Odessza nélkül Ukrajna orosz szegénységre van ítélve, erről beszélt Robert C. Castel a Front című adásban. A Magyar Nemzet főmunkatársa megjegyezte, hogy egy háború utáni Ukrajnában elképzelhető egy Harkiv nélküli élet, de Odesszáról ez már nem mondható el, ezért foggal-körömmel ragaszkodni fognak a városhoz. – Az ukrán export körülbelül 65 százaléka Odesszán keresztül kerül ki a világpiacra. És hogyha ez a kikötő nem lesz, és Ukrajnának nem lesz egy hatékony kijárata a Fekete-tengerre, akkor ez drámaian lecsökken és szűk keresztmetszetet fog képezni, amin keresztül az ukrán termékeknek csak egy töredéke tud a világpiacra kerülni – tette hozzá.
„Az ukrán exportáruk általában nagy térfogatú, nagy súlyú, alacsony hozzáadott értékű áruk – műtrágya, gabona, vasérc és a többi. Ezt a leggazdaságosabban a tengeren lehet exportálni. Ugyanazt az ukrán gabonát – ami egy állati jó biznisz mondjuk Egyiptomnak vagy Szudánnak hajón szállítva – ha vasúton kell eljuttatni, kétszeri átrakással, akkor már nem éri meg az egész a vevőknek és már olcsóbb lesz máshonnan beszerezni a dolgot. Tehát én azt hiszem, hogy a stratégiai és a szimbolikus jelentőségén kívül Odesszának van egy nagyon markáns gazdasági jelentősége”
– fogalmazott Robert C. Castel.
Elgáncsolni Donald Trump béketörekvéseit
A szakértő arra is kitért a műsorban, hogy az úgynevezett „hajlandók koalíciója” Franciaország vezetésével azon dolgozik, hogy elgáncsolja Donald Trump amerikai elnök béketörekvéseit, ezt a célt szolgálja az is, hogy újabb segélycsomagokat jelentett be Emmanuel Macron, valamint hogy a koalíció tagjai katonákat is küldenének Ukrajnába a béke megkötését követően.
„Az egész háború azért robbant ki, mert Oroszország nem akart egy nyugati bekötöttségű katonai hatalmat a hátsó udvarában. Most is azt halljuk az oroszok feltételeiben, hogy Ukrajna ne legyen NATO-tag, hogy az ukrán hadsereg méretét csökkentsék, hogy ne legyenek nyugati csapatok az ország területén. Ha a „hajlandó országok” olyan dolgokat tűz a százlajára, amelyek gátolják a békekötést, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy ennek egyetlen egy célja van: elszabotálni Trump tervét”
– magyarázta Castel. A háborút folytatni kívánó európai országok összes felajánlása és egyéb deklarációi inkább politikai hátterűek, mint katonai. A hajlandó országoknak olyan céljai is lehet, hogy rákényszerítség Trumpot, hogy bevegye őket a tárgyalásokba – tette hozzá, majd megjegyezte, hogy a 10-20 ezer katona, amelyet hangoztatnak, túl sok békefenntartáshoz, közben pedig túl kevés ahhoz, hogy megváltoztassák az oroszok és az ukránok közötti erőviszonyokat, így rejtély, hogy miért pont ezt a számot közölték.
„Teljesen egyértelmű, hogy abban a pillanatban, hogy ezek a csapatok ott vannak Ukrajnában, a direkt összeütközés esélye az európai államok és Oroszország között drámaian megnövekszik. Ha ezek az országok valóban Ukrajnának akarnának segíteni és valóban egy tűzszünetet szeretnének összehozni, akkor elkezdtek volna keresni olyan államokat, akiknek a jelenlétével kapcsolatban Oroszországnak nincs kifogása. Ilyen például Kína, India, Brazília, Argentína, amelyek komoly és nagy államok, amikkel komoly kapcsolatai vannak Oroszországnak, és talán megpróbáltak volna onnan toborozni békefenntartó csapatokat”
– mondta Robert C. Castel.
Törökország szerepe Európában
A Magyar Nemzet főmunkatársát arról is kérdezte Fekete Rita műsorvezető, hogy vajon milyen szerepe van Törökországnak az európai közösségben, az európai kontinensen. Robert C. Castel elmondta, hogy vannak előnyei és hátrányai is a török jellemzőknek.
„Törökországnak van egy nagy hadserege, még ha némileg elavult is, egy komoly számottevő erőt képez, körülbelül 400 ezer aktív katonával még hasonló számú tartalékossal, ráadásul a NATO második legnagyobb hadserege. Törökországnak van egy hatalmas védelmi ipara is, amelyiknek van egy hozzáadott értéke, hogy NATO-kompatibilis dolgokat gyárt, ami azért fontos, mert ha péládul Kínából kellene beszerezni az eszközöket, azokkal sok probléma lenne, mert nem NATO-kompatibilisek. Ezenkívül ott van a földrajzi ereje, a különböző szorosok, amelyek óriási geopolitikai erőnek számítanak”
– sorolta. A szakértő kiemelte ugyanakkor, hogy a hátrányok között ott szerepel többek között az, hogy Törökország sokszor különutasként viselkedik a NATO-n belül. A legnagyobb hátrány mind közül azonban – ahogy azt Robert C. Castel állítja – az, hogy Törökország még maga sem döntötte el, hogy milyen irányba haladna: európai irányba, vagy a türk világ felé, esetleg a szunnita muszlim irányba.
