelenetek a XXI. században.
Természetesen Kárpátalja sem maradhatott ki a jóból. Itt ugyanis – a háborútól több mint ezer kilométerre – biztonságban lehet mesélni a fronton végrehajtott „hőstettekről”. Messziről jött ember meg azt mond, amit akar. A félkatonai szervezet, amely most már a 3. különálló rohamdandár nevet viseli, Ungváron a megyei közigazgatás épületében, más néven a kormányzóságon tarthatott sajtótájékoztatót áprilisban. Az itt bemutatkozó azovosok pólójára érdemes egy pillantást vetni. Az egység logója mintha kicsit a náci horogkeresztre, de legalábbis az SS-ére akarna hasonlítani.
